Akutagava Rjúnoszuke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Akutagava Rjúnoszuke
Akutagawa Ryunosuke photo.jpg
Élete
Született 1892. március 1.
 Japán, Tokió,
Elhunyt 1927. július 24. (35 évesen)
Tokió,
Nemzetiség japán
Szülei Niihara Tosizó és Niihara Fuku
Felesége Cukamoto Fumi
Gyermekei Hirosi (1920–1981), Takasi (1922–1945), Jaszusi
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) a modern japán novella mestere
Csoportkép 1919-ből. Balról a második Akutagava, a bal szélen Kikucsi Kan látható.

Akutagava Rjúnoszuke (japánul: 芥川 龍之介, Hepburn-átírással: Akutagawa Ryūnosuke) (Tokió, 1892. március 1.Tokió, 1927. július 24.) a Taisó-kor japán írója, a modern japán novella mestere. Nagyszerű stílusában megírt, leheletfinoman és pontosan kidolgozott történetei az emberi természet sötét oldalát térképezik fel.

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akutagava 1892-ben született egy tejesember (Niihara Tosizó) fiaként Tokió európaiak lakta Kjóbasi negyedében, és Tokióban is élt haláláig. Sikeres író volt, versek, esszék, egy kisregény és hétkötetnyi novella fűződik nevéhez. Ennek ellenére életére rányomta bélyegét a megmagyarázhatatlan szorongás, hallucinációk és rémképek, amik 1927-es öngyilkosságához vezettek. Visszahúzódó életmódja miatt életéről viszonylag kevés tudható, novelláiból sem derül ki túl sok; életének eseményeit leginkább folyóiratszámok és könyvkiadási dátumok jelzik.

Állítása szerint a Sárkány évében, havában, napján és órájában született, ezért kapta Rjúnoszuke, azaz „sárkány fia” utónevet. Idős szülei első fiúgyermeke volt. Születése után nem sokkal anyja (Niihara Fuku) megőrült, apja pedig nem tudta vállalni a gyermeknevelés nehézségeit, így anyai nagybátyja, Akutagava Dósó nevelte, akitől családnevét is kapta. Édesanyja (aki 1903-ban halt meg) idegbetegsége egész életében kísértette, aggódott amiatt, nem örökölte-e a betegséget.

Sokat olvasott, az ősi japán és kínai mesék, legendák mellett az akkor divatos japán szerzőket, Mori Ógait és Nacume Szószekit is olvasta. Magával ragadta a modern nyugati irodalom is, elsősorban Strindberg, Mérimée, Baudelaire és Flaubert művei. Yeats és Anatole France műveit fordította japánra – első jelentősebb munkája Anatole France Balthasar c. művének tolmácsolása volt.

Tizenhat évesen alapította meg barátaival a Sinsicsó („Új gondolat”) című folyóiratot, mely szembefordult az akkoriban divatos naturalista írásmóddal. 1910-től középiskolás, itt ismerkedett meg Kikucsi Kannal, Kume Maszaóval, Jamamoto Júzóval és Cucsija Bunmeivel, akik később mind híres írók lettek. A Sinsicsó-ban nem csak nyugati, hanem kortárs japán írók modern műveit is közreadták (Tanizaki Dzsunicsiró, Simazaki Tószon). 1913-ban Akutagava beiratkozott a Tokiói Császári Egyetem angol szakára, erre az időszakra tehető írói pályafutásának kezdete.

Még diákként megkérte gyermekkori barátja, Josida Jajoi kezét, de nevelőszülője ellenezte a házasságot. 1916-ban eljegyezte Cukamoto Fumit, akit 1918-ban vett feleségül. Három gyermekük közül Hirosi (1920–1981) híres színész lett, Takasi (1922–1945) a második világháborúban esett el, Jaszusi pedig híres zeneszerző volt. 1916-ban, egyetemi tanulmányainak befejezése után (disszertációjának témája a 19. századvégi angol irodalom egyik különös alakja, a költő-iparművész-tipográfus és politikai agitátor William Morris munkássága volt) a Kanagava prefektúrabeli jokoszukai Haditengerészeti Műszaki Szakközépiskolában tanított angolt rövid ideig. Ezalatt felesége Akutagava nevelőszüleinél lakott. Később mindketten Kamakurába költöztek, ahol egy évet töltöttek együtt. Erre az évre az író élete legboldogabb korszakaként tekintett vissza. 1919-ben egy tokiói családi házba költözött, és ettől kezdve teljesen az írásnak szentelte életét.

Irodalmi pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914-ben Akutagava és középiskolai barátai újra életet leheltek a Sinsicsó irodalmi folyóiratba. Saját műveik mellett William Butler Yeats- és Anatole France-fordításokat közöltek benne. Még egyetemista volt, amikor 1915-ben megjelent első novellája (A vihar kapujában, Rasómon, 羅生門) a Teikoku Bungaku („Császári irodalom”) című folyóiratban. Az éles lélektani drámai csavart tartalmazó, Heian-kori látomásból született művet az irodalmi körök nem méltatták figyelemre, Nacume Szószekit kivéve. Az ő dicséretén fellelkesedve Akutagava attól kezdve Nacume Szószeki tanítványának tekintette magát, és rendszeres részt vett annak csütörtökönként megtartott irodalmi találkozóin. Ekkoriban kezdett haikukat írni Gaki álnév alatt.

