A belső tenger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A belső tenger
(Mar adentro)
Rendező Alejandro Amenábar
Producer Alejandro Amenábar
Fernando Bovaira
Forgatókönyvíró Alejandro Amenábar
Mateo Gil
Főszerepben Javier Bardem
Zene Alejandro Amenábar
Operatőr Javier Aguirresarobe
Vágó Alejandro Amenábar
Gyártás
Ország Spanyolország Spanyolország,
Franciaország Franciaország,
Olaszország Olaszország
Nyelv spanyol, galiciai, katalán
Időtartam 125 perc
Költségvetés 10 millió €
Forgalmazás
Forgalmazó Fine Line Pictures
Bemutató Spanyolország 2004. szept. 3.
Magyarország 2005. március 3.
Bevétel 38 millió USD
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A belső tenger (eredeti címe: Mar Adentro) Alejandro Amenábar 2004-es, többszörösen díjazott filmje, amely megtörtént esetet dolgoz fel.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sampedro-család

Ramon barátai

További szereplők

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film a galiciai tengerész, Ramón Sampedro (1943–1998) életét dolgozza fel, aki 1969-ben, 25 évesen fürdőzés közben súlyos balesetet szenvedett.

Ramón Sampedro fürdőzés közben egy szikláról ugrik fejest a tengerbe, de szerencsétlen módon pont akkor, amikor a hullámok visszahúzódnak, és a sekély vízben nyakát töri, melynek következtében nyaktól lefelé teljesen lebénul. Mivel ettől fogva nem látja értelmét az életének és értéktelennek tartja azt, egyetlen igazi vágya, hogy "méltósággal" mehessen el – azaz meg szeretne halni.

A környezetében azonban a halálvágyát értetlenséggel és elutasítással fogadják. Az őt ápoló sógornője, Manuela ingadozni látszik, míg bátyja kezdettől fogva kategorikusan elzárkózik attól, hogy a halálba segítse. Ramón apjával nem beszél erről a kívánságáról, míg unokaöccse, Javier szerint nem olyan rossz a helyzete, hogy ne lehetne elviselni. A spanyol állami hatóságok és az egyház is megtagadják Ramóntól az aktív eutanázia törvényes lehetőségét.

Csak az ügyvédnő, Júlia – aki maga is egy súlyos öröklődő betegségben, az úgynevezett CADASIL-szindrómában[1] szenved – hajlandó segíteni rajta, illetve Ramón belép a "Méltóságos halál" nevű egyesületbe is.

Noha Ramón úgy gondolja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy bárkibe is szerelmes lehetne, mégis lassanként mély érzéseket kezd táplálni az egyébként házas Julia iránt.

Közben megjelenik egy újabb szereplő is Ramón életében, a gyári munkásnő Rosa, aki szintén segíteni szeretne neki. Rosa fiatal, gyermekeit egyedül nevelő anya, aki – saját meglévő problémái ellenére – életörömet áraszt magából és úgy véli, hogy az összes végtagjára lebénult (tetraplég) Ramónnak mindössze ez hiányzik. Amikor első találkozásuk során megpróbálja meggyőzni Ramónt arról, hogy az életet minden nehézségével együtt is érdemes élni, egyértelműen kudarcot vall és a beszélgetésük hangos veszekedésbe torkollik. Ennek ellenére Rosa nem enged és idővel egyre szorosabb barátságba kerül Ramónnal. Megtanulja megérteni őt, és fokozatosan szerelmes lesz belé. Ennek ellenére sokként éri, amikor Ramón arra kéri, hogy aktívan segítse a halálba, és nemet mond a kérésére.

Julia közben újabb rohamot kap és ő is arra az elhatározásra jut, hogy inkább véget vet az életének, minthogy kitegye magát az elkerülhetetlen sorsának. Miután elolvasta Ramón szájjal írt verseit, elhatározza, hogy megjelenteti őket. Egyben megígéri, hogy a könyv megjelenésének napján Ramónnal és magával is végez, ami a férfit újra reménnyel tölti el. Megcsókolják egymást és ettől kezdve osztoznak a közös halálvágyukban. Ramón könyve megjelenik, de Julia nem tartja magát a megegyezésükhöz. A postával csupán a könyvének első példánya érkezik meg. Julia soha többé nem tér vissza.

