Úrvacsora (film)
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Úrvacsora (Nattvardsgästerna) |
|
| Rendező | Ingmar Bergman |
| Producer | Allan Ekelund |
| Forgatókönyvíró | Ingmar Bergman |
| Főszerepben | Gunnar Björnstrand Ingrid Thulin Max von Sydow |
| Operatőr | Sven Nykvist |
| Vágó | Ulla Ryghe |
| Jelmeztervező | Mago |
| Gyártás | |
| Gyártó | Svensk Filmindustri |
| Ország |  Svédország |
| Nyelv | svéd |
| Időtartam | 81 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Janus Films |
| Bemutató |  1963. február 11. 1963. május 13. |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap |
|
Az Úrvacsora (Nattvardsgästerna) egy 1963-ban bemutatott, fekete-fehér svéd filmdráma Ingmar Bergman rendezésében.
Bergman Magány-trilógiájának második darabja Svédország egy kis egyházközösségének evangélikus lelkipásztoráról szól, akit felesége halála óta kínoz a bizonytalanság Isten létezését illetően. A hitét próbáknak veti alá az ekcémától szenvedő, ateista tanítónő, aki megkísérli rávenni a papot, hogy vegye őt feleségül, illetve egy depressziós férfi, aki a segítségét kéri, hogy le tudja küzdeni a nukleáris háborútól való félelmeit.
A cselekmény lecsupaszított és lényegretörő. Az egyszerű, hideg szürke belsők és tájak is hozzájárulnak a film zord légköréhez. Ebben a filmben még nem jelenik meg reménysugár a szereplők életében.
Tartalomjegyzék |
Történet [szerkesztés]
 |
|
A film a lelkész Tomas Ericsson (Gunnar Björnstrand) déli istentiszteletének záró momentumával kezdődik. A hallgatóság csak maroknyi emberből áll, köztük a halász Jonas Persson (Max von Sydow) és felesége Karin (Gunnel Lindblom), és Tomas volt szeretője, az ateista Märta Lundberg (Ingrid Thulin). Az istentisztelet után Tomas komoran készülődni kezd egy három órai lelkészi szolgálatra egy másik városban.
Mielőtt elindulna Perssonék beszélni kívánnak vele. Jonas nagyon rosszkedvű lett, amióta értesült, hogy Kína atombombát kezdett el kifejleszteni. Tomas csak néhány szót vált vele, de megkéri, hogy jöjjön vissza miután hazavitte a feleségét. Nem sokkal Perssonék távozása után Märta jelenik meg, és megkérdi Tomast, hogy elolvasta-e a neki írt levelét. A férfi nemmel felel, majd elmondja, hogy képtelen volt segíteni Jonason, és képtelen bármi hasznosat is mondani neki mióta ő is ugyanolyan reménytelennek érzi magát. Märta bevallja, hogy még mindig szereti Tomast, de tudja, hogy a férfi érzései nem kölcsönösek. Amikor a nő távozik, Tomas elkezdi olvasni a levelet.
A következő hat percben Märta arcát lehet látni, aki elmondja mi áll az általa írt levélben: Tomas szemére veti a kapcsolatuk alatti mellőzöttséget, hogy teste kiütéses lett a tőle való irtózattól és a férfi hite vagy imái semmit sem segítettek rajta. Tomas befejezi az olvasást, majd elalszik. Ahogy felébred, visszatér Jonas. A lelkész eleinte megpróbál esetlenül tanácsot adni, végül bevallja, hogy ő maga is elvesztette hitét. Elmeséli, hogy a Spanyol polgárháború alatt Lisszabonban teljesített szolgálatot, ahol nem tudta összeegyeztetni a benne élő szerető Isten képét a háború kegyetlenségével, ezért inkább nem vett tudomást a körülötte folyó attrocitásokról. Végül azt mondja, hogy a dolgok több értelmet nyernek, ha tagadjuk Isten létét, mert az emberi kegyetlenség nem igényel magyarázatot. Ahogy Jonas távozik Tomas a feszületre néz, és végre szabadnak érzi magát.
Märta, aki szintén a templomban tartózkodott, örömmel veszi tudomásul a fejleményeket és átöleli Tomast. Az özvegy Magdalena (Elsa Ebbesen) zavarja meg őket, aki közli, hogy Jonas agyonlőtte magát a vadászpuskájával. Tomas egyedül vezet a helyszínre, ahol sztoikus nyugalommal segít a rendőröknek letakarni Jonas holttestét egy ponyvával. Märta érkezik meg gyalogosan, akit Tomas hazavisz, majd a nő behívja a lelkészt a házába, hogy adjon neki valami orvosságot a megfázására.
Tomas bevallja, hogy azért utasította el Märtat, mert elege lett az állandó pletykákból. Viszont amikor látja, hogy ez nem befolyásolja a nő érzéseit elmondja, hogy torkig volt a folytonos fecsegésével, és Märta soha nem érhet néhai felesége nyomába, aki az egyetlen nő volt, akit szeretett életében. A sokkoló vallomás után Märta beleegyezik, hogy elkíséri Tomast a Persson házba elmondani Jonas feleségének mi történt férjével. Karint teljesen összetöri férje öngyilkossága, összeesik, és nem tudja elképzelni saját és gyermekei jövőjét. Tomas felületesen felajánlja segítségét, ezután távozik.
A három órai szolgálathoz a másik templomba érve Tomas és Märta üresen találja az épületet, kivéve a púpos sekrestyést Algotot (Allan Edwall) és az orgonista Fredriket (Olof Thunberg), aki késve érkezik enyhén ittas állapotban. Fredrik azt mondja Märtanak, hogy el kéne hagynia a kisvárost és Tomast, és élni saját életét, ahelyett hogy összetört álmai romjain élne, ahogy a többiek is körülötte. Eközben a sekrestyében Algot Tomast a passióról kérdezi. Algot nem érti, hogy miért fektetnek olyan nagy hangsúlyt Jézus fizikai szenvedésére, amely rövid volt, azzal szemben, hogy tanítványai elárulták - akik megtagadták őt, nem értették meg tanítását és nem követték tanait - és Isten se felelt neki a kereszten. "Nem volt Isten hallgatása rosszabb?" Tomas, aki végig csendben hallgatott igennel felel. Algot és Fredrik nem érti, hogy minek kell megtartani az istentiszteletet, ha senki nem jött el, de Tomas azt válaszolja, hogy valaki eljött: Märta. Ahogy elkezdi a szolgálatot véget ér a film.
Szereposztás [szerkesztés]
| Színész | Karakter |
|---|---|
| Gunnar Björnstrand | Tomas Ericsson |
| Ingrid Thulin | Märta Lundberg |
| Max von Sydow | Jonas Persson |
| Gunnel Lindblom | Karin Persson |
| Allan Edwall | Algot Frövik |
| Olof Thunberg | Fredrik Blom |
| Kolbjörn Knudsen | Knut Aronsson |
| Elsa Ebbesen | Magdalena Ledfors |
Magány-trilógia [szerkesztés]
Az Úrvacsorára gyakran a Magány-trilógia második darabjaként hivatkoznak, az első a Tükör által homályosan, míg a harmadik a A csend. Mindhárom film középpontjában spirituális kérdések állnak. Egy 1969-ben készült interjúban Bergman bevallotta, hogy eredetileg nem volt célja trilógiát készíteni, csak a filmek utólagos hasonlóságuk miatt tekinhető annak.
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A Filmvilág cikke a trilógiáról
- Úrvacsora a PORT.hu-n
- Úrvacsora az Internet Movie Database-ben (angolul)
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Winter_Light című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
