Dazai Oszamu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dazai Oszamu
Dazai Osamu.jpg
Élete
Született 1909. június 19.
Kanagi
Elhunyt 1948. június 13. (38 évesen)
Tokió
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Dazai Oszamu (太宰 治Hepburn-átírássalOsamu Dazai?Kanagi, 1909. június 19.Tokió, 1948. június 13.), valódi nevén Cusima Súdzsi (japánul: 津島修治, Hepburn-átírással: Tsushima Shūji), japán prózaíró, a 20. századi japán irodalom egyik legnagyobb hatású elbeszélője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolás korában

Gazdag földbirtokos fiaként született Aomori prefektúra Kanagi városában. Mivel apja, a Felsőház tagja gyakran volt távol, anyja pedig 11 gyermek világra hozása után sokat betegeskedett, többnyire szolgák nevelték. Magányos gyermekkor után az Aomori Középiskolába, majd a hiroszaki felsőbb iskolába került. Diákújságokba írt, szerkesztett, nyilvánosházakat látogatott. Baloldali politikai aktivistákkal ismerkedett meg, s ez, valamint bálványának, Akutagava Rjúnoszukénak 1927-es öngyilkossága vezetett első öngyilkossági kísérletéhez 1929-ben, aminek valószínűleg a bűntudat is oka volt, amiért „rossz” társadalmi osztályba született. 1930-tól a Tokiói Császári Egyetem francia szakára járt, de diplomát nem szerzett. Még két évig kacérkodott földalatti mozgalmakkal, majd a hatóságok egyre erélyesebb fellépése következtében nyilvánosan szakított velük. Második öngyilkossági kísérletére hallgató korában került sor, egy ginzai csaposlánnyal, akit alig ismert. Ő túlélte (egy halászhajó mentette ki a vízből Kamakuránál), a lány nem. Hamarosan összeköltözött egy gésával, akit még Aomoriból ismert. Családja ekkoriban kitagadta, de utóbb visszafogadták.

A tokiói Mitakában, ahol öngyilkos lett, s ahol ma nyugszik

1933-ban vette fel a Dazai Oszamu álnevet. A neves író, Ibusze Maszudzsi pártfogásával és segítségével egyre több írása jelent meg, ismertsége nőttön-nőtt. 1935-ben megpróbálta felakasztani magát, mivel nem vették fel egy újsághoz. Hamarosan a morfium rabja lett, elmegyógyintézetbe kellett vonulnia kezelésre. Eközben értesült róla, hogy a gésa megcsalja legjobb barátjával. Rábeszélte a lányt, hogy kövessenek el páros öngyilkosságot. Egyiknek sem sikerült, szétváltak. Minde megpróbáltatások közepette kitartóan írt tovább. 1939-ben feleségül vett egy középiskolai tanárnőt, Isihara Micsikót. 1941-ben született első lányuk, Szonoko. A háború alatt is alkotott, 1945-re már ünnepelt írónak számított. Az amerikai bombázások alatt tokiói házuk kétszer is leégett. 1944-ben megszületett Down-kóros fiuk, Maszaki (1960-ban meghalt). 1947-ben egy vadidegen nő megkérte, legyen a gyermeke apja: Oszamu teljesítette a kérést. Ugyancsak 1947-ben született házasságon belüli harmadik gyermeke, Szatoko, a későbbi neves írónő, Cusima Júko. Hamarosan viszonyt kezdett egy hadiözvegy írónő-fodrásznővel. Amikor elhatalmasodott rajta a tuberkulózis, minden pénzét italra költötte a cimboráival. 1948 tavaszán éppen az Aszahi simbun-nak írt folytatásos közlésre egy kisregényt Gutto bai („Good-bye”) címmel, amikor egy nap írónő-fodrásznő szeretőjével belevetette magát a háza közelében folyó megáradt csatornába. Ezúttal végre sikerült leráznia a mindig is terhesnek tartott élet nyűgét: holttestét éppen 39. születésnapján, 1948. június 19-én fogták ki a vízből.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindig egyes szám első személyben írt, a modern japán „énregény” (vatakusi sószecu) követelményeinek megfelelő vallomásos modorban, s szinte minden írása önéletrajzi jellegű: hősei ugyanolyan kallódó arisztokraták, morfinisták és egoisták, mint ő maga. Kedvelt előadásmódja a napló, a riportázs, a levél, a monológ. Műveiben újra meg újra színpadra állítja, közszemlére teszi, körüljárja az élet abszurditását. Stílusa hajlékonyan vált pátoszból humorba, melodrámából komédiába, elmélyültből könnyed hangvételbe. Hatalmas szókincsében jól megfér egymással ünnepélyesség és kollokvializmus, egzotikum és szleng, idegen szavak és a gyermeki gügyögés. Életműve azért hódít még ma is, mert süt belőle a nyelv szeretete. Kultikus író, szülőháza búcsújáró hely, életművével külön folyóirat foglalkozik.

Fontosabb írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „Hasire Meroszu” („Fuss, Melosz”, elbeszélés, 1940)
  • Sin Hamuretto („Újmódi Hamlet”, 1941)
  • Otogizósi („Tündérmesék”, 1945)
  • Hanyatló nap (Sajó, kisregény, 1947)
  • „Villon felesége” („Bijon no cuma”, elbeszélés, 1947)
  • Ningen sikkaku („Már nem is ember”, kisregény, 1948)

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „Villon felesége”, in: Modern japán elbeszélők, Európa, 1967
  • Hanyatló nap, Európa, 1987, ISBN 963-07-4391-4

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szülővárosában, Kanagiban (ma: Gosogavara) egy helyiérdekűt Hasire Meroszunak neveztek el 1940-es elbeszélése után.
  • 2009-ben, 100. születésnapjára Japánban megfilmesítették a Hanyatló nap-ot és a Már nem is ember-t.
  • A japán The Blue Hearts nevű kultuszegyüttes gitárosának, Masima Maszatosinak egyik szólószámát Dazai ihlette, említést is nyer benne neve, néhány tőle idézett sor után.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Masatoshi Mashima - Ez nem az. (Hozzáférés: 2011. július 21.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]