Amélie csodálatos élete

Amélie csodálatos élete (Le fabuleux destin d'Amélie Poulain)
Rendező	Jean-Pierre Jeunet
Producer	Jean-Marc Deschamps
Forgatókönyvíró	Guillaume Laurant Jean-Pierre Jeunet Guillaume Laurant
Főszerepben	Audrey Tautou Mathieu Kassovitz
Zene	Yann Tiersen
Operatőr	Bruno Delbonnel
Vágó	Hervé Schneid
Jelmeztervező	Madeline Fontaine Emma Lebail
Díszlettervező	Marie-Laure Valla
Gyártás
Gyártó	Claudie Ossard Productions Union Générale Cinématographique Victoires Productions Tapioca Films France 3 Cinéma MMC Independent Sofica Sofinergie 5 Filmstiftung Nordrhein-Westfalen Canal+
Ország	Franciaország Németország
Nyelv	francia
Időtartam	122 perc
Költségvetés	€ 11 400 000
Forgalmazás
Forgalmazó	Union Générale Cinématographique Miramax Mokép
Bemutató	2001. április 25. 2001. október 3.
Korhatár	R 12 év
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

Az Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain) 2001-ben bemutatott, francia–német romantikus vígjáték. Rendezője Jean-Pierre Jeunet, főszereplője Audrey Tautou, forgatókönyvét pedig Jeunet és Guillaume Laurant írta. A film Párizsnak a turisták által kedvelt Montmartre negyedében játszódik, és egyfajta szeszélyes, kissé idealizált módon mutatja be a várost.

A filmet 2001 áprilisában mutatták be Franciaországban, Belgiumban és Svájc francia ajkú részein, majd különböző filmfesztiválokon vetítették, és a világ számos országába eljutott.

Az Amélie csodálatos élete a legjobb film díját kapta az Európai Film-díjon, négy César-díjat nyert el (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat), két BAFTA-díjat (melyek egyike a legjobb eredeti forgatókönyv volt), és öt Oscar-díjra jelölték. További díjakat és elismeréseket is kapott.

Tartalom

Az Amélie csodálatos élete a címszereplő főhős, Amélie Poulain történetét meséli el. A kis Amélie a többi gyerektől elkülönítve nő fel, visszafogott apja döntése nyomán, aki orvosként úgy találja, hogy lányának szívritmuszavara van (pedig szívverése csak apja testi érintése miatt gyorsul fel, melyet csak a rendszeres orvosi vizsgálatkor tapasztal meg). Anyja (aki éppoly neurotikus, mint apja) egy képtelen baleset folytán fiatalon életét veszti (amikor valaki öngyilkos szándékkal leugrik a Notre-Dame tetejéről, és pont ráesik). Az apa emiatt még jobban magába zárkózik, s az életét egy különös síremlék építésének szenteli. Amélie, magára maradva, maga szórakoztatja magát, és különösen élénk képzelőerőre tesz szert.

Amélie felnőve egy kis montmartre-i kávézó, a Két Malom pincérnője lesz, melyet egy volt cirkuszi akrobata tart fenn, alkalmazottai és törzsvendégei között pedig nem kevés különleges figura akad. 22 éves korában élete egyszerű mederben telik – néhány kútba esett próbálkozás után lemond a társkapcsolatról, és apró dolgokban leli örömét: szereti kiskanállal feltörni a karamellt a puding tetején, sétálni a párizsi napfényben, mélyen beletúrni a zöldségesnél a babszemek közé, kavicsokkal kacsázni a Saint-Martin csatornán, megpróbálni kitalálni, hány embernek lehet orgazmusa éppen abban a pillanatban („Tizenöt!” – jelenti be a kamerának), és szabadon engedni a képzeletét.

Lady Diana halála napján élete gyökeres fordulatot vesz. A megrázkódtatás okozta különféle véletlenek folytán rábukkan egy kilazult csempére a fürdőszobában, s mögötte egy öreg fémdobozra, amelybe egy kisfiú gyűjtötte emléktárgyait, aki évtizedekkel ezelőtt lakott a lakásában. Amélie-t lenyűgözi a kis doboz, és úgy dönt, felkutatja az időközben már felnőtt tulajdonosát, és visszaadja neki. Elhatározza, hogy ha sikerrel jár, és valóban örömet szerezhet a férfinak, akkor azt jelnek veszi, és hátra levő életét a jótékonyságnak szenteli, ha nem, akkor mindegy.

Számos téves próbálkozás és némi nyomozás után (melyben a zárkózottan élő Raymond Dufayel is segítségére van, egy festő, akit csontjai törékenysége miatt „üvegemberként” ismernek) végül rátalál az egykori lakóra. A dobozt egy telefonfülkében helyezi el, és amint egykori gazdája elhalad mellette, feltárcsázza egy másik fülkéből. A férfi belép, és teljesen felkavarják gyermekkori emlékei. Amélie követi őt egy közeli kávéházba, és megfigyeli a hatást, de nem fedi fel magát. A pozitív eredmény láttán valóra váltja ígéretét, és életét a másokkal való jótéteményeknek szenteli.

