Az élet szép

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az élet szép
(La vita è bella)
Rendező Roberto Benigni
Producer Alberto Grimaldi
Forgatókönyvíró Roberto Benigni,
Vincenzo Cerami
Főszerepben Roberto Benigni
Nicoletta Braschi
Giorgio Cantarini
Zene Nicola Piovani
Operatőr Tonino Delli Colli
Vágó Simona Paggi
Jelmeztervező Danilo Donati
Gyártás
Gyártó Cecchi Gori Group Tiger Cinematografica
Melampo Cinematografica
Ország  Olaszország
Nyelv olasz
Időtartam 122 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Miramax Films
Bemutató 1997
Korhatár USA PG-13
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Az élet szép (La vita è bella) 1997-ben bemutatott olasz filmdráma. A film címe Lev Davidovics Trockij Mexikóban írt, végrendelet jellegű feljegyzéséből származik.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet 1939-ben, Toscanában indul, ahol Guido ügyetlen pincérként dolgozik nagybátyja védőszárnyai alatt. Beleszeret a szépséges Dorába, akinek évekig udvarol elképesztő ötletességgel. Miután összeházasodnak, Guido könyvesboltot nyit, és megszületik gyermekük, Giosuè. Mikor a fasiszták Olaszországban hatalomra jutnak, sorsuk nehézzé válik, innentől kezdve sok erkölcstelenséggel kell szembenézniük. A körülményeket Guido humorával igyekszik elviselhetőbbé tenni. Mikor apát és fiát deportálják, Dora önként utánuk indul. A táborban Guido, hogy kisfia lelkét megvédje a háború és a halál borzalmaitól, kínjában kitalálja, hogy az egész csak jól megszervezett játék, melynek győztese nyer egy tankot. Guido végül eléri célját, a fia megmenekül, és a film végén újra találkozhat anyjával.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Guido feleségét, Dórát Roberto Benigni tényleges felesége, Nicoletta Braschi játssza.
  • Guido (Benigni) táborbeli azonosító száma azonos Charles Chaplin számával, melyet a The Great Dictator (1940) filmben viselt.
  • A filmtörténetben ez volt a második eset, amikor egy személy a saját maga rendezett filmjével megkapta a legjobb szereplőnek járó Oscar-díjat. A másikat Laurence Olivier kapta a Hamlet (1948) filmben nyújtott alakításáért.
  • A legjobb főszereplőnek járó Oscar-díjat korábban csak egy olasz férfi kapott: Robert De Niro a Keresztapa II-ért (1974). (Az olasz színésznők közül Anna Magnani 1956-ban, Sophia Loren 1962-ben kapta meg a legjobb női alakításért járó Oscar-díjat.)
  • A film II. János Pál pápa kedvence volt.
  • A filmben kétszer is felbukkan Jacques Offenbach Hoffmann meséi operettjéből "Barcarola" dallama: Először Guido udvarlása alatt az operaházban, másodszor amikor a táborban titokban szeretne a feleségével és társaival kommunikálni.

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film 3 kategóriában érdelmelte ki az Oscar-díjat, köztük a legjobb idegennyelvű filmnek járót. Benigni alkotása további 52 díjat nyert, és 26 jelölésben részesült.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]