A bírósági perben, amelyet La Coruñában tartanak és amelynek tétje az, hogy az aktív eutanáziát legalizálják-e, Ramón veszít. Noha a legszívesebben a saját szobájában tartózkodó bénult Ramón csak ezért utazik oda, még csak meg sem hallgatják. Az aktív eutanázia továbbra is tabu marad. Mivel a hatóságokkal szembeni harcba belefáradt, most már csak egyetlen megoldás marad: az aktív eutanázia titokban és oly módon történő végrehajtása, hogy azért senkit ne lehessen felelősségre vonni.

Végül mégiscsak Rosa az, aki hajlandó Ramón vágyait beteljesíteni és – Ramón számos barátjának jelenlétében – halálos adag ciánnal megöli. Az öngyilkosságát kamerával felveszi és ellenfeleinek bejelenti, hogy nem volt semmilyen más lehetőség számára, mint hogy ezt az utat válassza, és hogy senkit sem lehet az aktív eutanázia miatt felelősségre vonni, mivel a barátai által végzett különböző részcselekmények önmagukban törvényesek voltak. Ramón megissza a mérget, majd hamarosan meghal.

A film zárójelenetében Genét, Ramón régi barátnőjét, egyben a "Méltóságos halál" egyesület vezetőjét látjuk, aki az időközben kerekesszékbe került Juliát látogatja meg. Átnyújtja neki Ramón búcsúlevelét, de az ügyvédnőn már megjelentek a demencia kezdődő jelei és nem emlékszik rá, hogy ki is volt Ramón.

A két nő a tengert nézi, és a nézők Ramón hangját hallják, amint az egyik versét olvassa:


Tengermélybe, tengermélybe,
súlytalan, szép lebegésbe,
hol az álmok teljesülnek,
hogy a vágy beteljék végre.

Tekintetünk visszhangozza
szavak nélkül: Be a mélybe,
tovább, a mindenen túlig,
csontok közt, útján a vérnek

Ámde felébredek mindig,
s holt akarok lenni végre.
Örökre fonja be ajkam
hajad sűrű szövedéke.

(Fordította: Dobos Éva)

Mar adentro, mar adentro,
y en la ingravidez del fondo
donde se cumplen los sueños,
se juntan dos voluntades
para cumplir un deseo.

Tu mirada y mi mirada
como un eco repitiendo, sin palabras:
más adentro, más adentro,
hasta el más allá del todo
por la sangre y por los huesos.

Pero me despierto siempre
y siempre quiero estar muerto
para seguir con mi boca
enredada en tus cabellos.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sampedro Ramón története óriási médiavisszhangot keltett Spanyolországban és nagy vitákat gerjesztett a nyilvánosság előtt az eutanázia legalizálásáról. Sampedro 1993-ban elveszített egy pert, amelyben az eutanázia mellett állt ki. 1998. január 12-én egy gyári munkásnő segítségével, akit valójában Ramona Maneirónak hívtak, megölte magát. Ennek során segítője Sampedro utasításait követve ciánkálit oldott fel egy pohár vízben. Ramón Sampedro több mint 20 percen át haldoklott, amit videóra vettek, de Ramona Maneiro nem bírta nézni, ezért a fürdőszobába menekült. Néhány nappal később Maneirót őrizetbe vették, de bizonyítékok hiányában elengedték. Maneiro csak a cselekmény elévülése után, 2005. január 12-én ismerte be tettét. Sampedro halálának pontos körülményei mindaddig tisztázatlanok voltak.

A betegágyán számos verset írt, részben a szájával, részben másoknak diktálta őket. Halála előtt nem sokkal ezek meg is jelentek Cartas desde el Infierno („Levelek a pokolból“) címen.

Magyar nyelvű ismertetők, kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film számos díjat nyert el különféle hazai és nemzetközi filmfesztiválokon:

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Das Meer in mir című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) The Sea Inside című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.