Szaigjó Hósi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szaigjó Hósi az egyik Hjakunin issú antológiában

Szaigjó Hósi (japánul: 西行法師, Hepburn-átírással: Saigyō Hōshi) (Kiotó, 1118 – Hirokava templom, 1190) híres japán költő és szerzetes a kései Heian- és a korai Kamakura-korszakban. A hósi a „törvény tanítóját”, azaz buddhista szerzetest jelent. Szaigjó az ezoterikus singon szektához tartozott, amelynek alapítója a japán vallástörténet egyik meghatározó géniusza, Kúkai (Kóbó daisi) volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A költő Szató Norikijóként született 1118-ban Kiotóban egy főnemesi családba. A régi nemesség és az új szamuráj harcosok közötti nyomasztó hatalomátvétel-átadás korában élt, ami költészetének búskomor hangulatot kölcsönzött. Ifjúkorában a visszavonult Toba császár testőre volt. 1140-ben, 22 éves korában, ismeretlen okokból otthagyta a világi létet, hogy szerzetessé váljon és az En’i nevet vette fel. Ekkor írta alanti költeményét:

Sajnálkodva teszed:

pedig játszi szívvel kell
e földi léttől
eltaszítani magad.
Csak hogy megtarthasd magad.
Villányi G. András fordítása

Művészként a Szaigjó nevet használta, ami nyugati utazást jelent, utalásként Amida Buddhára és a nyugati paradicsomra. Hosszú évekig élt magányosan Szagában, a Josino hegyen és Iszében, ám legismertebbek az Észak-Honsún tett hosszú utazásai. Ezek az utak ihlették a 17. században Macuo Basót az Oku no hoszomicsi megírására. Közeli barátságot ápolt Fudzsivara no Teika költőtársával. Műveinek fő gyűjteménye a Szankasú, lelőhelyei a Sinkokinsú (ebben 95 verssel szerepel) és a Sika vakasú. A Hirakava templomban halt meg Kavacsi tartományban (a mai Oszaka prefektúra) 72 éves korában.

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Én jól tudom, hogy itt minden csaló

s ami valónak látszik, nem való.
Ha így találom, miért higgyem el,
hogy az álom az álom?
Villányi G. András fordítása

Szaigjó korában a Manjósú már nem olyan volt nagy hatással a vaka-költészetre, mint a Kokinsú. Az utóbbi inkább a személyes tapasztalatokon, a szójátékokon, az előkelő életmódon alapult. A Sinkokinsú, amit Szaigjó és költőtársai hoztak létre, könnyedebb, komorabb és mélabúsabb volt a Kokinsúnál. A zűrzavaros időszak következtében Szaigjó nemcsak az mono no avaré-ra (a változások miatti szomorúság), de a szabi-ra (magány) és a kanasi-ra (bánat) is összpontosított, és buddhista szerzetesként igen közel állt a természet szépségeihez.

Az ezoterikus buddhista tan szerint a buddhatermészet nem csupán az emberi lények olyan immanens sajátossága, amibe erőfeszítéseik eredményeként vissza-térhetnek, hanem minden élő teremtménynek is lényegi adottsága. A növényvilág teremtményei életadó, tápláló és fenntartó létezésük által buddhák, és – szemben az emberrel – tenniük sem kell semmit ahhoz, hogy a buddhalét realizálódjék bennük. Szaigjó szerzetes földi és kozmikus útja Buddhához olyan ösvényeken kapaszkodik, amelyeket még élő vagy hulltukban is hervadatlan cseresznyeszirmok festettek fehérre, mely színben fellelhetők a szirom halovány rózsaszín erecskéi – érzéki létezésünk buja nyomatai. A cseresznyeszirmok a Tathágata, a buddhatermészet abszolút és mindenhol jelenlévő szépségét festik a tájra, és ez a szépség dereng vagy ragyog fel Szaigjó költeményeiből. Az ezoterikus tanítás szerint a jel egyenlő a jelzettel. Ily módon a cseresznyeszirmok nemcsak jelei a Tathágatának, hanem ők a Tathágata. Róluk és hozzájuk – azaz Buddhához – szólnak a versek, amelyek a szerzetes hosszú zarándoklatain, a természetben átélt mély meditációban fogantak. A hold ősrégi szimbóluma a buddhista megvilágosodásnak, az ezoterikus meditáció állandó objektuma. Csak a fentiek ismeretében nevezhetjük Szaigjót a szirmok és a hold költőjének. Azaz, a költemények elsődleges tárgya nem a természet, hanem a természetben manifesztálódott transzcendens.

Nevezzenek bár

mihaszna szirom-bámésznak!
Mert időközben
úgy összemelegedtünk:
hulltukban hullok én is.
Villányi G. András fordítása

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Szaigjó Hósi témában.