Ezek a találkozók vezettek Az orr (Hana, 鼻) megírásához (1916), amely a Sinsicsóban jelent meg, és újra kivívta Szószeki elismerését, és az irodalmi közvélemény figyelmét. Ezt követte egy sor Heian-, Edo- és Meidzsi-korban játszódó elbeszélés (A dohány meg az ördög, Tetvek, A pokol kínjai) az egoizmus rútságáról és a művészet értékeiről. Ezek a novellák klasszikus történetek és történeti események újraértelmezései modern nézőpontból.

Pályája delelője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akutagava elvetette a Japánban a századelőn uralkodó naturalista stílust. Témáit továbbra is régi történetekből merítette, melyeknek komplex, modern interpretációját adta novelláiban. A narancs[1] (Mikan, 1919) és az Ősz (Aki, 1919) sikere azonban arra indította, hogy mindinkább modern korba helyezze történeteit.

1921-ben, népszerűsége csúcsán Akutagava megszakította írói karrierjét, és négy hónapot töltött Kínában az Ószaka Mainicsi Sinbun című újság külső munkatársaként. Az utazás megviselte, különböző betegségek kínozták, melyekből élete végéig nem épült fel teljesen.

Hazatérése után ismét egyensúlyba került, ekkor írta egyik leghíresebb, legérdekesebb elbeszélését, A bozótmélyben (Jabu no naka, 藪の中) címmel (más fordításban A cserjésben címet kapta). A talányos történetben egy fiatal szamurájt és feleségét megtámadja egy útonálló, aki a szamurájt fához kötözi, az asszonyt pedig a férj szeme láttára megbecsteleníti, s a történet végén a férj meghal. Az esetről szóló hét különböző tanúvallomásból különböző nézőpontokból ismerhetjük meg a történetet, a teljes igazság azonban megfoghatatlan marad. Ebből a novellából és A vihar kapujában című elbeszéléséből rendezte 1950-ben Kuroszava Akira A vihar kapujában című filmet, amely 1951-ben elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt.[2]

Életének késői szakasza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akutagava irodalmi karrierjének utolsó szakaszát hanyatló fizikai és mentális állapota jellemezte. Az ebben a periódusban írt műveinek nagy része önéletrajzi ihletésű, vagy egyenesen a naplóiból adták ki. Ekkori művei, különösen a Daidódzsi Sinszuke no hanszei (1925) és a Halottaskönyv (Tenkibo, 1926) befelé fordulók és tükrözik Akutagava növekvő depresszióját és neurotikus állapotával kapcsolatos nyugtalanságát.

Állapota ellenére részt vett egy élénk nyilvános vitán Tanizaki Dzsunicsiróval. Akutagava kiállt amellett, hogy a történet líraisága fontosabb annak struktúrájánál.

Akutagava utolsó művei: Víz alatti emberek (Kappa, 1927), amely a japán folklórból átvett lényeket szerepeltető szatíra, a Fogaskerekek (Haguruma, 1927), egy horrortörténet, ami egy érzékeny, de a világgal a kapcsolatát lassan elveszítő elméről ír, az Egy őrült élete (Aru ahó no issó), sokat elárulnak pszichológiai állapotáról.

Élete végéhez közeledve Akutagava nyugtalanító látomásoktól, testetlen félelmektől szenvedett, és rettegett attól, hogy örökölhette anyja idegbetegségét. 1927-ben öngyilkosságot kísérelt meg felesége egy barátnőjével, de életben maradt. Végül veronáltabletták túladagolásával vetett véget életének 1927. július 24-én. Búcsúlevelében bizonytalan szorongó érzésre (ぼんやりとした不安, bonjaritosita fuan) panaszkodott. Mindössze 35 éves volt.

Öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akutagava egyetlen nagyregényt sem írt. Jelentős lírai életműve mellett (számos haikut írt) sikerét elsősorban novelláinak köszönhette, melyekből 150-nél is többet írt rövid élete során.

Számos novellája magyarul is olvasható A hottoko álarc, Az éneklő borz, A vihar kapujában című kötetekben, Müller Péter átdolgozásában pedig több hazai színpadon is bemutatták A vihar kapujában drámaváltozatát.

Kuroszava Akira 1950-ben A bozótmélyben és A vihar kapujában című elbeszéléséből rendezte A vihar kapujában című filmjét, amely 1951-ben elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt.[2]

A kategóriájában a Magyar Filmszemlén fődíjat nyert Résfilm, Kardos Sándor rendező-operatőr kísérleti kisjátékfilmje (2005) A zsebkendő (Hankecsi, 1916) című Akutagava-novella alapján készült.

