A kölyök (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kölyök
Szerző Arkagyij és Borisz Sztrugackij
Főszerkesztő Kuczka Péter
Eredeti cím Малыш
Ország  Szovjetunió,  Oroszország
Nyelv orosz
Téma sci-fi
Műfaj regény
Sorozat Kozmosz Fantasztikus Könyvek
Előző Lakott sziget
Kiadás
Kiadás dátuma 1971
Magyar kiadó Móra Ferenc Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1977
Fordító Apostol András
Borítógrafika Panner László
Média típusa könyv
Oldalak száma 216
ISBN ISBN 9632111966

A kölyök Arkagyij és Borisz Sztrugackij szovjet (orosz) író 1971-ben megjelent sci-fi és kalandregénye, eredeti címén: Малыш. A kötet Magyarországon 1977-ben jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadó Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A messzi jövőben, 2160-ban az emberiség bátor képviselői a mély világűrben kutatnak értelmes lények után. Már 12 intelligens fajjal vették fel a kapcsolatot, közöttük három nem humanoiddal is. Az egyik naprendszerben bajba kerülnek az ott élők, itt a központi égitest hamarosan felrobban, és elnyeléssel fenyegeti a Pandora bolygót, megsemmisítve a virágzó civilizációt. A földiek azonban segítségére sietnek a bajba jutottaknak. Bárka programjukkal áttelepítik a Pandora bolygó élővilágát egy megfelelő, lakatlan bolygóra. Az első szakaszban az új világban – a felderítő tevékenység után – az óceánok benépesítése folyik: halakkal, kétéltűekkel.

Sztasz Popov és 3 társa az északi félteke dermesztően zimankós vidékén végzik rutinfeladataikat. A húszéves „szálláscsináló” kibertechnikus hűséges robotjaival fogadóépületeket: leszállópályát, időjárás-előrejelző-állomást alapoz. Napi kapcsolatban állnak a bolygón dolgozó többi űrhajóssal, a „benépesítők” tucatnyi űrjárművel érkeztek a kietlen, félelmetesen szokatlan, szinte steril világba. Hamarosan furcsa zajok, a környezet apró változásai, megmagyarázhatatlan látomások zavarják meg a munkájukat. Popov egy emberi csecsemő sírására figyel fel. A technikus megpróbálja megkeresni a hang forrását, de a sírás olyan hirtelen abbamaradt, mint amilyen váratlanul kezdődött. Popov azt feltételezi, hogy mindez egy auditív hallucináció volt, folytatja munkáját a robotokkal. De ekkor meg azt hallja, hogy egy női hang segítségért könyörög, a férfi most sem találja ennek a hangnak a forrását.

Másnap reggel egy ismeretlen, szokatlan külsejű, 13 éves fiú jelenik meg a bázison. Popov megpróbál a gyermekkel kommunikálni, ez nem sikerül, a fiú hamar elhagyja a környéket. Ezekről a szokatlan jelenségekről a csapat egy jelentést küld vissza az orbitális bázisra.

Hamarosan üzenet érkezik, amely beszámol egy ezen a bolygón 2147-ben eltűnt űrhajóról: a Zarándok két pilótája Alexander (Shura) és felesége, Maria kényszerleszállást hajtottak végre. Az évekkel korábban eltűnt, szerencsétlenül járt földi űrhajó roncsait, utasai holttestét felfedezik a kutatók. A jelentésben említett újszülött maradványaira nem találnak rá.

A bolygót lakatlannak vélték, de egy véletlennek köszönhetően lehetőség nyílik olyan nem emberi lényekkel való kapcsolatfelvételre, akikkel eddig még soha nem találkozott az emberiség. Az elzárkózott entitások emberi érzékszervekkel nem érzékelhetők, kultúrájuk, gondolkodásuk merőben szokatlan a humanoidok számára.

Nem tudom, ki fedezte fel a vizet, de biztos nem a halak.
– Részlet a regényből

A Sztrugackij testvérek kisregényükben nem csak a szórakoztatást tartják elsőrendű feladatuknak a klasszikus sci-fi keretein belül, hanem a mély és igaz gondolatok kimondását, merész, szokatlan kérdések megfogalmazását is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]