Clairvaux-i Szent Bernát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Clairvaux-i Szent Bernát
Bernhard von Clairvaux (Initiale-B).jpg
Clairvaux-i Szent Bernát ábrázolása egy 13. századi kódexben
hitvalló
Születése
1090 vagy 1091
Fontaines-lès-Dijon
Halála
1153. augusztus 20. (63 évesen)

 Franciaország, Clairvaux
Szentté avatása 1174
Ünnepnapja Magyarországon augusztus 19.
a világegyházban augusztus 20.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Clairvaux-i Szent Bernát témájú médiaállományokat.

Clairvaux-i [ejtsd 'klervói'] Szent Bernát (franciául: Saint Bernard de Clairvaux, latinul Sanctus Bernardus Claraevallensis), (Fontaines-lès-Dijon vára, Dijon, 1090 vagy 1091Clairvaux, 1153. augusztus 20.) francia ciszterci szerzetes majd apát, egyházi író és hittudós. Az egyháztörténet egyik legfontosabb személyisége, a 12. század egyik szellemi vezéregyénisége, nagy hatású szónok, aki európai jelentőségű eseményekben játszott főszerepet. 1174-ben, III. Sándor pápa uralkodása alatt avatták szentté, 1830-ban az egyházdoktorok sorába iktatták. Sokat tett azért, hogy a ciszterci rend elterjedt Európában. A Jézus iránti szeretetből a legteljesebb alázatot kereste. Egész életében lankadatlanul tanította a clairvaux-i szerzeteseket. Igyekezett a pápasághoz kötni a ciszterci rendet, harcos ideológiát dolgozott ki, amely nemcsak saját rendjének, de az egész katolikus egyháznak szólt. Konzervatív álláspontot képviselt korának mélyreható gazdasági, társadalmi és politikai változásait illetően (a 12. századi reneszánsz). Jelentős szerepe volt abban, hogy a katharok elleni harc „szent háborúvá” vált.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rőt Tescelin lovag és Aleth de Montbard harmadik gyermekeként született. Apja egy burgundiai herceg szolgálatában állt. Bernát anyai nagybátyja, André de Montbard a templomos lovagrend egyik alapítója volt. Bernátot 9 éves korában beiratták a Chatillon-sur-Seine egyházi iskolájába. Az alapvető ismeretek elsajátítása után nyelvtant, retorikát és dialektikát tanult. Nagyon szerette az irodalmat, elmélyült a Biblia, az egyházatyák tanulmányozásában. Olvasta Horatius, Marcus Annaeus Lucanus, Lucius Annaeus Seneca (Luciliushoz írt levelek), Tacitus, Decimus Iunius Iuvenalis, Aulus Persius Flaccus, Publius Papinius Statius, Publius Terentius Afer és főleg Marcus Tullius Cicero, Virgilius és Ovidius (A szerelem művészete) műveit. Rendkívül nagy humán műveltségre tett szert. Tanulmányai nem terjedtek ki az aritmetikára, geometriára, csillagászatra és a zenére. Kb. 16 vagy 17 éves volt, amikor meghalt édesanyja. Bernátot nagyon megviselte. Azután a nemes ifjak világi életét élte a kor szokása szerint, de hamarosan elhivatást érzett a szerzetesi életre. Mivel nem akarta felzaklatni családját a kolostorba vonulás gondolatával, jeruzsálemi zarándoklatra készült. 1112-ben harminc családtagjával illetve rokonával együtt belépett a Citeaux-i apátságba. Az apátságot 1098-ban alapította Robert de Molesme és Étienne Harding (Harding Szent István). Harding 1108 óta Clairvaux apátja. Az alapítók a fénykorát élő cluny rendből azért váltak ki, hogy teljesen nursiai Szent Benedek szabályai szerint élhessenek. Szigorúbb eszmények mellett kötelezték el magukat: egyszerűség a mindennapi életben, a vallási szertartásokban és a művészetben, szakítás a világgal, szegénység, csend, kézi munka lettek a ciszterci élet legfőbb jellemzői. Bernát is a legszigorúbb monasztikus és aszketikus élethez akart visszatérni.

