Háy Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Háy Gyula
Bundesarchiv Bild 183-H0611-0500-001, Berlin, Intellektuelle bei Friedenskundgebung.jpg
Háy Gyula, Bertolt Brecht, Ernst Legal, Alexander Abusch egy békegyűlésen 1948-ban
Született 1900. május 5.
Abony
Elhunyt 1975. május 7. (75 évesen)
Ascona
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, drámaíró, műfordító, forgatókönyvíró
Díjak Kossuth-díj (1951)

Háy Gyula az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Háy Gyula (írói álneve: Stefan Faber) (Abony, 1900. május 5.Ascona, 1975. május 7.) Kossuth-díjas (1951) magyar író, drámaíró, műfordító, forgatókönyvíró. Háy Károly László (1907-1961) festő testvére.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. A kommün bukása után Németországba emigrált. Először Drezdában, majd Berlinben volt díszletfestő és díszlettervező. 1923-ban hazatért, majd 1929-ben újra Németországba költözött. 1932-től a betiltott Kommunisták Magyarországi Pártja tagja.

Színpadi sikereket ért el Berlinben, de az Isten, császár, paraszt című művének berlini bemutatója (1932) után a náci tüntetések meghiúsították a további előadásokat. Ausztriába emigrált, ahonnan az 1934-es szocialista felkelésben való részvétele miatt kiutasították. Lunacsarszkij meghívására 1935-ben a Szovjetunióba költözött. Moszkvában többek között filmforgatókönyveket írt. Írásait kiadták oroszul és más nyelveken.

1945-ben hazatért. Sorra mutatták be darabjait. 1948–1950 között a filmgyárban volt fődramaturg, majd 1951-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a dramaturg-tanszakot vezette.

Az azóta lebontott Kossuth híd építését Az élet hídja című sematikus drámájával köszöntötte (1951).

1955-ben csatlakozott az úgynevezett Nagy Imre-csoporthoz, és a Petőfi körhöz. Az Irodalmi újságban megjelent Mért nem szeretem című pamfletje – amivel Kucsera elvtárs figurájában az összes kommunista bürokrata örök paródiáját teremtette meg – egész további sorsára kihatott. Az 1956-os forradalom idején, a szovjet csapatok november 4-ei támadása után ő olvasta be a Kossuth Rádióban több nyelven a híres segélykérést („Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!”). 1957-ben hatévi börtönre ítélték: „a felkelés egyik szellemi vezetője..., a társadalmi rend megdöntésére irányuló szervezkedés” [1] résztvevőjeként – állt az ítéletben. 1960-ban amnesztiával szabadult.

1964-ben kiadták egy drámakötetét: (Királydrámák), de darabjai nem kerülhettek színpadra. 1963-ban az osztrák PEN Club meghívására Nyugat-Európába utazott, és rövidesen végleg elhagyta az országot. Asconában telepedett le.

Műfordítóként is dolgozott. Lefordította Csehov, Osztrovszkij, Hauptmann, E. T. A. Hoffmann egyes műveit. Hatalmas teljesítménye Grimmelshausen Simplicissimusának átültetése.

Drámáit főleg német nyelvterületen játszották, de megjelentek angol, orosz, cseh, lengyel, japán, román, portugál, olasz és kínai nyelven is.

„Molnár Ferenc után ő a világszerte legismertebb és legtöbbet játszott magyar színpadi szerző” – írja róla [2] Hegedüs Géza.

Színházi munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 28; műfordítóként: 67.[3]

Szerzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tiszazug (1945, 1984)
  • Isten, császár, paraszt (1946, 1983, 2001)
  • Romok (1947)
  • Ítélet éjszakája (1948)
  • Az élet hídja (1951-1952)
  • Erő (1952)
  • Szabadság, szerelem (1955)
  • A ló/Caliguló (1986, 1990, 1996)
  • Attila éjszakái (1986)
  • Mohács (1987-1988, 1991-1992, 2012)
  • Appassionata (1992, 2006)

Műfordítóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rahmanov: Viharos alkonyat (1945, 1950-1951, 1955, 1957-1958, 1960, 1967, 1970, 1972, 1975, 1977)
  • Szimonov: Orosz emberek (1945)
  • Kornyejcsuk: Csillagtárna (1950, 1952)
  • Csehov: Ványa bácsi (1952, 1960, 1962, 1970-1971, 1977, 1982, 1985-1986, 1991, 1993)
  • Puskin: Álruhás kisasszony (1954)
  • Csehov: Három nővér (1954, 1965, 1972, 1985, 1987, 2001)
  • Kipphardt: Shakespeare kerestetik (1954-1955)
  • Leonov: Tisztítótűz (Invázió) (1956)
  • Csehov: Sirály (1956, 1960, 1965-1966, 1971, 1982, 1989)
  • Osztrovszkij: Karrier (A négylábú is botlik) (1956)
  • Osztrovszkij: A művésznő és hódolói (1960, 1970)
  • Osztrovszkij: A hozomány nélküli menyasszony (1963)
  • Osztrovszkij: Utolsó áldozat (1964)
  • Hauptmann: Naplemente előtt (1982, 1992)
  • Hauptmann: A patkányok (1997)

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Isten, császár, paraszt (dráma, 1935, 1940, 1946)
  • Tiszazug (dráma, 1936, 1940)
  • Partizánok tükre (tanulmány, 1943, 1945)
  • Németek (dráma, 1944-1945)
  • Végeladás (dráma, 1945)
  • Ítélet éjszakája (dráma, 1946)
  • Emberi szó a színpadon (tanulmány, 1947)
  • A sevcsenkói hullámvadász (elbeszélés, 1947)
  • Romok (dráma, 1947)
  • Az élet hídja (dráma, 1951)
  • Erő (dráma, 1952)
  • Gyilkosok tanyáján (dráma, 1953)
  • Öt színdarab (színdarabok, 1954)
  • Sorsok és harcok (színdarab, 1955)
  • A pulykapásztor (tragikomédia, 1956)
  • Királydrámák (drámák, 1964)
  • Kucsera (regény, 1978)

Tovabbi műfordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ceng Pu: Virág a bűn tengerében (regény, 1962)
  • Conrad Ferdinand Meyer: Pescara megkísértése (kisregények, elbeszélések, 1962)
  • E. T. A. Hoffmann: Kis Zaches, más néven Cinóber (regény, 1963)
  • J. J. Ch. von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus (regény, 1964)
  • V. I. Pudovkin: A filmrendező és a filmszínész művészete (Mérei Ferenccel, 1965)

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Háy Gyula: Született 1900-ban; Interart Kiadó, 1990.
  2. A magyar irodalom arcképcsarnoka
  3. 2013. június 1-i lekérdezés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
  • Háy Gyula: Született 1900-ban; Interart, Budapest, 1990. ISBN 963-01-9976-9
  • Háy Éva (Háy Gyuláné, Majoros Éva): A barikád mindkét oldalán (Budapest, Osiris, 2000)
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Háy Gyula témájú médiaállományokat.