Sebestyén Éva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sebestyén Éva
Életrajzi adatok
Született1927. július 4.
Sárospatak
Elhunyt2011. június 12. (83 évesen)
Szolnok
Pályafutása
Híres szerepeiVadász Frici Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém
Millerné Friedrich Schiller: Ármány és szerelem
Pepi néni Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül
Retteginé Schönthan testvérek–Kellér Dezső–Horváth Jenő–Szenes Iván: A szabin nők elrablása
Cecília Kálmán Imre: Csárdáskirálynő
Díjai
További díjakAase-díj (1994)
Gobbi Hilda-díj (2007)
Sebestyén Éva IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Sebestyén Éva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sebestyén Éva (Sárospatak, 1927. július 4. – Szolnok, 2011. június 12.) Gobbi Hilda- és Aase-díjas magyar színésznő, a szolnoki Szigligeti Színház örökös tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Családjáról és pályájáról mesélte:

„…színészdinasztia tagja vagyok, a pályaválasztás hamar eldőlt. Anyám családja vidéki vándorszínházi társulattal járta az országot, én Sárospatakon születtem, mert akkor éppen ott léptek fel... Apám a Sebestyén-dinasztia tagja, meghatározó alakjai voltak a színésztársadalomnak. Egyik nagybátyám az Erkel Színház igazgatója volt, és a Budai Színkör is a nevéhez fűződik, másik nagybátyám Miskolci Nemzeti Színház nagynevű igazgatójaként dolgozott, a harmadik a Fővárosi Operettszínház, később a Vidám Színpad gazdasági igazgatójaként volt ismert. Egyik nagyapámat pedig Erdélyben táncos komikusként foglalkoztatták…Szekereken jártunk faluról falura, a nagymama volt az igazgató, a nagyapa a díszleteket és a jelmezeket készítette, egyik nagynéném a primadonna volt, a másik a szubrett, anyám jelentette a kórust a gyönyörű hangjával. Apám persze tiltani akart a színészettől, azt mondta, neki nagyon nehéz életet jelentett a színészet, attól félt, hogy színésznőként én is kiszolgáltatott leszek. De hát semmihez nem értettem, nem volt készségem semmihez, ezért nagy nehezen megengedte, hogy megpróbálkozzam a színészettel. Kislányként olykor én is színpadra léptem, emlékszem például a Budai Színkörben Bársony Rózsira, aki szép, hófehér nadrágkosztümben, girardi kalapban lépett fel, és mivel ott álltam az ügyelő mellett, ki akart vinni a tapsra, Fejes Teri pedig csokoládét vett nekem. Valószínű, hogy az Én és a kisöcsém mehetett akkor. Gertler Viktor filmszínésziskolájában kezdtem a tanulást, egy év múlva összeolvadt a színművészeti főiskolával. A felvételi bizottságban akkor diákok voltak, s azt mondták, nem kell színészgyerek, paraszt és munkás származású fiatalokat vártak inkább. Abba az osztályba járhattam volna, amelybe Horváth Teri, Szirtes Ádám, Soós Imre… Hacser Józsával jártam a színésziskolába, az ő férje volt Prókai István, a szolnoki színház igazgatója 1957-ben. Józsa a figyelmébe ajánlott, és rögtön leszerződtetett.[1]”

Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett 1951-ben. 1951 és 1954 között az Ifjúsági Színház Stúdiójának tagja volt.

„Az Ifjúsági Színházban kezdtem, ahol fiúszerepeket játszottam a Timur és csapatában, a Pál utcai fiúkban, s amikor megkaptam a diplomámat, mondták, jó lenne, ha vidékre mennék, hogy mesterségbeli tudást szerezzek. Akkoriban sok kezdő színésznek tanácsolták ugyanezt. Egerben kezdtem, 1957 óta pedig a szolnoki színház tagja vagyok…főszerepeket játszom,… maradtam Szolnokon, ahol nagyon szeretnek, bejöttem a színpadra és tapssal fogadtak. Ezt hagytam volna itt?”

1957-ben szerződött a szolnoki Szigligeti Színházhoz. A társulat örökös tagjai közé is megválasztották.

Színpadi szerepei[szerkesztés]

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 198; ugyanitt tizenegy színházi felvételen is látható.[2]

Filmjei[szerkesztés]

  • Első fecskék (1952)
  • Vakvilágban (1987)
  • A csalás gyönyöre (1992)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sebestyén_Éva&oldid=27021424”