Albertus Magnus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Albertus Magnus

püspök, hitvalló, egyháztanító
Születése	1193 körül, Lauingen, Bajorország
Halála	1280. november 15., Köln
Tisztelik	Római katolikus egyház
Boldoggá avatása	1622, Róma
Szentté avatása	1931. december 16., Róma Szentté avatta: XI. Piusz pápa
Ünnepnapja	november 15.
Minek/kiknek a védőszentje?	természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak

Albertus Magnus, más néven Nagy Szent Albert, (születési neve: Albrecht Bollstädt) (Lauingen, 1193 körül – Köln, 1280. november 15.) német teológus, filozófus, polihisztor, egyháztanító, a skolasztika kiemelkedő alakja.

„ Magnus in magia, major in philosophia, maximus in theologia ”

[szerkesztés] Élete

A nemesi Bollstädt családban született 1193 táján, a Duna menti Launingenben. Gyermekkorában kifejezetten szerény szellemi képességűnek tartotta környezete, ennek ellenére olyannyira nyitott volt a tudás megszerzésére, hogy nemcsak alaptanulmányait fejezte be sikeresen, hanem 1223-ban a Padovai egyetem elvégzése után magiszterként léphetett a Domonkos-rendbe. 1228-tól, teológiai tanulmányainak lezárulásával a rend kolostoraiban tanított egyházi felettesei felkérésére. 1245-ben Párizsba utazott egyik legkedvesebb tanítványával, Aquinói Tamással együtt.Innen 1248-ban tértek vissza Kölnbe, ahol Albertus Magnus novíciusmester és professzor lett. Mindeközben pápai tanácsadóként és hitszónokként is feladatokat vállalt. 1254-ben Worms tartományfőnökévé választották. 1260-tól Regensburg püspöke lett, IV. Sándor pápa kifejezett óhajának eleget téve. Hamarosan azonban kiderült, hogy Albertus Magnus személyisége nem alkalmas, az akkoriban dúló egyházon belüli jogviták miatt kemény kezet igénylő poszt betöltésére, ezért 1262-ben lemondott tisztségéről és visszatért kölni rendházába stúdiumait folytatandó. Élete utolsó két évtizedében a kölni dominikánus kolostorban élt és tanított. Halála előtt körülbelül három évvel Albertus Magnus memóriája annyira meggyengült, hogy szinte minden addigi tudását elvesztette, kivéve a legfontosabb egyházi feladatinak elvégzéshez szükséges ismereteket, melyek segítségével, aktívan részt vett egyházi közösségének napi tevékenységében, egészen 1280-ig, amikor 87 éves korában elhunyt.

Kezdeményezője volt az arab kommentárok felhasználásával megújult arisztoteliánus filozófiának, a klasszikus skolasztika kibontakoztatásának.

[szerkesztés] Munkássága

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: az ásványi, növényi és az állatvilág ugyanúgy foglalkoztatta, mint az asztrológia és az alkímia. Igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált. Dionysius Areopagita munkáinak összefoglalását is megkezdte, ám azt tanítványa, Aquinói Tamás fejezte be, aki Párizsban és Kölnben is munkatársa volt.

Nagy Albert filozófiája és teológiája kezdeti kísérlet volt a hagyományos platonikus tartalom és az újra felfedezett arisztoteliánus forma és fogalmi rendszer szintézisére, ugyanakkor nem értett mindenben egyet a újplatonikusok nézeteivel.

Élete utolsó éveiben kiállt a párizsi egyetem nyilvánossága előtt a már elhunyt Aquinói Tamás tanainak védelmében, akit a ferences teológusok komolyan támadtak nézeteiért.

Nagy Albert arisztotelizmusának Aquinói Tamás, misztikus-ezoterikus látásának másik nagy tanítványa, Eckhart mester volt a folytatója.

[szerkesztés] Utóélete

1931-ben szentté avatták.

Nevét viseli az Albertus Magnus Társaság. Albertus Magnus Institut

[szerkesztés] Legendák

Nagy Albert bizonyos források szerint egy androidot (gépembert) is alkotott, mely nemcsak kisebb házimunkák elvégzésére volt képes, hanem beszélni is tudott. Ezt a szerkezetet később Aquinói Tamás semmisítette meg, tönkretéve mestere harminc évig tartó munkájának gyümölcsét.

A párizsi egyetem historikus feljegyzésében található az alábbi történet, mely bizonyíthatja, Albertus Magnus mágikus képességeit. Ez a történet kapcsolatban van azzal az 1249-es eseménnyel, amikor e nagyszerű filozófus rávette hollandiai Vilmost arra, hogy Kölnön való átutazásakor megtisztelje otthonát egy látogatással és megengedje neki, hogy a herceget egy vacsorával szórakoztassa. Albertus Magnus asztalokat helyeztetett el ebből az alkalomból kifolyólag a kolostor kertjében, habár erősen zord téli időjárás uralkodott odakint és a földet is hótakaró borította még. A herceg kíséretében lévő udvartartása morgolódott a házigazda azon udvariatlanságán,-látván az udvaron megterített asztalokat-, hogy kiteszi a herceget a rossz időjárás ártalmas hatásának. Ám a vacsora alatt egyszerre csak a hó eltűnt és a vendégsereg nemcsak a lágy, kellemesen meleg tavaszi időjárást élvezhette, hanem még a kert is illatos kikeleti virágokkal telt meg, a madarak pedig legszebb nyári dalaikat zengték, a fák pedig virágba borultak. A vendégek meglepetése még nagyobb lett akkor, amikor az étkezés befejeztével az őket körülvevő összes kellemes jelenség – a virágok, a daloló madarak és a tavaszi időjárás is –, egy szempillantás alatt eltűnt és ismét kellemetlen hideg téli idő és a behavazott kopár kert látványa vette körül őket.

[szerkesztés] Ajánlott irodalom

Fónagy Iván: A mágia és a titkos tudományok története (Bp., 1943, 1989)
Kurt Seligmann: A mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban (Kairosz Kiadó, Bp., 1997)