A vihar kapujában
| A vihar kapujában (羅 生 門 Rasómon) |
|
| Rendező | Kuroszava Akira |
| Producer | Dzsingo Minoru |
| Alapmű | Akutagava Rjúnoszuke (elbeszélései alapján) |
| Forgatókönyvíró | Kuroszava Akira Sinobu Hasimoto |
| Főszerepben | Mifune Tosiró Kjó Macsiko Mori Maszajuki Simura Takasi Ueda Kicsidzsiro Honma Fumiko Kató Daiszuke |
| Zene | Hajaszaka Fumio |
| Operatőr | Mijagava Kazuo |
| Vágó | Kuroszava Akira |
| Jelmeztervező | Muraki Sinobu |
| Díszlettervező | Muraki Josiró |
| Gyártás | |
| Gyártó | Daiei |
| Gyártásvezető | Nagata Maszaicsi |
| Ország | |
| Nyelv | japán |
| Időtartam | 88 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Daiei (Japán) RKO Radio Pictures (USA) |
| Bemutató | |
| Díj(ak) | Oscar-díj Blue Ribbon Award Mainichi Film Award NBR Award Arany Oroszlán Olasz filmkritikusok díja |
| Korhatár | |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap PORT.hu-adatlap |
|
A vihar kapujában (eredeti címe: 羅生門; nyugaton: Rashomon) egy 1950-ben bemutatott japán film, Kuroszava Akira rendezésében. Ez a rendkívül szép és mozgalmas (420 vágást tartalmazó!) film hozta meg a világhírt Kuroszava Akira számára, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt.
A film Akutagava Rjúnoszuke két elbeszélésén alapul: a film történetét A bozótmélyben (Jabu no naka), helyszínét A vihar kapujában (Rasómon) adta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szereplők
- Mifune Tosiró (Tadzsómaru)
- Kjó Macsiko (Maszako, a feleség)
- Mori Maszajuki (Takehiró, a férj)
- Simura Takasi (a favágó)
- Csiaki Minoru (buddhista pap)
[szerkesztés] A történet
A helyszín a XII. századi polgárháborúk sújtotta Kiotó. A keret-történetben a címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy ember, és két másik, akiket korábban egy szamurájgyilkosság tanújaként hallgattak ki: egy favágó és egy buddhista pap. Ők mesélik el a tárgyalás történetét, melyen még egy rablót, egy asszonyt hallgattak ki, valamint egy médium segítségével az asszony férjének szellemét. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, a feleség, a favágó, a pap és a médium. A tárgyalásnak azt kellett volna kiderítenie, hogy ki a gyilkos. Azonban a történetek nem illenek egymáshoz.
Nem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. „A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját.” (Berkes Ildikó)
[szerkesztés] Díjak, jelölések
[szerkesztés] Oscar-díj
- 1952 díj: Életműdíj
- 1953 jelölés: legjobb látványtervezés
[szerkesztés] BAFTA-díj (1953)
- jelölés: legjobb film
[szerkesztés] Kék Szalag-díj (1951)
- díj: legjobb forgatókönyv (Kuroszava Akira és Sinobu Hasimoto)
[szerkesztés] Directors Guild of America (1953)
- jelölés: legjobb rendezés (Kuroszava Akira)
[szerkesztés] Mainichi Film Concours (1951)
- díj: legjobb színésznő (Kjó Macsiko)
[szerkesztés] National Board of Review (1951)
- díj: legjobb rendező (Kuroszava Akira)
- díj: legjobb külföldi film (Japán)
[szerkesztés] Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (1951)
- díj: Arany Oroszlán (Kuroszava Akira)
- díj: Olasz filmkritikusok díja (Kuroszava Akira)

