A vihar kapujában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A vihar kapujában
(羅 生 門
Rasómon
)
Rendező Kuroszava Akira
Producer Dzsingo Minoru
Alapmű Akutagava Rjúnoszuke
(elbeszélései alapján)
Forgatókönyvíró Kuroszava Akira
Sinobu Hasimoto
Főszerepben Mifune Tosiró
Kjó Macsiko
Mori Maszajuki
Simura Takasi
Ueda Kicsidzsiro
Honma Fumiko
Kató Daiszuke
Zene Hajaszaka Fumio
Operatőr Mijagava Kazuo
Vágó Kuroszava Akira
Jelmeztervező Muraki Sinobu
Díszlettervező Muraki Josiró
Gyártásvezető Nagata Maszaicsi
Gyártás
Gyártó Daiei
Ország  Japán
Nyelv japán
Időtartam 88 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Daiei (Japán)
RKO Radio Pictures (USA)
Bemutató Japán 1950. augusztus 25.
USA 1951. december 26.
Díj(ak) Oscar-díj
Blue Ribbon Award
Mainichi Film Award
NBR Award
Arany Oroszlán
Olasz filmkritikusok díja
Korhatár USA PG-15
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A vihar kapujában (eredeti címe: 羅生門; nyugaton: Rashomon) egy 1950-ben bemutatott japán film, Kuroszava Akira rendezésében. Ez a 420 vágást tartalmazó film hozta meg a világhírt Kuroszava Akira számára, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt.

A film Akutagava Rjúnoszuke két elbeszélésén alapul: a film történetét A bozótmélyben (Jabu no naka), helyszínét A vihar kapujában (Rasómon) adta.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mifune Tosiró (Tadzsómaru)
  • Kjó Macsiko (Maszako, a feleség)
  • Mori Maszajuki (Takehiró, a férj)
  • Simura Takasi (a favágó)
  • Csiaki Minoru (buddhista pap)

A történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyszín a 12. századi, polgárháborúk sújtotta Kiotó. A kerettörténetben a címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy ember, és két másik, akiket korábban egy szamurájgyilkosság tanújaként hallgattak ki: egy favágó és egy buddhista pap. Ők mesélik el a tárgyalás történetét, melyen még egy rablót és egy asszonyt hallgattak ki, valamint egy médium segítségével az asszony férjének szellemét. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, a feleség, a favágó, a pap és a médium. A tárgyalásnak azt kellene kiderítenie, hogy ki a gyilkos. Azonban a történetek nem illenek egymáshoz.

Nem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. „A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját.” (Berkes Ildikó)

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1953, jelölés: legjobb látványtervezés

BAFTA-díj (1953)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kék Szalag-díj (1951)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb forgatókönyv (Kuroszava Akira és Sinobu Hasimoto)

Directors Guild of America (1953)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • jelölés: legjobb rendezés (Kuroszava Akira)

Mainichi Film Concours (1951)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb színésznő (Kjó Macsiko)

National Board of Review (1951)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb rendező (Kuroszava Akira)
  • díj: legjobb külföldi film (Japán)

Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (1951)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Arany Oroszlán (Kuroszava Akira)
  • díj: Olasz filmkritikusok díja (Kuroszava Akira)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]