Benozzo Gozzoli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benozzo Gozzoli
Portré Vasari le vite
Portré Vasari le vite
Született c.1420
Firenze
Elhunyt 1497. október 4. (77 évesen)
Pistoia
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benozzo Gozzoli témájú médiaállományokat.

Benozzo Gozzoli teljes nevén Benozzo di Lese di Sandro (Firenze, 1420 körül – Pistoia, 1497. október 4.) firenzei festő, a quattrocento egyik jelentős mestere. Fra Angelico munkatársaként indult hosszú életpályájára, mely során számos toszkán városköztársaság egyházművészeti feladatait oldotta meg novellisztikus részletekben bővelkedő freskóciklusaival. A firenzei Medici-palota házi kápolnájának falain Fra Filippo Lippi Madonna oltárképét vette körül az internacionális gótikát idéző csillogásban vonuló Háromkirályok menetével, a pisai Campo Santo trecento ciklusait az ótestamentum változatos képeivel folytatta. A san gimignanói Sant’Agostino szentélyét a hatvanas évek közepén a névadó szent történetével díszítette, és az örökölt eszköztárat itt is ötletes és közérthető nyelvezettel használta.[1] 1440-1450 között számos freskót festett a San Marco, a vatikáni könyvtár részére. Tempera és olaj táblaképei a világ számos nagy múzeumában megtalálhatók.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ghiberti műhelyében tanult, majd Fra Angelico mellett dolgozott 1444 körül, majd négy évvel később mesterével a Vatikánban és Orvietóban működött. Az orvietói freskókat Fra Angelico halála után egyedül fejezte be. Művészetében egyesítette a toszkán és az umbriai festőiskola stílusjegyeit, ezzel átmenetet képvisel a gótika és a reneszánsz között. Ezt követően önálló művészként tevékenykedett Montefalcóban, San Gimignanóban, Firenzében és Pisában. Táblaképeket és freskóciklusokat egyaránt készített. Az egymást követő jeleneteket elbeszéléssé fűzte össze, de műveit a mozgalmas elbeszélő stílus mellett a friss színvilág is jellemzi.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelentősebb munkája a montefalcói San Francesco-templom kórusának freskósorozata volt. A római útja után visszatér Firenzébe. Fő művét 1459-ben kezdte festeni a Háromkirályok vonulása címet viselő freskót, melyet a Palazzo-Medici-Riccardi kápolnája részére készített. A széles tájképi háttér előtt lassú ünnepélyességgel vonuló menetben a kor számos, jelentős személyisége ismerhető fel. Az egyik lovon ülő királyi alakban a fiatal Lorenzo de’ Medicit ábrázolta, a kép kompozíciójában a festő önarcképe is látható. A firenzei quattrocento egyik legszebb alkotása, mesterének rendkívüli festői tulajdonságait, a részletek iránti éles megfigyelő készségét, jó emberábrázoló készségét, könnyed, derűs elbeszélő kedvét bizonyítja. 1464-től Benozzo San Gimignanóban dolgozott újabb, nagyszabású feladaton, a Sant’ Agostino-templom kórusát Szent Ágoston életéből vett jelenetekkel díszítve festette meg. Több táblaképet is festett ugyanakkor, főleg Madonnákat, s freskót a Monte Oliveto részére. Nagyszabású munkája, a pisai Campo Santo hatalmas - 24 ószövetségi jelenetből álló – freskóciklusa, érett stílusának a gazdag realizmusának megragadó példája.(nagyrészük megrongálódott)

Jelentősebb táblaképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete 178. p.
  2. Részlet A háromkirályok vonulása c. freskóról

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A művészet története: A korai reneszánsz Itáliában, Magyar könyvklub, Budapest 2000. ISBN 963-547-109-2
  • Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964
  • Pogány Figyes: Szobrászat, festészet, az építőművészetben, Műszaki Könyv Kiadó, Budapest, 1959
  • Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete, Corvina Kiadó, Budapest, 1982 ISBN 963-13-1286-0
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benozzo Gozzoli témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]