Amélie csodálatos élete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amélie csodálatos élete
(Le fabuleux destin d'Amélie Poulain)
Amélie, titre (recolorisé).png
Rendező Jean-Pierre Jeunet
Producer Jean-Marc Deschamps
Forgatókönyvíró Guillaume Laurant
Jean-Pierre Jeunet
Guillaume Laurant
Főszerepben Audrey Tautou
Mathieu Kassovitz
Zene Yann Tiersen
Operatőr Bruno Delbonnel
Vágó Hervé Schneid
Jelmeztervező Madeline Fontaine
Emma Lebail
Díszlettervező Marie-Laure Valla
Gyártás
Gyártó Claudie Ossard Productions
Union Générale Cinématographique
Victoires Productions
Tapioca Films
France 3 Cinéma
MMC Independent
Sofica Sofinergie 5
Filmstiftung Nordrhein-Westfalen
Canal+
Ország  Franciaország
 Németország
Nyelv francia
német
Időtartam 122 perc
Költségvetés 11 400 000
Forgalmazás
Forgalmazó Franciaország Union Générale Cinématographique
USA Miramax
magyar Mokép
Bemutató Franciaország 2001. április 25.
Magyarország 2001. október 3.
Korhatár Amerikai Egyesült Államok R
Magyarország Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott.
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap

Az Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain) 2001-ben bemutatott francia–német romantikus vígjáték Jean-Pierre Jeunet rendezésében, Audrey Tautou főszereplésével. A forgatókönyvet Jeunet és Guillaume Laurant írta. A film Párizs turisták által kedvelt negyedében, a Montmartre-on játszódik, és egyfajta szeszélyes, kissé idealizált módon mutatja be a várost.

A filmet 2001 áprilisában mutatták be Franciaországban.

Az Amélie csodálatos élete a legjobb film díját kapta az Európai Filmdíjon, négy César-díjat nyert el (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat), két BAFTA-díjat (melyek egyike a legjobb eredeti forgatókönyv volt), és öt Oscar-díjra jelölték.

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amélie csodálatos élete a címszereplő főhős, Amélie Poulain történetét meséli el. A kis Amélie a többi gyerektől elkülönítve nő fel, visszafogott apja döntése nyomán, aki orvosként úgy találja, hogy lányának szívritmuszavara van (pedig szívverése csak apja testi érintése miatt gyorsul fel, melyet csak a rendszeres orvosi vizsgálatkor tapasztal meg). Anyja (aki éppoly neurotikus, mint apja) egy képtelen baleset folytán fiatalon életét veszti (amikor valaki öngyilkos szándékkal leugrik a Notre-Dame tetejéről, és pont ráesik). Az apa emiatt még jobban magába zárkózik, s az életét egy különös síremlék építésének szenteli. Amélie, magára maradva, maga szórakoztatja magát, és különösen élénk képzelőerőre tesz szert.

Amélie felnőve egy kis montmartre-i kávézó, a Két Malom pincérnője lesz, melyet egy volt cirkuszi akrobata tart fenn, alkalmazottai és törzsvendégei között pedig nem kevés különleges figura akad. 22 éves korában élete egyszerű mederben telik – néhány kútba esett próbálkozás után lemond a társkapcsolatról, és apró dolgokban leli örömét: szereti kiskanállal feltörni a karamellt a puding tetején, sétálni a párizsi napfényben, mélyen beletúrni a zöldségesnél a babszemek közé, kavicsokkal kacsázni a Saint-Martin csatornán, megpróbálni kitalálni, hány embernek lehet orgazmusa éppen abban a pillanatban („Tizenöt!” – jelenti be a kamerának), és szabadon engedni a képzeletét.

Lady Diana halála napján élete gyökeres fordulatot vesz. A megrázkódtatás okozta különféle véletlenek folytán rábukkan egy kilazult csempére a fürdőszobában, s mögötte egy öreg fémdobozra, amelybe egy kisfiú gyűjtötte emléktárgyait, aki évtizedekkel ezelőtt lakott a lakásában. Amélie-t lenyűgözi a kis doboz, és úgy dönt, felkutatja az időközben már felnőtt tulajdonosát, és visszaadja neki. Elhatározza, hogy ha sikerrel jár, és valóban örömet szerezhet a férfinak, akkor azt jelnek veszi, és hátra levő életét a jótékonyságnak szenteli, ha nem, akkor mindegy.

Számos téves próbálkozás és némi nyomozás után (melyben a zárkózottan élő Raymond Dufayel is segítségére van, egy festő, akit csontjai törékenysége miatt „üvegemberként” ismernek) végül rátalál az egykori lakóra. A dobozt egy telefonfülkében helyezi el, és amint egykori gazdája elhalad mellette, feltárcsázza egy másik fülkéből. A férfi belép, és teljesen felkavarják gyermekkori emlékei. Amélie követi őt egy közeli kávéházba, és megfigyeli a hatást, de nem fedi fel magát. A pozitív eredmény láttán valóra váltja ígéretét, és életét a másokkal való jótéteményeknek szenteli.

Afféle titkos őrangyal válik belőle: Apját (kerti törpéje és Amélie légikisasszony barátnője segítségével) ráveszi, hogy régi álmát valóra váltsa, és elszánja magát egy világ körüli útra; a presszó egy pincérnőjét és kiállhatatlan törzsvendégét csellel összeboronálja; házmesterének sok bánatos év után hallatlan örömöt szerez; a szomszédos zöldségboltban dolgozó kisegítőt, Lucient pedig megszabadítja főnöke zsarnokoskodásától (Amélie nagy élvezettel áll bosszút a főnökén).

De amíg mások útját egyengeti, vele magával senki sem törődik. A jótétemények közben, látván, hogyan tesznek szert mások a boldogságra, kénytelen szembesülni saját egyedüllétével. Ezt még nyilvánvalóbbá és fájdalmasabbá teszi, amikor megismerkedik Nino Quincampoix-val, egy hasonlóan magányos és szeszélyes fiatalemberrel – aki idegenek eldobott fényképeit gyűjti fotóautomatákból –, és beleszeret. Bár sokféle furfangos módszerrel próbálja becserkészni a fiatalembert (aki egy szexbolt alkalmazottja, amellett a vidámpark szellemvasútján kísért), többek közt az egyik, általa elvesztett fényképalbum utáni szövevényes hajtóvadászat útján, képtelen kitörni gyötrő félénkségéből, és valóban lehetővé tenni a találkozást. Raymond barátsága segíti hozzá, hogy felismerje: a saját boldogságára is gondolnia kell, mialatt másokért töri magát.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj (2002)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európai Film-díj (2001)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Legjobb európai film – Jean-Marc Deschamps, Claudie Ossard
  • díj: közönségdíj (legjobb rendező) – Jean-Pierre Jeunet
  • díj: legjobb rendező – Jean-Pierre Jeunet
  • díj: legjobb operatőr – Bruno Delbonnel
  • jelölés: legjobb színésznő – Audrey Tautou
  • jelölés: közönségdíj (legjobb színész) – Mathieu Kassovitz
  • jelölés: közönségdíj (legjobb színésznő) – Audrey Tautou

Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (2001)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Közönségdíj – Jean-Pierre Jeunet

Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál (2001)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Kristály Glóbusz – Jean-Pierre Jeunet

BAFTA-díj (2002)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

César-díj (2002)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet a New York Times „a filmtörténet 1000 legjobb filmje” közé választotta.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]