A nap vége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nap vége
(Smultronstället)
Rendező Ingmar Bergman
Producer Allan Ekelund
Forgatókönyvíró Ingmar Bergman
Főszerepben Victor Sjöström
Bibi Andersson
Ingrid Thulin
Gunnar Björnstrand
Max von Sydow
Zene Erik Nordgren
Göte Lovén
Operatőr Gunnar Fischer
Vágó Oscar Rosander
Jelmeztervező Millie Ström
Díszlettervező Gittan Gustafsson
Gyártás
Gyártó Svensk Filmindustri
Ország  Svédország
Nyelv svéd
latin
Időtartam 91 perc
Forgalmazás
Bemutató Svédország 1957. december 26.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A nap vége (svédül: Smultronstället, szó szerint: A szamócázóhely) Ingmar Bergman 1957-ben bemutatott fekete-fehér svéd filmdrámája. Bergman a filmben olyan fajsúlyos témákat boncolgat, mint az emberi önismeret és a lét értelme. Gyakran sorolják e munkáját a legérzékibb, a legoptimistább és a legjobb filmjei közé.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nehéz természetű, makacs és egoista Isak Borg professzor (Victor Sjöström) egy 78 éves özvegy orvos, akinek a tudományos szakterülete a bakterológia volt, mielőtt háziorvos lett volna a vidéki Svédországban. Borg egy hosszú autóútra indul Stockholmból Lundba, hogy átvegye a Lundi Egyetem tiszteletbeli doktori címét lediplomázása 50 éves alkalmából. Vele tart a tőle teljesen különböző természetű menye, Marianne (Ingrid Thulin) is, aki válófélben van Borg fiától, Evaldtól (Gunnar Björnstrand).

Az út során Isak a küzelgő halála miatt újraéli életét, rémálomok és egykori ábrándok jelennek meg neki. Útküzben stopposokkal találkozik, akik felidéznek valamit viharos múltjából. Az első csoport két fiatalember és egy Sara (Bibi Andersson) nevű lány, akibe mindkét férfi is szerelmes. Sara felidézi Isak fiatalkori szerelmét (akit szintén Andersson alakít). A trió az útja végéig vele marad. Ezután találkoznak egy boldogtalan középkorú házaspárral, akiknek a járműjükkel majdnem összeütköznek. A házaspár körül annyira megromlot és elmérgesedett a légkör, hogy Marianne megállítja az autót, és arra kéri őket, hogy távozzanak. Isakot a helyzet a saját boldogtalan házasságára emlékeztette. Felelevenedik gyermekkora a tengerparton és szerelme Sara. Fokozatosan kezdi elfogadni múltját, jelenét és közelgő halálát.

Végül megérkeznek Lundba, ahol egy üres szertartás keretében Borg átveszi az egyetemi díjat. Azon az éjszakán szeretetteljes búcsút vesz fiatal barátaitól, akiknek búcsúzásképpen az egykor keserű ember elsuttogja, hogy "emlékezz rám". Ezután nyugovóra tér fia otthonában, a béke úrrá lesz rajta, egy tónál eltöltött idillikus családi piknikről álmodik. Életét sikerült elfogadnia és lezárnia, és Borg arcán sugárzik az öröm.

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színész Karakter
Victor Sjöström Isak Borg professzor
Bibi Andersson Sara
Ingrid Thulin Marianne Borg
Gunnar Björnstrand Evald Borg
Max von Sydow Henrik Åkerman
Gertrud Fridh Karin Borg, Isak felesége
Naima Wifstrand Borgné, Isak édesanyja
Gunnel Lindblom Charlotta Borg, Isak testvére
Jullan Kindahl Agda
Folke Sundquist Anders
Björn Bjelfvenstam Viktor
Gunnel Broström Berit Alman
Gunnar Sjöberg Sten Alman
Åke Fridell Karin szeretője
Yngve Nordwall Aron nagybácsi
Per Sjöstrand Sigfrid Borg
Gio Petré Sigbritt Borg
Maud Hansson Angelica Borg
Ann-Marie Wiman Eva Åkerman
Eva Norée Anna Borg
Lena Bergman Kristina Borg
Monica Ehrling Birgitta Borg

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bergman A nap vége forgatókönyvét a stockholmi Karolinska kórházban írta meg - ahol a filmbeli Isak Borg is dolgozik - 1957. késő tavaszán. Két hónapig volt a kórház betege, ahol gyomorproblémákkal és általános stresszel kezelték. Bergman orvosa a jó barátja Sture Helander volt, aki meghívta, hogy vegyen részt a pszichoszomatikáról tartott előadásain. Helander egyben Gunnel Lindblom férje is volt, aki Charlotte Borgot, Isak testvérét játszotta a filmben. Bergman ekkoriban a karrierje csúcsán állt egy nagy sikerű szezonnak köszönhetően a Malmöi Városi Színháznál - melynek már 1952. óta művészeti rendezője volt - és nemzetközi hírnevet szerzett magának az Egy nyáréjszaka mosolya és A hetedik pecsét sikerével. Ugyanakkor magánélete zűrzavaros volt, harmadik házassága zátonyra futott, és viszonya Bibi Anderssonnal - melyet 1954-ben kezdett el - szintén a végéhez közeledett. Szüleivel való kapcsolata is nagyon megromlott.

Szereplőválogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bergman kimondottan Victor Sjöströmet akarta az öreg professzor szerepére, aki a némafilmes bálványa volt, és korábban A boldogság felé (1950) című filmjében már szerepelt is. "Victor" - Bergman visszaemlékezése szerint - "szerencsétlenül érezte magát és nem akarta a filmet... 78 éves volt. Embergyűlölő volt, fáradtnak és öregnek érezte magát. Mindent bele kellett adnom, hogy meggyőzzem, hogy eljátssza a szerepet."

Bergman csak akkor gondolt Sjöströmre, amikor a forgatókönyv már kész volt, és a producer Carl Anders Dymlinget kérte meg, hogy lépjen kapcsolatba a híres művésszel. "Soha egy pillantig nem gondoltam Sjöströmre, amíg írtam a forgatókönyvet. Az ötlet a producer Carl Anders Dymlingtől jött, és hosszú és kemény tárgyalás volt, amíg beleegyezett, hogy elfogadja a szerepet."

Sara szerepét - aki Borg fiatalkori szerelmét is alakította - Bibi Andersson kapta meg. Andersson akkor 22 éves volt, és tagja volt Bergman híres színtársulatának.

Az érzékeny, szomorú, de jószívű Marianne szerepét Ingrid Thulin kapta. Ez volt Thulin első Bergman filmje, aki legemlékezetesebb alakítását az Úrvacsora és a Suttogások és sikolyokban nyújtotta.

Jelentősebb díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wild_Strawberries (film) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.