Alvilági melódia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alvilági melódia
(Mélodie en sous-sol)
1963-as francia–olasz film
RendezőHenri Verneuil
ProducerJacques Bar
Műfaj
Forgatókönyvíró
  • Michel Audiard
  • Albert Simonin
  • Henri Verneuil
FőszerepbenJean Gabin
Alain Delon
Viviane Romance
Henri Virlogeux
Jean Carmet
José Luis de Vilallonga
Dora Doll
ZeneMichel Magne
OperatőrLouis Page
VágóFrançoise Bonnot
Gyártás
GyártóStudioCanal
Ország Franciaország
Olaszország
Nyelvfrancia
Játékidő118 perc
Képarány2,35:1
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató1963. március 19.
További információk
SablonWikidataSegítség

Az Alvilági melódia (eredeti cím franciául: Mélodie en sous-sol) 1963-ban bemutatott francia bűnügyi filmdráma, amelyet Henri Verneuil rendezett. A film Zekial Marko A nagy fogás című regénye alapján készült.

A filmet 1963. március 19-én mutatták be Franciaországban, október 8-án az Amerikai Egyesült Államokban.

Cselekmény[szerkesztés]

Charles öt év letöltött börtönbüntetés után szabadul rablási kísérletért. A felesége azt akarja, hogy törvényesen éljen, de ő azonnal terveket kezd szőni a cannes-i szerencsejáték-kaszinó kirablására. Charles két asszisztenst alkalmaz: Francis-t, egy fiatalembert, akit a börtönben ismert meg, és Francis sógorát, Louis-t. Francis egy piti tolvaj, aki elégedetlen a munkásosztálybeli származásával, míg Louis egy szerény szerelő, aki szinte teljesen becsületes.

Charles utasítja Francist, hogy menjen el előtte a kaszinóba, találjon ki egy fedősztorit, mint egy jómódú nagymenő, és találjon módot arra, hogy bejusson a hátsó ajtóhoz, ami kulcsfontosságú lesz útban a liftaknához, amely az egyetlen út az alagsori páncélterembe, ahol a kaszinó bevételeit őrzik. Francis ezt úgy éri el, hogy románcot kezd egy Brigitte nevű táncosnővel. A jómód látszatát élvezve azonban annyira belefeledkezik Brigitte udvarlásába, hogy figyelmen kívül hagyja Charles jelzéseit, ami majdnem a rablás elmaradásához vezet, amíg Francis nem biztosítja őt arról, hogy tartani tudja magát a bonyolult tervhez. Louis eközben közli Charles-lal, hogy lemond a pénzből való részesedéséről, mert attól tart, hogy elcsábítja a luxus, amit a pénzből vehet, és ez további illegális viselkedéshez vezet.

A rablás éjszakáján Francis gavallérosan szakít Brigitte-tel, de végignézi az előadást. Az előadás végeztével elbújik a színfalak mögött, felmegy a kaszinó tetejére, és leereszkedik előbb a kaszinó szellőzőrendszerébe, végül pedig a liftaknába. Behatol a számlálóterembe, legyűri a főpénztárost és az asszisztenseit, majd beengedi Charles-t, aki a pénzt egy pár zsákba teszi. Mindketten egymilliárd frankkal távoznak. Francis egy uszoda öltözőjében rejti el a pénzt.

Másnap Charles váratlanul elküldi Louis-t vonattal a városból, és követeli, hogy azonnal találkozzon Francis-szal. Megmutatja Francisnak az újság címlapját - van rajta egy fénykép Francisszal, amely előző este készült, amikor a színpadi műsort nézte. Charles közli Francisszel, hogy túl kockázatos ott maradnia, ezért gyorsan elhagyja az üdülőhelyet, és később elküldi Francisnek a részét. Megparancsolja neki, hogy hozza el a táskákat, és adja vissza neki a medence melletti szabadtéri csereberében. Francis visszaszerzi a táskákat, de azt veszi észre, hogy a medence környékén mindenütt rendőrök vannak, ami megnehezíti a pénz átadását Charles részére, aki egy asztalnál várakozik. Francis ekkor meghallja, hogy a pénztáros azt mondja a nyomozóknak, hogy emlékszik a pénz kivitelére használt bőröndök kinézetére.

Francis kétségbeesésében a táskákat a medencébe dobja. Az egyik táska kinyílik, Francis és Charles tehetetlenül nézi, ahogy a benne lévő bankjegyek felúsznak a medence tetejére.

Szereposztás[szerkesztés]

Szerep Színész[1] Magyar hangja
(1. szinkron)[2]
Mister Charles Jean Gabin Mádi Szabó Gábor
Francis Verlot Alain Delon Vitay András
Ginette Viviane Romance Dallos Szilvia
Brigitte Carla Marlier Sunyovszky Szilvia
Louis Naudin Maurice Biraud ?
Rendőrfelügyelő Claude Cerval Horváth Gyula
Mario Henri Virlojeux Petrik József
Csapos Jean Carmet Gálvölgyi János
Mr. Grimp José Luis de Villalonga Bárány Frigyes
Madame Verlot Germaine Montero ?
Liliane Rita Cadillac ?
Marcelle Anne-Marie Coffinet ?
Sam Jimmy Davis ?
Léone Dominique Davray ?
Doublianoff grófnő Dora Doll ?
Camille Pierre Collet Szabó Ottó

Fogadtatás[szerkesztés]

A The Washington Post „káprázatosnak... az egyik legjobbnak nevezte a filmet az utóbbi években”. Bosley Crowther a The New York Times-tól az év tíz legjobb filmje közé sorolta.

A Mystery Writers of America a filmet az év legjobb külföldi filmjének járó "Edgar" díjjal jutalmazta.[3]

Filmzene[szerkesztés]

Az instrumentális jazz zenét Michel Magne szerezte. A főcímdal feldolgozását Jimmy Smith amerikai zenész készítette, és kislemezként jelent meg a Verve Recordsnál, amely akkoriban az MGM tulajdonában volt; a Billboard Hot 100 és a Hot R&B Sides listán is a 96. helyet érte el. Smith később kiadta az Any Number Can Win című albumot a Verve kiadónál, amelyen a filmzene témájának felvétele szerepelt más feldolgozásokkal és néhány eredeti szerzeménnyel együtt.

Alternatív változat[szerkesztés]

A film színes változata 1994-ben készült el, és 1996-ban a francia televízió is bemutatta. Ez a változat 14 perccel rövidebb volt, sok jelenetet megrövidítettek, de szinte egyiket sem távolították el teljesen. Csak a fekete-fehér változat kapott amerikai DVD-kiadást, míg más országokban a legtöbb DVD-kiadás a teljes fekete-fehér és a rövidebb, színezett változatot is tartalmazza.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Any Number Can Win (film) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szereposztás az IMDb.com szerint
  2. Alvilági melódia / Mélodie en sous-sol (1963) 1. szinkron (1979), Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió Rt., Duna TV az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  3. „Book, Movies Win Honors”, Los Angeles Times, 1964. április 25., B8. oldal 

További információk[szerkesztés]