Clairvaux alapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Clairvaux-i apátság (ma börtönként működik)

1115-ben Harding abbé elküldte Bernátot egy csoport szerzetes élén azzal a feladattal, hogy a Hugues de Champagne-tól kapott elszigetelt területen alapítson egy új ciszterci rendházat, aminek clara vallis (claire vallée) (világos völgy) nevet adták. Ebből keletkezett később a Clairvaux név. Az új apátság Bernátot választotta apátnak. A híres teológus, Guillaume de Champeaux érsek is megerősítette őt Châlons-en-Champagne-ban ebben a hivatalában, melyet haláláig betöltött. A kezdeti idők nehezek voltak, Bernát rendkívül szigorú fegyelmet tartott. Folytatta a Biblia és az egyházatyák tanulmányozását.

Az emberek tömegesen keresték fel az apátságot. Bernát meggyőzte egész családját. Apja és 5 fiútestvére beléptek a rendbe. Huga, Humbeline apáca lett Jully-les-Nonnains-ben. Bernát óriási karizmatikus erejét illusztrálja a következő anekdota. 1129 körül Lincoln érseke meglepetéssel állapította meg, hogy nincs hír arról a lovagról, aki pihenőt szándékozott tartani Clairvaux-ban a Szentföldre tartó útján. Bernát közölte vele, hogy a lovag megspórolta a jeruzsálemi út költségeit, mert belépett a rendbe[1] .

1118-ban három újabb apátságot alapítottak, mert Clairvaux szűknek bizonyult. La Ferté, Pontigny és Morimond baráti vagy szövetséges földesurak birtokain épültek. Citeaux, Clairvaux és a három új apátság képezte az új rend öt hídfőállását és mindegyik önállóan működött. 1115 és 1133 között rendkívül nehéz körülmények között élt a közösség. Hosszas rábeszélés után Bernát döntött az apátsági épületek bővítéséről. 1145-ben felszentelték a templomot és 1153-ban befejezték az apátság nyugati szárnyát, ahol a dolgozó barátok kaptak helyet. Clairvaux 68 új apátságot alapított. 1119-ben Bernát tagja lett ciszterciek általános tanácsának, amelyet Étienne Harding hívott össze. A tanács kidolgozta a rend szervezetét és irányítását a Carta caritatisban amelyet nem sokkal azután II. Kallixtusz pápa megerősített. 1132-ben a pápa elismerte Clairvaux Cluny-től való függetlenségét.

Tanítása és írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalba lépésétől kezdve számos értekezést, homíliát írt és Guillaume de Saint-Thierry megbízásából apológiát, amelyben megvédte a fehér bencéseket (a cisztercieket) a fekete bencésekkel (cluny rend) szemben. A világi életről való lemondás, a szegénység vállalása és a manuális munka végzése mellett Bernát megkövetelte a szellemi tisztaságot, minden olyan dolog kerülését, ami elvonja a figyelmet és szórakozásra öszönöz. Pierre le Vénérable, A Cluny apát barátságos hangon válaszolt. Az eltérő ideológiai felfogásuk ellenére a két apát barátságot kötött.

De moribus et officiis Episcoporum (A püspökök erkölcseiről és kötelezettségeiről). A vadkan gúnynevű Henri de Boisrogues-hoz, Sens érsekéhez írta eredetileg.

Isten szeretetéről (De diligendo Deo). Ez a misztikus írás arra szólítja fel a hívőt, hogy szeresse Istent. Induljon el a szeretet útján s addig meg ne álljon, amíg el nem éri a tökéletes szeretet szintjét. Arra a kérdésre, hogy „miért és mennyire kell szeretni a Teremtőt”, Bernát ezt válaszolta: „Isten iránti szeretetünk oka Isten maga. A szeretet mértéke pedig határtalan”.

A kegyelemről és a szabad akaratról (De gratia et Libero arbitrio). Ebben a teológiai értekezésben fejti ki gondolatait az ember szabad akaratával, az eredeti bűnnel és a kegyelemmel kapcsolatban. Elsősorban Szent Ágoston, de Canterburyi Szent Anzelm hatása is érződik a műben.

