Terry Gilliam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Terry Gilliam
Terry Gilliam(CannesPhotoCall).jpg
Terry Gilliam Cannes-ban, (2001)
Születési neve Terrence Vance Gilliam
Született 1940. november 22. (74 éves)
USA, Minnesota, Minneapolis
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró, színész és animációsfilm-készítő

Terry Gilliam weboldala
Terry Gilliam az IMDb-n

Terrence Vance Gilliam (1940. november 22.) amerikai/brit filmrendező, forgatókönyvíró, színész és animációsfilm-készítő, a Monty Python-csoport tagja.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családjával tizenegy éves korában Los Angelesbe költözött – addigi gyerekkorát ő maga Huckleberry Finnéhez és Tom Sawyeréhez hasonlította. Rajztehetsége, sőt a mozgóképpé összeálló rajzok iránti érzéke korán megmutatkozott. Érettségi után az Occidental College-ban kezdett fizikát tanulni, de végül a politológiát végezte el.

Az egyetemi lap számára készített néhány rajzát elküldte az ismert képregény-rajzolónak, Harvey Kurtzmannak, aki felvette a New York-i Help! magazin stábjába. Egy itteni munkája kapcsán ismerkedett meg John Cleese-zel.

Néhány hónapig a Nemzeti Gárdánál szolgált, majd fél évig utazgatott Európában. Visszatérése után Los Angelesben helyezkedett el egy reklámügynökségnél.

1967-ben tanúja volt, amint a rendőrség szétvert egy Lyndon B. Johnson elnök elleni békés tüntetést. Ő maga nem vett részt a megmozduláson, csak arra járt, de a rendőrök őt is megverték. Mint mondja, ez volt az első alkalom, amikor „megtapasztalta a földi poklot”. Állásából kirúgták, de egyébként is felmondott volna, mivel el akarta hagyni az országot. Ez az élmény minden bizonnyal egyik fő forrása lett a hatalom és a bürokrácia ábrázolásának a filmjeiben.

A londoni Londoner magazin művészeti vezetője lett, de szűknek érezte a nyomtatott sajtó korlátait, ezért megkereste John Cleese-t, hogy szerezzen neki valami televíziós munkát. Cleese Humphrey Barclay-hoz irányította, aki a We Have Ways of Making You Laugh című műsorban adott neki munkát.

A Monty Python-csoportba Eric Idle javaslatára került. A Flying Circus sorozatban szabad kezet kapott a szkeccseket összekötő animációk készítésében, és sokszor még kisebb szerepeket is eljátszott. Mindkettő mélyvíz volt a számára: „Ismertem az animációkészítés elméletét, olvastam erről egy-két könyvet, de csinálni még nem csináltam.” A kivágott figurákkal készített filmek nagy előnye volt a gyorsaság és az egyszerűség, valamint a kis költségvetés.

Ebben az időben ismerkedett meg későbbi feleségével, Maggie Westonnal, aki a stáb sminkese volt. A Monty Python többi tagja szerint meglehetősen szerény szókincse volt. Graham Chapman egy interjúban elmesélte,hogy egyszer egy tenger fölött repülve Terry azt mondta:" Nézzétek egy csomó víz van alattunk" Cleese szerint, ami tetszett Terrynek arra mindenre azt mondta:"Ja ja ez nagyon bejön nekem."Ami nem tetszett neki:"Ja ez bassza a csőrömet."

A Monty Python-csoportban szerezte első rendezői tapasztalatait is. A Gyalog galoppban már Terry Jones társrendezője volt. Első önálló filmje a Jabberwocky (1977), Michael Palin főszereplésével. Az 1981-es Időbanditák (Time Bandits) sikere után belevághatott egy nagyobb lélegzetű vállalkozásba, a Brazil című különleges hangulatú szatírába, mely egyaránt merített Kafkából és George Orwellből, és saját, az államhatalommal kapcsolatos élményeiből is. A filmet finanszírozó Universal Pictures anyagi okokra hivatkozva sok mindent megváltoztatott a forgatás során, Gilliam tiltakozása ellenére, így a végső változat nem felel meg mindenben az ő elképzeléseinek (a DVD-kiadás már tartalmazza a rendezői változatot is).

