Film noir

Jelenet A bűnbanda (1955) című filmből

A film noir (franciául „fekete film”) egy filmstílus, amit elsősorban a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyeknél kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció. Először Nino Frank francia kritikus alkalmazta a film noir elnevezést a hollywoodi filmekre 1946-ban.

Hollywood klasszikus film noir időszakát általában az 1940-es évek eleje és a késő 1950-es évek közé teszik. Ehhez a korszakhoz társítják általában a kontrasztos fekete-fehér képi világot, melynek gyökerei a német expresszionista fényképezésig nyúlnak vissza, míg sok történet és klasszikus noir szemléletmód Amerikában a nagy gazdasági világválság idejének krimi iskoláiból származik. A film noir világában a kamera csak ritkán mozdul ki a nagyvárosból (Orson Welles A gonosz érintése című filmjében ez többször is megtörténik).

Hivatalosan az első film noir-nak az 1941-es A máltai sólyom című filmet tekintjük, amely Dashiell Hammet azonos című regényének harmadik, legjobban sikerült adaptációja. Itt debütált Humphrey Bogart elegánsan cinikus magándetektív karaktere is, amely ma már a műfaj egyik kulcsfigurája.

Érdekes, hogy a narrációt sokan tekintik a műfaj legjellegzetesebb zsánerének – ahogyan a jazz-t és a neonban fürdő városi látképet is. Ezek a stílusjegyek azonban leginkább a 80-as évek nagy tisztelgései és műfaji paródiái miatt épültek be a mai köztudatba. A flashback ugyan a legtöbb klasszikusban nem található meg (A máltai sólyom, A hosszú álom, A gonosz érintése, Kínai negyed), azonban az 1945-ös Mildred Pierce című filmnek köszönhetően ma már a műfaj egyik legjellemzőbb fogásának tekintjük.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Film_noir című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.