A (papok) megtéréséről (De conversione). A lélek megtéréséről szól az ész és az akarat megnyerésén keresztül. Isten felé haladó úton a nyolc boldogság (Máté evangéliuma, 5. fejezet, Hegyi beszéd) szerint kell haladni. Ez az írás alkalmat adott Bernátnak arra, hogy bírálja a botrányt okozó papokat. Bernát szerint a szerzetesség a keresztényi élet beteljesedése és a megtérés utolsó állomása.

Abélard tévedései ellen (Contra errores Abaelardi). Pierre Abélard-t megvádolta a sens-i zsinaton. Abélard testesítette meg mindazt, amit Bernát gyűlölt: a népszerűséget, a győztes intelligenciát, az arrogáns magatartást, a dialektika győzelmét, az észérvek felsorakoztatását a hittel szemben. Bernard visszautasította, hogy Isten titkait észérvekkel vizsgálják és kérdőjelezzék meg.

A megfontolásról (De consideratio). Élete végén írta ezt az értekezést III. Jenő pápához, akivel nem volt mindig felhőtlen a kapcsolata. Vállalja a személyes felelősséget a II. keresztes hadjárat sikertelenségéért. „Engem bíráljanak az emberek és ne Istent„ írta.

Beszédek (Sermones). Különböző témákban születtek prédikációk. Az Énekek énekéről 86 beszédet írt.

Levelek. Bernát számos levelet intézett a papsághoz, különösen az érsekekhez, melyekben reformokra ösztönözte őket. 495 levél maradt fent.

Az egyházi ének vagy az antiphonárium helyesbítése (De cantu seu correctione antiphonarii)

A gregorián énekek reformja Bernát irányításával történt a ciszterci szellem szigorúsága jegyében. A ciszterci liturgikus énekhagyományt a mai napig megőrizték a svájci Hauterive apátságban Fribourg kantonban (Antiphonarii cistercisenses). A ciszterci hagyományokból merítve alakította ki a Domonkos-rend a XIII. században saját liturgiáját.

5 egyházi himnuszt is tulajdonítanak Bernátnak. És ha valóban ő írta ezeket, igazán megérdemli a Doctor mellifluus devotusque (mézajkú) jelzőt.

Egyházpolitikai tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templomos lovagrend

A Hugues de Payns vezetésével 1120 körül létrejött aszketikus lovagrendet 1129-ben a II. Honoriusz pápa által összehívott troyes-i zsinaton hivatalosan is elfogadták. Bernátot nevezték ki a zsinat titkárává. A papság egy része nem fogadta el, hogy az egyszerű szerzetes olyan dolgokba szól bele, amik nem tartoznak hatáskörébe. Végül elfogadták közreműködését. A zsinatot követően rögzítették a rend reguláját, amelyet a benedeki regula alapján Bernát szerkesztett. Így nyert hivatalos elismertetést a szent háború fogalma a katolikus egyház doktrínájában. Jean Flori szerint a „doktrína szörnyszülöttje” az olyan szerzetesrend, melyet kardforgatásra és vérontásra hívtak életre. 1130-ban Bernát levelet intézett a Templomosokhoz, amelyben kifejtette, hogy a keresztény embernek „nehezebb a halált osztogatni, mint azt elfogadni”. A kortárs lovagságot ostorozta, mert háborúkat kezdett. Bernát hangsúlyozta, hogy a templomos lovag olyan harcos, akitől távol áll a fennhéjázás és a gyűlölet. Payns nagymester felkérésére, 1132-1135 között összeállította A templomos lovagokhoz: Az új lovagság dicsérete című írását, amelyben a háborúzás értelmét, a rend szerepét és küldetését tárta fel, vallási-szellemi távlatokat adva annak.

Skizma, 1130-1138

1130-ban, Honoriusz pápa halála után az egyházi és világi méltóságok a II. Anaklét és II. Ince pápákat egymással szemben támogató pártra szakadtak. II. Anaklét mellé állt II. Roger szicíliai király, később Puglia és Calabria hercege. Franciaországban VI. Lajos összehívta a zsinatot Étampes-ban és kérte Bernátot, hogy vegyen részt a tanácskozáson. Szenvedélyes hangú felszólalásában II. Ince pápát támogatta. Valószínű, hogy Anaklét zsidó származása játszott szerepet ebben a döntésében. Bernát, aki később a II. keresztes hadjárat idején védelmébe vette a zsidókat, azt írta, hogy sértésnek venné, ha zsidó foglalná el Szent Péter helyét [2].

