Úrvacsora (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Úrvacsora
(Nattvardsgästerna)
Rendező Ingmar Bergman
Producer Allan Ekelund
Forgatókönyvíró Ingmar Bergman
Főszerepben Gunnar Björnstrand
Ingrid Thulin
Max von Sydow
Operatőr Sven Nykvist
Vágó Ulla Ryghe
Jelmeztervező Mago
Gyártás
Gyártó Svensk Filmindustri
Ország  Svédország
Nyelv svéd
Időtartam 81 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Janus Films
Bemutató Svédország 1963. február 11.
USA 1963. május 13.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

Az Úrvacsora (Nattvardsgästerna) 1963-ban bemutatott, fekete-fehér svéd filmdráma Ingmar Bergman rendezésében.

Bergman Magány-trilógiájának második darabja Svédország egy kis egyházközösségének evangélikus lelkipásztoráról szól, akit felesége halála óta kínoz a bizonytalanság Isten létezését illetően. A hitét próbáknak veti alá az ekcémától szenvedő ateista tanítónő, aki megkísérli rávenni a papot, hogy vegye őt feleségül, illetve egy depressziós férfi, aki a segítségét kéri, hogy le tudja küzdeni a nukleáris háborútól való félelmeit.

A cselekmény lecsupaszított és lényegre törő. Az egyszerű, hideg szürke belsők és tájak is hozzájárulnak a film zord légköréhez. Ebben a filmben még nem jelenik meg reménysugár a szereplők életében.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film a lelkész Tomas Ericsson (Gunnar Björnstrand) déli istentiszteletének záró momentumával kezdődik. A hallgatóság csak maroknyi emberből áll, köztük a halász Jonas Persson (Max von Sydow), felesége, Karin (Gunnel Lindblom) és Tomas volt szeretője, az ateista Märta Lundberg (Ingrid Thulin). Az istentisztelet után Tomas komoran készülődni kezd egy három órai lelkészi szolgálatra egy másik városban.

Mielőtt elindulna, Perssonék beszélni kívánnak vele. Jonas nagyon rosszkedvű lett, amióta megtudta, hogy Kína atombombát kezdett kifejleszteni. Tomas csak néhány szót vált vele, de megkéri, hogy jöjjön vissza, miután hazavitte a feleségét. Nem sokkal Perssonék távozása után Märta jelenik meg, és megkérdi Tomast, hogy elolvasta-e a neki írt levelét. A férfi nemmel felel, majd elmondja, hogy képtelen volt segíteni Jonason, és képtelen bármi hasznosat is mondani neki, mióta ő is ugyanolyan reménytelennek érzi magát. Märta bevallja, hogy még mindig szereti Tomast, de tudja, hogy a férfi nem viszonozza érzéseit. Amikor a nő távozik, Tomas elkezdi olvasni a levelet.

A következő hat percben Märta arcát lehet látni, aki elmondja, mi áll az általa írt levélben: Tomas szemére veti a kapcsolatuk alatti mellőzöttséget, hogy teste kiütéses lett a tőle való irtózattól, és a férfi hite vagy imái semmit sem segítettek rajta. Tomas befejezi az olvasást, majd elalszik. Ahogy felébred, visszatér Jonas. A lelkész eleinte esetlenül megpróbál tanácsot adni, végül bevallja, hogy ő maga is elvesztette hitét. Elmeséli, hogy a spanyol polgárháború alatt Lisszabonban teljesített szolgálatot, ahol nem tudta összeegyeztetni a benne élő szerető Isten képét a háború kegyetlenségével, ezért inkább nem vett tudomást a körülötte folyó atrocitásokról. Végül azt mondja, hogy a dolgok több értelmet nyernek, ha tagadjuk Isten létét, mert az emberi kegyetlenség nem igényel magyarázatot. Ahogy Jonas távozik, Tomas a feszületre néz, és végre szabadnak érzi magát.

Märta, aki szintén a templomban tartózkodott, örömmel veszi tudomásul a fejleményeket és átöleli Tomast. Az özvegy Magdalena (Elsa Ebbesen) zavarja meg őket, aki közli, hogy Jonas agyonlőtte magát a vadászpuskájával. Tomas egyedül vezet a helyszínre, ahol sztoikus nyugalommal segít a rendőröknek letakarni Jonas holttestét egy ponyvával. Märta érkezik meg gyalogosan, akit Tomas hazavisz, majd a nő behívja a lelkészt a házába, hogy adjon neki valami orvosságot a megfázására.

Tomas bevallja, hogy azért utasította el Märtát, mert elege lett az állandó pletykákból. Viszont amikor látja, hogy ez nem befolyásolja a nő érzéseit, elmondja, hogy torkig volt a folytonos fecsegésével, és Märta soha nem érhet néhai felesége nyomába, aki az egyetlen nő volt, akit valaha is szeretett. A sokkoló vallomás után Märta beleegyezik, hogy elkísérje Tomast a Persson-házba, elmondani Jonas feleségének, mi történt férjével. Karint teljesen összetöri férje öngyilkossága, összeesik, és nem tudja elképzelni saját és gyermekei jövőjét. Tomas felületesen felajánlja segítségét, majd távozik.

A három órai szolgálathoz a másik templomba érve, Tomas és Märta üresen találja az épületet, kivéve a púpos sekrestyést, Algotot (Allan Edwall) és az orgonista Fredriket (Olof Thunberg), aki késve érkezik, enyhén ittas állapotban. Fredrik azt mondja Märtának, hogy el kellene hagynia a kisvárost és Tomast, és élnie saját életét, ahelyett, hogy összetört álmai romjain éljen, ahogy a többiek is körülötte. Eközben a sekrestyében Algot a passióról kérdezi Tomast. Algot nem érti, hogy miért fektetnek olyan nagy hangsúlyt Jézus fizikai szenvedésére, amely rövid volt, azzal szemben, hogy tanítványai – akik megtagadták őt, nem értették meg tanítását és nem követték tanait – elárulták, és Isten se felelt neki a kereszten. „Nem volt Isten hallgatása rosszabb?” Tomas, aki végig csendben hallgatott, igennel felel. Algot és Fredrik nem érti, hogy miért kell megtartani az istentiszteletet, ha senki nem jött el, de Tomas azt válaszolja, hogy valaki eljött: Märta. Ahogy elkezdi a szolgálatot, véget ér a film.

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színész Karakter
Gunnar Björnstrand Tomas Ericsson
Ingrid Thulin Märta Lundberg
Max von Sydow Jonas Persson
Gunnel Lindblom Karin Persson
Allan Edwall Algot Frövik
Olof Thunberg Fredrik Blom
Kolbjörn Knudsen Knut Aronsson
Elsa Ebbesen Magdalena Ledfors

Magány-trilógia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Úrvacsorára gyakran a Magány-trilógia második darabjaként hivatkoznak, az első a Tükör által homályosan, míg a harmadik a A csend. Mindhárom film középpontjában spirituális kérdések állnak. Egy 1969-ben készült interjúban Bergman bevallotta, hogy eredetileg nem volt célja trilógiát készíteni, csak a filmek utólagos hasonlósága miatt tekinthető annak.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Winter_Light című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.