Szent Ambrus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Ambrus
Musée Châlons-St Ambroise.jpg
püspök, egyháztanító, egyházatya
Születése
339
Trier
Halála
397. április 4.
Milánó
Tisztelik Római katolikus egyház
Anglikán Közösség
Evangélikus kereszténység
Antikhalkédóni egyházak
Ortodox kereszténység
Ünnepnapja december 7.
Jelképei méhkas, gyermek, ostor, csontok
Minek/kiknek a védőszentje? méhészeknek, gyertyaöntőknek
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Ambrus témájú médiaállományokat.
Szent Ambrus jelképe a méhkas
Szent Ambrus mozaikképe a milánói St. Ambrogio katedrálisban (valószínűleg még életében készült)

Szent Ambrus (Trier, 339Milánó, 397. április 4.) kormányzó, majd püspök, egyháztanító, Szent Marcellina testvére. 1298 óta egyházatyaként tisztelik. Az ortodox birodalom gondolatának fő nyugati megalkotója, a IV. század utolsó negyedére kialakult társadalmi és politikai helyzetnek sok szempontból jellegzetes személyisége volt.[1] 374-ben, az ariánus Auxentius halálakor közfelkiáltással püspökké választották, bár nem volt megkeresztelve. Hamarosan egyre nagyobb befolyást gyakorolt Gratianus, II. Valentinianus és I. Theodosius nyugati császárok valláspolitikájára.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Gallia pretoriánus prefektusa volt, de halála után a család visszatért Rómába. Ambrus jogot tanult, mert hivatalnok pályára szánták. Sirmiumban Sextus Petronius Probus pretoriánus prefektus alatt teljesített szolgálatot. 372-73-ban Probus kinevezte őt Aemilia-Liguria provincia kormányzójává. A provincia székhelye Milánó volt. A milánói püspökségben az arianizmus hívei és a Szentháromságot valló keresztények ádázul szemben álltak egymással. 374-ben meghalt az ariánus Auxentius püspök, és meg kellett választani utódját. A Milánóban köztiszteletben álló Ambrus kormányzói minőségében volt jelen a bazilikában, hogy a rendet biztosítsa. Beszédet intézett a hívőkhöz, és a hagyomány szerint egy gyermek így kiáltott: „Ambrus legyen a püspök!” (Ambrosius episcopus!) S a tömeg egyhangúan megválasztotta Milánó püspökének. Ambrus energikusan tiltakozott, hiszen nem volt felkészülve erre az egyházi hivatalra. Katekumen volt csupán, nem volt megkeresztelve. A császári udvar nyomására végül engedett, megkeresztelkedett, megtörtént ordinációja, így elhárult minden akadály püspökké szentelése elől. Ambrus teológiai alapismeretekre tett szert, tanulmányozta a Bibliát, valamint Alexandriai Philón, Órigenész, Alexandriai Szent Atanáz és Nagy Szent Vazul írásait. Nagy Szent Vazullal levelezett is. Működését prédikációkkal, az Ószövetség magyarázatával kezdte. A retorikában és a görög nyelvben való jártassága nagyban segítette munkáját. Hippói Szent Ágostonra olyan nagy hatással voltak prédikációi, hogy megkeresztelkedett. Ambrus püspök keresztelte meg.

Az ariánusok várakozása ellenére Ambrus tartotta magát az első nikaiai zsinat határozatához. Váltakozva alkalmazott teológiai és politikai módszereket az arianizmus ellen, amelynek pedig számos követője volt a császári udvarban. Először az illyr egyházból szorította ki az ariánusokat. 381-ben az aquileiai regionális szinódus alatt leváltatta Palladius illyr püspököt és annak presbiterét. Amikor az ariánusok azt kérték a császártól, hogy legalább egy templomot engedélyezzen számukra a milánói városkapun kívül, Ambrus mozgósította híveit Milánóban. Az efféle „civil engedetlenség” kihágásnak minősült az autokratikus Római Birodalomban. Ambrus azzal érvelt, hogy egyházi ügyekben nem a császár, hanem a püspök az illetékes. 382-ben sikerült rávennie Gratianus császárt, hogy tegye le a Pontifex maximus címet. Azt is elérte, hogy Niké oltárát eltávolították a curiából. 390-ben szinóduson ítélte el Jovianus tanait. Ambrus püspök többször szembeszállt I. Theodosius római császárral. 388-ban a mezopotámiai Kallinikonban a püspök által felhergelt tömeg felgyújtotta a város zsinagógáját. Theodosius törvényes büntetést rótt ki a püspökre, azonban Ambrus levelet írt a császárnak, amelyben megvédte a kallinikoni püspököt, s ez volt az első eset, amikor a vallási érdekeket a törvény fölé akarták helyezni. 390-ben kiközösítéssel fenyegette Theodosiust a szaloniki vérengzés miatt. Butherich gót tiszt börtönbe vetett egy fogathajtót, mire a felbőszült nép megölte a gótot. Ekkor Theodosius elrendelte, hogy bosszulják meg halálát. Bár rövid időn belül visszavonta parancsát, a gótok több ezer embert gyilkoltak le a hippodromban. Ambrus meg volt győződve arról, hogy a császárnak is nyilvánosan vezekelnie kell ezért a tettéért, mert ő is az egyház tagja. Ambrus magas egyházi hivatalával járt, hogy politikai ügyekben is részt kellett vállalnia. Amikor az uzurpátor Magnus Maximus Gallia felől fenyegette Itáliát, a császár követeként tárgyalt vele. Ambrus püspök 397-ben, nagyszombaton hunyt el. A milánói Szent Ambrogio bazilikában helyezték örök nyugalomra.

