Brazil (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brazil
(Brazil)
Rendező Terry Gilliam
Producer Patrick Cassavetti
Arnon Milchan
Forgatókönyvíró Terry Gilliam
Charles McKeown
Tom Stoppard
Főszerepben Jonathan Pryce
Robert De Niro
Kim Greist
Michael Palin
Katherine Helmond
Bob Hoskins
Ian Holm
Zene Michael Kamen
Operatőr Roger Pratt
Vágó Julián Doyle
Jelmeztervező James Acheson
Gyártás
Gyártó Embassy International Pictures
Ország  Egyesült Királyság
Nyelv angol
Időtartam 132 perc
142 perc (rendezői változat)
Költségvetés 15 millió USD
Forgalmazás
Forgalmazó Universal Pictures
Bemutató francia 1985. február 20.
magyar 1985. május 5.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Brazil 1985-ben készült, komikus elemekkel átszőtt anti-utópisztikus világképet bemutató film. Rendezte Terry Gilliam, a Monty Python társulat tagja. A forgatókönyvet a rendező Terry Gilliam, Charles McKeown és Tom Stoppard írta.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet „valahol a 20. században” játszódik, a retro-futurista brazil világban, ahol a disztópia egy tervszerűen felépült, gépekkel zsúfolt, ízlésvezérelt nagyvárosi rémálom formájában jelenik meg. A mindennapi élet legtöbb metszetét a kávéfőzéstől és pirítóskészítéstől az ajtónyitásig automatizált folyamatok irányítják, a rendszeren azonban elhatalmasodott a végletes papírmunka, a szakszerűtlenség és a rengeteg műszaki hiba.

A történet Sam Lowry, alacsony beosztású hivatalnok életének bemutatásával kezdődik, aki később összeesküvés vádjába sodródik, miután egy „Tuttle” nevű ember helyett gépelési hiba miatt ártatlanul letartóztatott „Buttle” nevű ember özvegyénél tett látogatása során annak szomszédjaként az álmaiban és fantáziálásaiban látott a valóságban is felbukkan előtte. Ezt követően megszaporodnak körülötte a balesetek és szóba kerül előléptetése, egyúttal kiderül, hogy az igazi Tuttle, akit felforgatásért köröztek, valójában önkéntes fűtő-hűtő mérnökként járja a házakat. Hogy álmai nőjét megtalálhassa, Sam elfogadja kinevezését az adatfeldolgozó osztályra, ahol gyerekkori barátjáról és kollégájáról, a családias Jackről kiderül, hogy kínzóemberként dolgozik az állam szolgálatában. Sam végül megtalálja a lányt és a nyomasztó események hatása alatt elmenekül vele.

Az események bemutatása során többek között láthatjuk Sam anyját és barátnőjét, akik zavarba ejtő plasztikai műtéteken mennek keresztül.

A filmben a rejtélyes céllal elkövetett terrorista robbantások és a folyamatosan növekvő hatalmú Tájékoztatási Minisztérium kettős fenyegetettségét látjuk, melynek csizmás gengszterei nem ismerik el, hogy tévedésből egy ártatlan embert tartóztattak le és kínoztak halálra.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gilliam a filmet egy trilógia középső darabjaként értelmezi, melybe ezen kívül az 1981-es Időbanditák és az 1989-es Münchhausen báró kalandjai tartoznak. Megjegyzése szerint a három film a képzelőerő és a szabad gondolkodás harcának vonatkozó témáit dolgozza fel egy olyan világban, ahol folyamatosan elnyomják ezeket az eszméket.

Filmes szempontból a cselekményben található néhány bonyolult elem, amelyek közül a leglátványosabbak a női főszereplő hirtelen érzelemváltakozásai a hős Sam iránt gyűlölet és szeretet között. Ez már önmagában is eléggé összetett tényező, amihez hozzátéve a sajátos és abszurd humort, ötleteket, díszletet és trükköket, valamint az 1940-es évek Brazil című slágerének visszatérő dallamait, válik a Brazil olyan filmmé, amit többször meg kell nézni.

A film alapötleteinek elemzésével is elég nehéz róla egyértelmű következtetéseket levonni. Hiszen hol lép át Sam a valóságból a képzelet világába? Vajon valóban léteznek terroristák, vagy a robbantásokat is a Minisztérium rendezi, hogy indokolja létezését? Kifejezetten baloldali elemzők párhuzamot vélnek felfedezni a Brazil világa és bármelyik, a készülésekor jobboldali-konzervatív kormányú ország társadalma között, különösen célozva persze Margaret Thatcher miniszterelnökségére Nagy-Britanniában (19791990) és Ronald Reagan elnökségére az Egyesült Államokban (19811989). Ugyanakkor a kifejezetten jobboldali elemzők a párhuzamot a Brazil kormányzati bürokráciája és a kommunista ill. szocialista országok hatalmi működése között látják George Orwell 1984 című regényének analógiájaként. Ugyanakkor a film értelmezhető a civil szabadságeszme szempontjából is.

Alternatív befejezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csakúgy, mint a Szárnyas fejvadász vagy a Taxisofőr esetében, a filmet az amerikai bemutatáskor a filmstúdió nézőbarát, vidám befejezéssel látta el.

Gilliam eredeti vágásában a film sötét befejezésű: a főhős, miután már régen vidékre szökött a szeretőjével, valószínűtlen körülmények között hirtelen ismét egy vallatószékben látható a Tájékoztatási Minisztériumban, vagyis ezzel az egy képsorral a rendező a szökést váratlanul a hallucináció kategóriájába tolja, ami egyúttal azt is feltételezi, hogy Sam Lowry szeretőjét már korábban, az ő elfogásakor kivégezték. Az Egyesült Államokon kívül mindenhol ezt, a 142 perces változatot mutatták be és a film a „Legjobb film” kategóriában megkapta a Los Angeles-i filmkritikusok díját.

A Universal filmstúdió egyes szakemberei azonban a befejezést meglehetősen silánynak találták és megkérték Gilliamet, vágja újra, hogy egyszerűen azt lássuk, amint Sam és Jill élve és vidáman elszöknek vidékre. Gilliam először tiltakozott, de a filmnek végül ezt a 131 perces verzióját mutatták be az amerikai mozikban és televíziókban.

Mindettől függetlenül a film kultuszfilmmé vált, hasonlóan, mint Gilliam több későbbi alkotása is, mint például a 12 majom vagy a Félelem és reszketés Las Vegasban.

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj (1986)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • jelölés: legjobb látvány (Norman Garwood, Maggie Gray)
  • jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv (Terry Gilliam, Tom Stoppard és Charles McKeown)

BAFTA-díj (1986)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hugo-díj (1986)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • jelölés: legjobb filmdráma

British Film Institute Awards (1986)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Technical Achievement Award

Boston Society of Film Critics Awards (1986)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb mellékszereplő (Ian Holm)
  • díj: külön elismerés (Norman Garwood)

Los Angeles Film Critics Association Awards (1986)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb film
  • díj: legjobb rendező (Terry Gilliam)
  • díj: legjobb forgatókönyv (Terry Gilliam, Charles McKeown és Tom Stoppard)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]