Jeruzsálemi Szent Cirill

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jeruzsálemi Szent Cirill
Saint Cyril of Jerusalem.jpg
egyháztanító, hitvalló,
Jeruzsálem püspöke
Születése
313 körül
Jeruzsálem környéke
Halála
387. március 18.
Jeruzsálem
Tisztelik Ortodox kereszténység
Római katolikus egyház
Evangélikus kereszténység
Anglikán Közösség
Ünnepnapja március 18.
Nyugati kereszténység
Ortodox kereszténység
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeruzsálemi Szent Cirill témájú médiaállományokat.

Jeruzsálemi Szent Cirill, görögösen Kürillosz (Jeruzsálem környéke, 313 körül – Jeruzsálem, 387. március 18.), hitvalló, Jeruzsálem püspöke. 1893-ban XIII. Leó pápa az egyháztanítók sorába emelte.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúságáról, neveltetéséről szinte semmit nem tudunk. Szent Jeromos, Konstantinápolyi Szokratész és Szalámiszi Epifán írásaiban szerepel életének néhány eseménye. Katekéziseiben dicsérően szólt a visszavonult és önmegtartóztató életről, valószínűleg szerzetesként élt. Jól ismerte a Bibliát és az egyházatyák műveit. A hagyomány szerint 335 körül avatta diakónussá Makariosz jeruzsálemi püspök, 345-ben pedig Maximus püspök szentelte pappá. Katekéziseit 350 körül írta, „Probus uralkodása utáni hetvenedik évben”, valószínűleg püspöki hivatala kezdetén. Akakiosz, az arianizmussal szimpatizáló caesareai metropolita tette meg püspökké. Hamarosan vita alakult ki közöttük Jeruzsálem rangelsősége kérdésében. Cirill nem engedelmeskedett Akakiosznak, aki 357-ben és 360-ban elítélte, és erővel száműzte őt. 359-ben sikerült részt vennie a Rimini-Szeleukeiai zsinaton, ahol az arianizmus ideiglenesen győzedelmeskedett. Cirill az egylényegűséget vallotta. 362-ben újra elfoglalhatta püspöki hivatalát. Püspöksége alatt Flavius Iulianus római császár szerette volna újjáépíteni a Titus Flavius római császár által 70-ben lerombolt jeruzsálemi templomot, mert bízott abban, hogy a templom újjáépítése gyengíteni fogja a kereszténység terjedését a Római Birodalomban. [1] Cirill ellenezte Iulianus tervét. Valens uralkodása alatt ismét száműzték Cirillt Jeruzsálemből, de 378-ban újra elfoglalhatta püspöki székét. A 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinat megerősítette püspöki hivatalában, és elismerte az arianizmus ellen folytatott harcát. 24 katekézise maradt fenn. 348 és 350 között a Nagy Konstantin által épített Szent Sír-templomban készítette fel a keresztségre várókat és vezette be a kereszténnyé vált hívőket a misztériumokba.

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Adalbert Hamman: Die Kirchenväter - Kleine Einführung in Leben und Werk, Herder-Bücherei, Band 268, Herder, Freiburg, 1967, Seite 83
  • Antonio Calisi, Lo Spirito Santo in Cirillo di Gerusalemme, Chàrisma Edizioni, Bari 2013, pp. 216. ISBN 978-88-908559-1-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]