Max von Sydow

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max von Sydow
MaxVonSydow 20050924.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Max Carl Adolf von Sydow
Született 1929április 10. (85 éves)
Lund,
 Svédország
Házastársa Christina Olin (19511996)
Catherine Brelet (1997-napjainkig)
Pályafutása
Aktív évek 1949–napjainkig

Max von Sydow az IMDb-n

Max Carl Adolf von Sydow (Lund, 1929. április 10. –) svéd színész (2002 óta francia állampolgár is), aki leginkább Ingmar Bergman rendezővel közös munkáiról ismert (köztük A hetedik pecsét című filmklasszikus).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carl Adolf von Sydow gazdag lundi családban született a svédországi Skånéban. Apja, Carl Wilhelm von Sydow etnológus volt, az ír, skandináv és összehasonlító néprajz professzora a Lundi Egyetemen. Anyja, Greta (született Rappe) tanító volt.[1] Von Sydow lutheránusként nevelkedett de később agnosztikussá vált.[2][3] Gyermekkoráról keveset tudni, kivéve hogy szégyenlős, csendes egyke volt.

A lundi Katedrális iskolába (Katedralskolan) járt, kilencéves korától németül és angolul tanult. Az iskolában pár baráttal amatőr színtársulatot alapítottak - itt kezdődött színészi pályája. A stockholmi Királyi Drámaszínházban tanult 1948 és 1951 között, olyan későbbi színészekkel együtt, mint Lars Ekborg, Margaretha Krook és Ingrid Thulin. Még tanult, amikor a filmvásznon már bemutatkozott, Alf Sjöberg Csak egy anya (Bara en mor, 1949), illetve Miss Julie (Fröken Julie, 1951) című filmjeiben (az utóbbi August Strindberg darabjának filmváltozata volt).

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1955-ben von Sydow Malmőbe költözött és itt találkozott Ingmar Bergmannal. Első közös munkájuk színhelye a Malmői Önkormányzati Színház volt. Később olyan Bergman-filmekben szerepelt, mint A hetedik pecsét (Det sjunde inseglet, 1957), A nap vége (Smultronstället, 1957), a Szűzforrás (Jungfrukällan, 1960). A hetedik pecsét című filmben ő alakította a lovagot, aki sakkozik a halállal, hogy időt nyerjen társai számára. Ez a film von Sydow és Bergman számára is áttörést hozott: von Sydow számára ezzel több, mint fél évszázados filmkarrier indult el.

Tehetségét gyorsan elismerték,, már 1954-ben a Királyi Alapítvány Kulturális Díját vehette át. Rengeteget dolgozott színpadon és filmen is Skandináviában, ellenállva az Amerikai Egyesült Államokból, Hollywoodból egyre nagyobb számban érkező meghívásoknak. Szerepelt Bergman Oscar-díjas filnjeiben. Először őt választották az első James Bond-film, a Dr. No címszerepére, de végül Sean Connery játszotta el a szerepet. Végül mégis engedett az amerikai hívásoknak, hogy eljátssza Jézus szerepét az 1965-ben bemutatott A világ legszebb története (The Greatest Story Ever Told). (Ez a film azonban nem lett siker Amerikában.) Mivel több más hollywoodi produkcióban is alkalmazni akarták, családjával együtt Los Anegelesbe költözött.

200 évvel azután, hogy III. Gusztávot, a Dramaten alapítóját egy bérgyilkos megölte, von Sydow 1992. március 16-án részt vett az eseményről megemlékező rendezvényen. A fotó a színpad bejáratánál készült.

1965-től állandóan jelen volt az amerikai képernyőkön, de megőrizte jelenlétét Svédországban is. 1969-ben John Huston Levél a Kremlbe (The Kremlin Letter) szerepelt. A Hawaii és Az ördögűző című filmekben nyújtott alakításaiért 1973-ban két Golden Globe-díj jelölést kapott. Az 1970-es évek közepén Rómába költözött, több olasz filmben játszott és barátságot kötött egy masik filmszínész-legendával, Marcello Mastroiannival.

Ismét Amerikában, Sydney Pollack 1975-ös klasszikusában, A Keselyű három napja (Three Days of the Condor) ő játszotta el az elzászi profi bérgyilkos szerepet, emlékezetes alakítással. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején komoly és kevésbé komoly filmekben egyaránt szerepelt: játszott Woody Allen 1984-es Hannah és nővérei című filmjében és az 1984-es Dűnében (Dune, David Lynch), de szerepelt vállalt a Flash Gordon (1980) és a Strange Brew (1983) című produkciókban is.

Ezután több amerikai film fontos, vagy épp főszerepét is eljátszotta a Hasznos holmikban (1993), a Dredd bíróban (1996), a Csodás álmok jönnekben (1998), a Különvéleményben (2002), vagy a Viharszigetben (2010).

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1951. augusztus 1-jén von Sydow feleségül vette Kerstin Olin színésznőt. Két gyermekük született, Clas S. von Sydow and Henrik von Sydow. Fiai vele együtt megjelentek a Hawaii című filmben, a fiát játszva más-más életkorban.

1996-ban elvált és 1997. április 30-án a francia filmrendező Catherine Brelet vette feleségül Provence-ban. Két gyermekük született, Yvan és Cedric. Von Sydow jelenleg feleségével él Párizsban, élvezi az olvasást, a zenehallgatást és a kertészkedést. Kijelentette, hogy nem tér vissza színészként, amíg jó szerepet nem kap. 2002-ben francia állampolgárságot kapott.

Filmográfiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Max von Sydow témájú médiaállományokat.