Franciaország királya és papsága elismerte ekkor II. Incét, aki francia földre menekült. III. Lothár is II. Incét támogatta és fegyveres küldöttséget vezetett Rómába, hogy beiktassák őt. Bernát is elkísérte. 1133-ban érkeztek a szent városba, de Anaklét támogatói hamarosan megtámadták II. Incét. 1135 májusában Pisában hívták össze a zsinatot, hogy kizárják Anaklétot az egyházból. Bernát heves hangú beszédet mondott és igyekezett Milánót II. Ince pápa mellé állítani. 1137-ben nem sikerült II. Rogert megnyernie. Néhány héttel később, 1138 januárjában elhunyt Anaklét, s így véget ért a szkizma. Anaklét illegitimitásának állítása, Ince pápa helyzetének fokozatos megerősödése segítette kimunkálni Bernátnak az Egyház egységére, mint a kereszténység univerzalitásának zálogára vonatkozó elképzelését.

A II. keresztes hadjárat

1145-ben trónra lépett III. Jenő pápa, egykori clairvaux-i szerzetes, Bernát tanítványa és barátja. Amikor a Jeruzsálemi Királyság veszélybe került az Edesszai Grófság eleste után, III. Jenő elfogadta az antiokheiai fejedelem oltalomkérését. A pápa felkérte Bernátot, hogy hirdesse meg a második keresztes hadjáratot. Az apát ekkor 56 éves. A katharok mozgalma sok gondot okozott neki és nem akart foglalkozni egy újabb keresztes háborúval. Végül győzött a pápa iránti engedelmesség és 1146. március 31-én, húsvét napján beszédet mondott Vézelay dombján az összegyűlt lovagok és a népes tömeg előtt. A német-római császár, III. Konrád vonakodott a - később kudarcba fúló - hadjáratban való részvételtől, azonban Bernát sikerrel meggyőzte őt.

Rajna-vidéken pogromok sorozata indult. Az egykori ciszterci szerzetesből népszónokká lett Raoul vagy Roudolf arra kényszerítette a zsidókat, hogy válasszanak a halál vagy a megkeresztelkedés között. Bernát azt vallotta, hogy a pogányokat erővel kell megkeresztelni, a zsidók esetében azonban az egyház hagyományos doktrináját képviselte: a zsidók áttérését imával kell elérni. A felégegett zsinagógák előtt prédikált, de a Rajna-menti zsidóüldözők nem értettek sem latinul, sem franciául. Bernát annyit mégis elért, hogy véget értek a pogromok.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Latin nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • S. Bernardi Claraevallensis opera omnia [1]

Magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Isten szeretetéről szóló könyv, Budapest, 1938
  • Ember, törődj a lelkeddel!, Rákospalota, 1938
  • A jó élet módja., Budapest, 1943
  • Lángolj és világíts! Válogatás műveiből, Budapest, 1978
  • A kegyelemről és a szabad elhatározásról, Kairosz Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-9406-79-1
  • Az alázat és a gőg fokairól - A megtérésről, Harmattan Kft, 2008, ISBN 978-963-236-083-6

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jean-Philippe Lecat: L'idée de croisade selon Bernard de Clairvaux, Grandes signatures, n°1, Avril 2008, 67. o.
  2. Pierre Aubé: Saint Bernard de Clairvaux, Fayard, 2003. 227.o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pierre Aubé: Saint Bernard de Clairvaux, Fayard, 2003
  • Jean Chélini: Histoire religieuse de l'Occident médiéval, Hachette, 1991
  • Jean Leclercq: Bernard de Clairvaux, Desclée, Paris, 1989
  • Catholic Encyclopedia (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. február 27.)
  • Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2009. február 27.)
  • Jean Leclercq. Clairvaux-i Szent Bernát.Történelmi portré. Szent István Társulat. ISBN 963-9642-63-0 (2006) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Clairvaux-i Szent Bernát témájú médiaállományokat.