Decimus Iunius Iuvenalis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Decimus Iunius Iuvenalis (Aquinum, 50 k. – ?, 130 k.) római költő, a római irodalom három nagy szatíraírójának (Horatius, Persius, Iuvenalis) egyike.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag libertinus család sarjaként, jó nevelésben részesülve szerezte meg nagy műveltségét. A 80-as években katonáskodhatott, a 90-es években ügyvédi gyakorlatot folytatott. Egyes feltételezések szerint élete végét száműzetésben töltötte.

Szatírái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szatíraíró tevékenységét viszonylag későn kezdte, első szatíráját 100 után írhatta. A római szatíra hagyományait követi: Lucilius, Horatius, Lucretius, Persius és Martialis hatása is kimutatható.

Stílusa változatos, sokrétű. Szóválasztásával, szóképeivel, retorikai eszközökkel éri el a kívánt hatást. Éles megfigyelőképesség, pontos történelmi háttérfestés és erős, szinte könyörtelen realizmus jellemzi. A kezdetben dühös, ostorozó hangvételt az idő múlásával Iuvenalis szatíráiban egyre szelídebb váltotta fel.

Műveit csupán a császárkor vége felé vették elő újra, de merő szórakoztatás céljából olvasták csupán. A tanító hangvétel, az etikai és filozófiai reflexió eredményeként azonban a középkor Iuvenalisban a poeta ethicust értékelte. Számos szókapcsolata máig szállóigeként él, mint például a „Quis custodiet ipsos custodes?” - „Ki őrzi az őrzőket?” vagy a „Mens sana in corpore sano” - „Ép testben ép lélek”, illetve a „Panem et circenses” - „Kenyeret és cirkuszt”.

Egy-egy szatírája több témát is érint, de mindegyiknek van valami fő témája.

  1. A szatíraírásról.
  2. A homoszexualitásról.
  3. Róma gonosz erkölcsei.
  4. A nagy rhombushal.
  5. A kisember megalázása.
  6. Szatíra a nők ellen.
  7. A szellemi dolgozók nyomora Rómában.
  8. Az igazi nemesség.
  9. Az effeminált Naevolus ellen aki pénzért árulja szerelmét, de pénz helyett csak ócska ajándékokat kap.
  10. Miért imádkozzunk az istenekhez?
  11. A pazarló fényűzés ellen.
  12. Örökségvadászok ellen.
  13. A rossz lelkiismeret.
  14. A nevelésről.
  15. Emberevés Egyiptomban.
  16. A katonáskodás előnyei.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]