Teológiai működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogvégzett lévén csak későn ismerte meg a Bibliát és a keresztény doktrínákat, de a sztoicizmus, Cicero filozófiájának és kora aszketizmusának hatására magas szintű keresztény erkölcsöt hirdetett. Ambrus püspök főleg a keleti egyházatyák szövegeit értelmezte a latin világ számára. Jelentős mértékben hozzájárult a nyugati egyház teológiai fejlődéséhez, hiszen őt megelőzően szinte valamennyi kiemelkedő teológus keletről jött, és görög nyelven írt. Allegorikus bibliamagyarázataiban az Órigenész által kidolgozott exegetikus módszereket alkalmazta. A szövegeket szó szerinti, erkölcsi és misztikus értelemben is vizsgálta. A római katolikus egyház katekizmusa húsz alkalommal hivatkozik Szent Ambrusra. Odaadó Szűz Mária tisztelete nagy hatással volt több pápára is.

Ambrus vezette be az ún. ambrozián liturgikus énekeket, melyeket Milánó és Lugano környékén ma is őriznek, és használnak. Azért, hogy a húsvéti vigíliát vonzóbbá tegye a nép számára, himnuszokat és antifonálékat iktatott a liturgiába. Életrajzírói szerint akkor énekelte ezeket, amikor az arianusok megostromolták a milánói bazilikát. Ambrus püspök a liturgiában bizonyos rugalmasságot tanúsított, mert szerinte a liturgia olyan eszköz, amely a hívőket segíti az istentisztelet alatt. Szent Ágostonnak azt ajánlotta, hogy mindig legyen tekintettel a helyi liturgikus szokásokra. Ambrus püspök himnuszokat is szerzett, ezek közül néhány a mai napig fennmaradt (Deus Creator Omnium, Aeterne rerum conditor, Jam surgit hora tertia, Jam Christus astra ascendante, Veni redemptor gentium). A hagyomány neki tulajdonítja a Te Deum laudamus-t, amely akkor született, amikor megkeresztelte Szent Ágostont.

Az ambroziánus rítus Ambrus püspökhöz kötődik. Bizonyos dolgokban eltér a római rítustól, pl. az advent Tours-i Szent Márton napja (november 11.) utáni első vasárnap, a nagyböjt a hamvazószerda utáni vasárnap kezdődik, kereszteléskor a keresztelendő fejét víz alá merítik.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De fide ad Gratianum (A hitről) – (Gratianus császárnak írt, az arianizmus elleni értekezés)
  • De Officiis Ministrorum (Ekkléziasztikai útmutató)
  • De Spiritu Sancto (A Szentlélekről)
  • De institutione virginis et S. Mariae virginitate perpetua (keresztény etikai írás a tisztasági fogadalomról és Szűz Mária örökké tartó makulátlanságáról)
  • De incarnationis Dominicae sacramento (Az Úr megtestesülésének szentségéről)
  • De mysteriis (a misztériumokról)
  • Expositio evangelii secundum Lucam (Kommentárok Szent Lukács evangéliumához)
  • De sacramentis (A keresztség, bérmálás és az eucharisztia szentségéről)
  • Erkölcsi tanítások
  • Homéliák az Ószövetségről
  • De obitu Theodosii; De obitu Valentiniani; De excessu fratris Satyri (halotti beszédek)
  • 91 levél
  • Himnuszok
  • Prédikációk (töredékekben)

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Henry Chadwick: A korai egyház. Osiris Kiadó, Budapest 2003. 155-158. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dassmann, Ernst: Ambrosius von Mailand. Leben und Werk., Stuttgart, Kohlhammer W., 2004.
  • Orselli, Cesare: A madrigál és a velencei iskola. Ford. Jászay Magda. Budapest, 1986. ISBN 9633306000

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Ambrus témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Szent Ambrus témában.