Győrffy Ákos Akutagava noteszéből címmel jelentetett meg prózaverseket. (JAK–Ulpius-ház Könyvkiadó, 2004.)

Emlékét megőrzendő és az ifjú tehetségek elismerésére 1935-ben jó barátja, Kikucsi Kan megalapította az Akutagava-díjat, amely az egyik legrangosabb irodalmi kitüntetés Japánban. Évente adományozzák ígéretes új szerzőknek. Díjazottai között volt többek között Inoue Jaszusi, Endó Súszaku és a Nobel-díjas Óe Kenzaburó is.[3]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatott művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Japán cím Magyar cím
1914 老年 Rónen
1915 羅生門 Rasómon A vihar kapujában
1916 Hana Az orr
芋粥 Imogaju A maniókakása
煙草と悪魔 Tabako to akuma A dohány meg az ördög
1917 戯作三昧 Geszakuzanmai
1918 蜘蛛の糸 Kumo no ito A pókfonál
地獄変 Dzsigokuhen Pokoli borzalom
邪宗門 Dzsasúmon
1919 魔術 Madzsucu
1920 南京の基督 Nankin no Kiriszuto
杜子春 Tosisun To Si-sun
アグニの神 Aguni no kami
1921 藪の中 Jabu no naka A bozótmélyben
1922 トロッコ Torokko A csille
1927 玄鶴山房 Genkakuszanbó
侏儒の言葉 Sudzsu no kotoba
文芸的な、あまりに文芸的な Bungeiteki na, amarini bungeiteki na
河童 Kappa Víz alatti emberek
歯車 Haguruma Fogaskerekek
或る阿呆の一生 Aru ahó no issó Egy őrült élete
西方の人 Szeihó no hito

Magyarul megjelent[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vihar kapujában, elbeszélések. Japánból fordította és az utószót írta Lomb Kató. Budapest, Európa, 1960.
  • Víz alatti emberek, kisregény, japánból fordította Lomb Kató. Budapest, M. Helikon, Európa, 1975.
  • A vihar kapujában, elbeszélések, angolból fordította és az utószót írta Gergely Ágnes, illetve Forgács Péter. Budapest, Európa, 1974.
  • A hottoko álarc, oroszból fordította B. Fazekas László, válogatta Jovánovics Miklós. Budapest, Magvető, 1979.
  • Irodalmi, nagyon is irodalmi, cikkek, vázlatok. Japánból fordította Vihar Judit. Helikon 1979/1-2., 23-37. o.
  • Az éneklő borz, novellák, Gergely Ágnes és B. Fazekas László fordításában. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó; Budapest, Európa, 1982.
  • A vihar kapujában, novellák, válogatta és az utószót írta Gergely Ágnes, fordította Gergely Ágnes és Vihar Judit, 2., bővített kiadás. Budapest, Európa, 1992.
  • A vihar kapujában, novellák, válogatta és az utószót írta Gergely Ágnes, fordította Gergely Ágnes és Vihar Judit. Budapest, Scolar Kiadó, 2007. „A japán író tizenöt novelláját tartalmazza, a magyar kiadások közt először időrendi sorrendben. Az eddigi köteteket négy új fordítással, életrajzi táblázattal, irodalomjegyzékkel és a fordítókról adott rövid tájékoztatással egészítettük ki.”

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vihar Judit: A japán irodalom rövid története. Budapest, Tankönyvkiadó, 1994.
  • Vihar Judit: Akutagawa Ryúnosuke Imogayú és Móricz Zsigmond A tragédia című novellájának összehasonlító elemzése. In: Folia Japonica Budapestinensia, Károli Gáspár Egyetem, Budapest, 2001. 114-118.

Angol nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Keene, Donald. Dawn to the West. Columbia University Press; (1998). ISBN 0-231-11435-4
  • Ueda, Makoto. Modern Japanese Writers and the Nature of Literature. Stanford University Press (1971). ISBN 0-8047-0904-1

Japán nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nakada, Masatoshi. Akutagawa Ryunosuke: Shosetsuka to haijin. Kanae Shobo (2000). ISBN 4-907846-03-7
  • Shibata, Takaji. Akutagawa Ryunosuke to Eibungaku. Yashio Shuppansha (1993). ISBN 4-89650-091-1
  • Takeuchi, Hiroshi. Akutagawa Ryunosuke no keiei goroku. PHP Kenkyujo (1983). ISBN 4-569-21026-0
  • Tomoda, Etsuo. Shoki Akutagawa Ryunosuke ron. Kanrin Shobo (1984). ISBN 4-906424-49-X

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A „mikan” valójában mandarint jelent japánul.
  2. ^ a b A film történetét A bozótmélyben, helyszínét A vihar kapujában c. novellája adta.
  3. Az Akutagava-díj kitüntetettjeinek listája (japánul)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]