Afféle titkos őrangyal válik belőle: Apját (kerti törpéje és Amélie légikisasszony barátnője segítségével) ráveszi, hogy régi álmát valóra váltsa, és elszánja magát egy világ körüli útra; a presszó egy pincérnőjét és kiállhatatlan törzsvendégét csellel összeboronálja; házmesterének sok bánatos év után hallatlan örömöt szerez; a szomszédos zöldségboltban dolgozó kisegítőt, Lucient pedig megszabadítja főnöke zsarnokoskodásától (Amélie nagy élvezettel áll bosszút a főnökén).

De amíg mások útját egyengeti, vele magával senki sem törődik. A jótétemények közben, látván, hogyan tesznek szert mások a boldogságra, kénytelen szembesülni saját egyedüllétével. Ezt még nyilvánvalóbbá és fájdalmasabbá teszi, amikor megismerkedik Nino Quincampoix-val, egy hasonlóan magányos és szeszélyes fiatalemberrel – aki idegenek eldobott fényképeit gyűjti fotóautomatákból –, és beleszeret. Bár sokféle furfangos módszerrel próbálja becserkészni a fiatalembert (aki egy szexbolt alkalmazottja, amellett a vidámpark szellemvasútján kísért), többek közt az egyik, általa elvesztett fényképalbum utáni szövevényes hajtóvadászat útján, képtelen kitörni gyötrő félénkségéből, és valóban lehetővé tenni a találkozást. Raymond barátsága segíti hozzá, hogy felismerje: a saját boldogságára is gondolnia kell, mialatt másokért töri magát.

Szereplők

• Audrey Tautou – Amélie Poulain
• Mathieu Kassovitz – Nino Quincampoix
• Serge Merlin – Raymond Dufayel, az „üvegember”
• Rufus – Raphaël Poulain, Amélie apja
• Yolande Moreau – Madeleine Wallace/Wells, házmester
• Artus de Penguern – Hipolito, író
• Urbain Cancelier – Collignon, zöldséges
• Jamel Debbouze – Lucien, bolti kisegítő
• Dominique Pinon – Joseph
• Isabelle Nanty – Georgette
• Maurice Benichou – Bretodeau

Fontosabb díjak, elismerések

A film a kritikusok és a nézők körében egyaránt nagy sikert aratott, és széles körben vetítették.

Oscar-díj (2002)

• jelölés: a legjobb látványtervezés – Aline Bonetto (látványtervező), Marie-Laure Valla (díszlet)
• jelölés: a legjobb operatőr – Bruno Delbonnel
• jelölés: a legjobb idegen nyelvű film
• jelölés: a legjobb eredeti forgatókönyv – Guillaume Laurant, Jean-Pierre Jeunet
• jelölés: legjobb hang – Vincent Arnardi, Guillaume Leriche, Jean Umansky

Európai Film-díj (2001)

• díj: Legjobb európai film – Jean-Marc Deschamps, Claudie Ossard
• díj: közönségdíj (legjobb rendező) – Jean-Pierre Jeunet
• díj: legjobb rendező – Jean-Pierre Jeunet
• díj: legjobb operatőr – Bruno Delbonnel
• jelölés: legjobb színésznő – Audrey Tautou
• jelölés: közönségdíj (legjobb színész) – Mathieu Kassovitz
• jelölés: közönségdíj (legjobb színésznő) – Audrey Tautou

Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (2001)

• díj: Közönségdíj – Jean-Pierre Jeunet

Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál (2001)

• díj: Kristály Glóbusz – Jean-Pierre Jeunet

BAFTA-díj (2002)

• díj: legjobb díszlet – Aline Bonetto
• díj:legjobb eredeti forgatókönyv – Guillaume Laurant és Jean-Pierre Jeunet
• jelölés:Anthony Asquith-díj legjobb filmzenének – Yann Tiersen
• jelölés:legjobb operatőr – Bruno Delbonnel
• jelölés:legjobb vágás – Hervé Schneid
• jelölés:legjobb film – Claudie Ossard
• jelölés:legjobb nem angol nyelvű film – Claudie Ossard és Jean-Pierre Jeunet
• jelölés:legjobb női főszereplő – Audrey Tautou
• jelölés:David Lean-díj a legjobb rendezőnek – Jean-Pierre Jeunet

César-díj (2002)

• díj: a legjobb film – Jean-Pierre Jeunet
• díj: a legjobb rendező – Jean-Pierre Jeunet
• díj: a legjobb filmzene – Yann Tiersen
• díj: a legjobb díszlet – Aline Bonetto

A filmet a New York Times „a filmtörténet 1000 legjobb filmje” közé választotta.

Külső hivatkozások

• Amélie csodálatos élete a PORT.hu-n
• Amélie csodálatos élete az Internet Movie Database-ben (angolul)
• A Cspv.hu cikke
• A filmről a Mozineten
• Filmkritikák a Metacritic oldalán
• Az Amélie Poulain Társaság, egy társaság a Floridai Egyetemen, amely a film hatására jött létre
• Jean-Pierre Jeunet rendező a filmről
• Információ a zeneszerzőről – Yann Tiersen