Benozzo Gozzoli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benozzo Gozzoli
058 le vite, benozzo gozzoli.jpg
Portré Vasari le vite
Született c.1420
Firenze
Elhunyt 1497. október 4. (77 évesen)
Pistoia
Foglalkozása festő

Benozzo Gozzoli teljes nevén Benozzo di Lese di Sandro (Firenze, c. 1420 – Pistoia, 1497. október 4.) firenzei festő, a quattrocento egyik jelentős mestere.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ghiberti műhelyében tanult, majd Fra Angelico mellett dolgozott 1444 körül, majd négy évvel később mesterével a Vatikánban és Orvietóban működött. Az orvietói freskókat Fra Angelico halála után egyedül fejezte be. Művészetében egyesítette a toszkán és az umbriai festőiskola stílusjegyeit, ezzel átmenetet képvisel a gótika és a reneszánsz között. Ezt követően önálló művészként tevékenykedett Montefalcóban, San Gimignanóban, Firenzében és Pisában. Táblaképeket és freskóciklusokat egyaránt készített. Az egymást követő jeleneteket elbeszéléssé fűzte össze, de műveit a mozgalmas elbeszélő stílus mellett a friss színvilág is jellemzi.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelentősebb munkája a montefalcói San Francesco-templom kórusának freskósorozata volt. A római útja után visszatér Firenzébe. Fő művét 1459-ben kezdte festeni a Háromkirályok vonulása címet viselő freskót, melyet a Palazzo-Medici-Riccardi kápolnája részére készített. A széles tájképi háttér előtt lassú ünnepélyességgel vonuló menetben a kor számos, jelentős személyisége ismerhető fel. Az egyik lovon ülő királyi alakban a fiatal Lorenzo de’ Medicit ábrázolta, a kép kompozíciójában a festő önarcképe is látható. A firenzei quattrocento egyik legszebb alkotása, mesterének rendkívüli festői tulajdonságait, a részletek iránti éles megfigyelő készségét, jó emberábrázoló készségét, könnyed, derűs elbeszélő kedvét bizonyítja. 1464-től Benozzo San Gimignanóban dolgozott újabb, nagyszabású feladaton, a Sant’ Agostino-templom kórusát Szent Ágoston életéből vett jelenetekkel díszítve festette meg. Több táblaképet is festett ugyanakkor, főleg Madonnákat, s freskót a Monte Oliveto részére. Nagyszabású munkája, a pisai Campo Santo hatalmas - 24 ószövetségi jelenetből álló – freskóciklusa, érett stílusának a gazdag realizmusának megragadó példája.(nagyrészük megrongálódott)

Összegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benozzo Gozzoli még Fra Angelico munkatársaként indult hosszú életpályájára, mely során számos toszkán városköztársaság egyházművészeti feladatait oldotta meg novellisztikus részletekben bővelkedő freskóciklusaival. A firenzei Medici-palota házi kápolnájának falain Fra Filippo Lippi Madonna oltárképét vette körül az internacionális gótikát idéző csillogásban vonuló Háromkirályok menetével, a pisai Campo Santo trecento ciklusait az ótestamentum változatos képeivel folytatta. A san gimignanói Sant’Agostino szentélyét a hatvanas évek közepén a névadó szent történetével díszítette, és az örökölt eszköztárat itt is ötletes és közérthető nyelvezettel használta.[2] 1440-1450 között számos freskót festett a San Marco, a vatikáni könyvtár részére. Tempera és olaj táblaképei a világ számos nagy múzeumában megtalálhatók.

Jelentősebb táblaképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Részlet A háromkirályok vonulása c. freskóról
  2. Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete 178. p.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A művészet története: A korai reneszánsz Itáliában, Magyar könyvklub, Budapest 2000. ISBN 963-547-109-2
  • Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964
  • Pogány Figyes: Szobrászat, festészet, az építőművészetben, Műszaki Könyv Kiadó, Budapest, 1959
  • Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete, Corvina Kiadó, Budapest, 1982 ISBN 963-13-1286-0
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benozzo Gozzoli témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]