Fiúk a rács mögött

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fiúk a rács mögött
(Sciuscià)
Rendező Vittorio De Sica
Producer Giuseppe Amato
Paolo William Tamburella
Műfaj bűnügyi film
filmdráma
Forgatókönyvíró Sergio Amidei
Adolfo Franci
Cesare Giulio Viola
Cesare Zavattini
Főszerepben Franco Interlenghi
Rinaldo Smordoni
Annielo Mele
Bruno Ortenzi
Emilio Cigoli
Zene Alessandro Cicognini
Operatőr Anchise Brizzi
Vágó Niccolò Lazzari
Gyártás
Gyártó Societa Cooperativa Alfa Cinematografica
Ország  Olaszország
Nyelv olasz
Időtartam 93 perc
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó Olaszország Ente Nazionale Industrie Cinematografiche
USA Lopert Pictures Corporation
Bemutató Olaszország 1946. április 27.
USA 1947. augusztus 26.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Fiúk a rács mögött (eredeti cím: Sciuscià – Cipőtisztítók) fekete-fehér olasz film, a II. világháború utáni időkben játszódik egy olasz városban.

Vittorio De Sica filmrendezői pályája kezdetének egyik központi témája a gyermek és a felnőtt kapcsolata, a gyermekek tiszta, de sérülékeny világának költői ábrázolása. Előző filmjének címe – A gyermekek figyelnek bennünket (1943) – önmagáért beszél. A Fiúk a rács mögött (1946) már a világháború utáni évben készült, ami Vittorio De Sica és a forgatókönyvíró, Cesare Zavattini filmjének különös jelentőséget adott.

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két, cipőtisztításból élő fiú lovat szeretne vásárolni. Egyikük bátyja segíti őket a hiányzó összeghez úgy, hogy tudtukon kívül bűnténybe rántja őket. Lebuknak, a felnőttek pedig nem segítenek rajtuk – a nagyobbik gyerek egyébként is árva –, ezért a fiatalkorúak börtönébe kerülnek. A film legnagyobb része az itt eltöltött időt mutatja be. A felnőttek praktikái fokozatosan szembefordítják őket egymással: a nagyobbikkal elhitetik, hogy a barátját verik, ezért inkább mindent bevall. A kisebbik reszelőt csempész be a másik fiú cellájába, hogy azt ott megtalálják, ügyvédje pedig szándékosan eltúlozza a nagyobbik fiú ügyét, hogy védencét mentse. Végül elítélik őket egy, illetve két évre. Egy vetítés alkalmával a kisebbik fiú egy vagánnyal együtt megszökik: a lovat akarják eladni. Ekkor a nagyobbik megmutatja a rendőröknek a rejtekhelyet. Amint egyedül marad a kisebbikkel, elkeseredésében ütni kezdi és véletlenül megöli. A ló lassan elballag…

Jelképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cselekmény központi vonala bemutatja azt a folyamatot, ahogy a háború által okozott sebek és a szegénység, a felnőttek önzése, az intézet közönyös, kegyetlen légköre előbb megfosztja a vágyaitól, majd fokozatosan egymás ellenségeivé teszi a két barátot. A realitás és a gyermeki világ ütköztetésének egyik szép jelenete az intézeti filmvetítés: – Nézzétek, a tenger! – nevet fel meghatódva egy tüdőbeteg kisfiú, miközben a vásznon a háborút látjuk, a lángokban álló és süllyedő hajót.

A fehér ló a szépség és az álmok jelképes ábrázolása. A film elején a gyerekek egy lírai jelenetben ügetnek rajta, a fogság idején egyikük pénzre akarná váltani, a befejezésben pedig ez jelképezi az álmok, a gyermeki remények végleges összeomlását.

Neorealizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film a neorealista irányzat egyik korai darabja, s ez meg is látszik például a feketepiaci vagy az intézeti jelenetek, általában a tárgyi környezet valósághű bemutatásán. A felnőttek világának egyoldalú, negatív ábrázolása azonban – ami talán az alkotók célját, a túláradó részvét felkeltését is szolgálta – sokat levon a film értékéből, különösen a szerzők következő alkotása, a Biciklitolvajok fényében. A film a hazai közönség előtt megbukott, külföldön azonban sikerrel vetítették, 1947-ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott.

Főbb szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Franco Interlenghi – Pasquale Maggi
  • Rinaldo Smordoni – Giuseppe Filippucci
  • Annielo Mele – Raffaele
  • Bruno Ortenzi – Arcangeli
  • Emilio Cigoli – Staffera

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]