Az "Időbanditák", a Brazil és következő (nem túl sikeres) filmje, a Münchausen báró kalandjai (The Adventures of Baron Munchausen, 1988) egyfajta laza trilógiát alkot, lévén az emberi élet három korszakát, s az azokra jellemző kérdéseket mutatja be.

Első „hollywoodi” filmje a Halászkirály legendája (The Fisher King, 1991) Jeff Bridgesszel, Robin Williamsszel, Amanda Plummerrel és az alakításáért Oscar-díjat kapó Mercedes Ruehllel. A Brazil miatt „nehézfejű”-nek és a Münchausen miatt „megalomániás”-nak elkönyvelt rendező ezzel vált igazán elfogadottá.

Ugyanakkor a következő – máig megvalósítatlan – filmtervével (The Defective Detective) ugyanazok a gondok adódtak, mint a Brazillal vagy a Münchausennel: a stúdió (jelen esetben a Paramount Pictures) nem hitte el, hogy a látványos film a Gilliam által kért alacsony összegből megvalósítható.

A következő, a "Halászkirály legendájá"-hoz hasonlóan sikeres filmje a 12 majom (Twelve Monkeys, 1995) Bruce Willisszel és Brad Pitt-tel. Ebben időutazással, az emberiséget ért világméretű járvány következményeivel, és a biológiai terrorizmus témájával foglalkozott, eredeti módon.

A Hunter S. Thompson írásából készült Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas, 1998) rendezését a művészeti kérdések kapcsán kialakult nézeteltérések miatt távozó Alex Coxtól vette át, és több helyen átdolgozta a forgatókönyvet. A rá jellemző erős vizualitásnak köszönhetően talán ezt a drámát tarthatjuk Gilliam legmegdöbbentőbb erejű alkotásának. A főszerepet Johnny Depp és Benicio del Toro alakította.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Storytime (1968) (animációs rövidfilm)
  2. The Miracle of Flight (1974) (animációs rövidfilm)
  3. Gyalog galopp (Monty Python and the Holy Grail, 1975) (Terry Jonesszal)
  4. Jabberwocky (1977)
  5. Időbanditák (Time Bandits, 1981)
  6. The Crimson Permanent Assurance (betét Az élet értelme című Monty Python-filmben, 1983)
  7. Brazil (Brazil, 1985)
  8. Münchausen báró kalandjai (The Adventures of Baron Munchausen, 1988)
  9. A halászkirály legendája (The Fisher King, 1991)
  10. 12 majom (Twelve Monkeys, 1995)
  11. Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas, 1998)
  12. Grimm (The Brothers Grimm, 2005)
  13. Tideland (2005) (utómunkálatok)
  14. Doctor Parnassus és a képzelet birodalma (2009) (The Imaginarium of Doctor Parnassus)
  15. The Zero Theorem (2013)

Keith Fulton és Louis Pepe Lost in La Mancha (2002) címmel dokumentumfilmet készített Gilliam egyik megvalósítatlan filmjéről (The Man Who Killed Don Quixote), a támogatást kereső rendező sikertelen próbálkozásairól 1999-2000-ben.

Gilliam kétszer is (1989-ben és 1996-ban) filmre szerette volna vinni Alan Moore és Dave Gibbons Watchmen című terjedelmes képregényét.

2002-ben Gilliam rendezte a Nike cég futball-világbajnokságra készült reklámjait (The Secret Tournament), melyekben a világ legismertebb játékosai küzdöttek egymással, három-három ellen egy tanker gyomrában. A hirdetések alatt Elvis Presley A Little Less Conversation című számának Junkie XL által készített remixe hallható.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Terry Gilliam témájú médiaállományokat.