Citera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Citera
Más nyelveken
angol, német: zither

litván, szlovén: citra
lett: citara
román: citura
spanyol: cítara

Prímcitera
Besorolás
Húros hangszerek
Pengetős hangszerek
Rokon hangszerek Koto, Đàn tranh, Kanun, Kantele, Guzheng, Gayageum
Hangszerjátékos Citerás

A citera magyar népi húros hangszer, amelyet pengetéssel szólaltatnak meg. Játék közben asztalra fektethető, legegyszerűbb változatában téglalap alakú hasáb formájú.[1]

A citerafélék családjába tartozó hangszerek a világ szinte minden táján megtalálhatóak, gyakran egymástól nagymértékben eltérő méretű és formájú hangszerek tartoznak ide. A citerák fontos közös jellemzője, hogy a húrok a hangszertest felett húzódnak végig, nyakuk nincsen[2]

A magyar citera zömében mixolid hangsorú, kvintelő hangszer. Transzponálás nélkül harmonikusan szól rajta a C-dúr, d-dór, e-frig, g-mixolid típusú dallam. A kísérőhúrok nélkül szinte bármi lejátszható rajta.

A ma leggyakrabban elterjedt változat a "Dunántúli hasas" és az "Alföldi kölyökfejes" citeratípus keveréke.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfoglaláskori magyarok már magukkal hozták. De ez a hangszer még sokban különbözött mai utódjától: az egyetlen közös pont az volt, hogy mindkettő húros hangszer. Anonymus a Gesta Hungarorumban is beszél róla, citharédi néven megemlítve, Árpád vezér udvarából. A Közép-Ázsiai rokon népek (osztjákok, vogulok) még ezer évvel később is dalaikat citeraszerű dombrával kísérik. Az 1300-as évektől kezdve személynevekben gyakran felbukkan (Cziterás), és oklevelekben is megemlítik (cituár, zedoária, zwitter, zitwer, chituár).

Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Skandinávia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár az érintő nélküli citerát már a 12. században ismerték, az érintővel rendelkező citeratípust Észak-Európában csak a 16. század idején jelent meg. Ezt a citeratípust valószínűleg az ázsiai kereskedők hozhatták be.

Németország és Ausztria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A citera valószínűleg legnépszerűbb változatai a dél-Németországban és Ausztriában használt lapos citera. A térdre vagy asztalra fektetett hangszerek egy lapos dobozra hasonlítanak, amelynek az egyik vagy mindkét oldala íves. Általában a hangszer teste maga a rezonátordoboz, de néha egy külön rezonáló test is csatlakozik hozzá. 45 húrja egymással párhuzamosan fut végig az egész hangszer testén. A húrjaiból 5 dallamhúr, a többi kísérő húr.

Távol-Kelet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kína[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az úgynevezett Cs'in citera, Kína egyik legősibb hangszere, a kultúra és a civilizáció jelképe. Pengetővel szólaltatják meg hét húrját. A húrokat nem támasztja alá egyetlen láb sem.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Citera

A hangszer nagyjából téglalap alakú. Hossza körülbelül fél méter. Az egyik hosszanti oldala egyenes vonalú. Itt helyezkedik el a fogólap (menzúra).

A fogólapon egymástól különböző távolságra helyezkedik el a két sor érintő. A külső soron a hét törzshang van, két és fél oktáv szélességben. A belsőn a kromatikus hangok találhatók. A két hangsor egymáshoz való viszonya megegyezik a zongorán található fekete és fehér billentyűk szerepével. A fogólap mellett jobb oldalon van az oldalrész, itt pengetnek.

A citera jobb kezünk felőli végében találjuk a húrtartó szegeket, a bal felőliben a fejet. Itt vannak a hangolószegek. Ezekre vannak hangolókulccsal rátekerve a húrok, és itt lehet a húr mélységét, magasságát beállítani, tehát hangolni. A szemben lévő oldal a fejtől lépcsőzetesen szélesedik. Az oldalrészek által bezárt korpuszt hangszertestnek vagy hangszekrénynek nevezik. A hangszekrény két végén két húremelő bak is van, ami a húrokat emelni hivatott. A citeráknak három lábuk van, kettő a fogólap felőli két végén, a harmadik a szemben lévő oldal közepén. A lábak magassága körülbelül 5–6 mm, átmérője 8–10 mm, céljuk az egyenlőtlenségek kiküszöbölése és a csúszásgátlás. A fejeket gyakran díszítik faragással.

Húrozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három csoportba sorolhatók, citerától (készítőtől, mérettől) függően az egyes csoport húrjainak száma változhat.

  • Dallam húrok (3-4 db a diatonikus fogólaprészen, 2-3 a pentaton fogólaprészen)
  • Basszus húrok (ált. 3db)
  • Könyökhúrok (zengőhúrok) (ált. 3 pár)

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dunántúli hasas citera, ami a legfelső könyökfej után hirtelen kidomborodik
  • Alföldi könyökfejes citera

Pengetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A citera pengetésére 40-50 évvel ezelőtt kizárólag kihegyezett tollat (szárny és faroktollat) használtak. Ezt mára teljesen kiszorította a szabvány háromszög alakú, közepes keménységű műanyag pengető.

Lajkó Félix citerázik:

A nyomó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régen a húrokat kizárólag nyomóval szorították le.

  • Toll nyomó, a pengetésre is használt tollat lefaragták, és farudacskát nyomtak bele
  • Fa nyomó, díszesen, legtöbbször ember alakúra faragták

Használat előtt mindkettőt megfaggyúzták. Előnye: a csúsztatások, glissandók szépek. Hátránya: a díszítéseket, gyors futamokat nehezebb vagy lehetetlen vele kijátszani.

A citerán megszólaltatható hangsorok, hangnemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korlátozott a hangszeren játszható hangnemek száma. Ez abból adódik, hogy a kísérőhúrok az alaphang felhangjaira vannak hangolva, így más záróhang nehezen képzelhető el, hiszen nem kapjuk a tökéletes befejezés érzetét. Bizonyos esetekben disszonáns hangzást idézhetünk elő a citerán nem játszható hangnemben való játék esetén, amikor is egy hangnemben olyan hangok vannak, amelyek a zengőhúrokkal történő együtthangzáskor disszonáns hangközöket szólaltatnak meg. A dallam záróhangjának a citerán az írott "C" hangnak kell lennie. A kísérőhúrok is ennek a hangnak a felhangjaira vannak felhangolva. Kivételes esetben lehetséges a „G”-re történő dallamzárás a kvartszextes- mixolíd és a kvartszextes- fríg hangnemek esetében.

A hangnemek korlátozottsága nem tesznek lehetővé dallamokon belüli modulációkat. Ez a magyar népzene esetében nem jelent problémát, hiszen dallamkincsünk többsége nem él hangnemi kitérésekkel, illetve a kivételes modulációk azonos alaphangú hangnemben maradnak. Modulációs gondok olyan táncdallamoknál lehetnek, amelyek klasszicista mintájú periódusépítkezésűek. Itt ugyanis domináns hangnemi kitérések vannak. A hangszer hangolása és a rajta játszható hangnemek lehetővé teszik az ének kísérését.

A nem hétfokú gyermekdalok, népdalok az alábbiakban részletezett hétfokú, főként modális hangsorú dallamok citerán történő megszólaltatásának analógiáját követi, a ’G’ vagy a ’C’ hang környezetében.

Ion (dúr) hangsor (nincs előjegyzés)

Mh ion.png

Mixolíd hangsor (nincs előjegyzés)

Mh mixolid.png

Kvártszextes-Mixolíd hangsor (1 b előjegyzés)

Mh vkmixolid.png

Dór hangsor (2 b előjegyzés)

Mh dor.png

Eol hangsor (3 b előjegyzés)

Mh eol.png

Kvartszextes-fríg hangsor (3 b előjegyzés)

Mh vkfrig.png

Fríg hangsor (4 b előjegyzés)

Mh frig.png

Líd hangsor (1 # előjegyzés)

Mh lid.png

A citera hangolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A citerán található húrokat úgynevezett húrcsoportokra oszthatjuk. Ennek megfelelően megkülönböztetünk dallamhúrokat, basszushúrokat és kísérő vagy zengőhúrokat. A dallamhúrok a kombinált fogólapon találhatók. Kombinált, mert a fogólap két részből áll: a diatonikus fogólapból (mint a zongora fehér billentyűi) és a pentaton fogólapból (mint a zongora fekete billentyűi). A gyakorlatban ezzel a fogólap-típussal találkozhatunk, a tisztán diatonikus fogólappal készült hangszerek néhány példánya a legkésőbbi időkig a Dunántúlon, Somogy és Baranya megyében voltak fellelhetőek. A dallamhúrok száma eltérő lehet, de általában 4+3 vagy 3+2 db (diatonikus + pentaton). Azonos hangra vannak felhangolva, ami általában ’G’. A ’G’ hangra történő hangolás esetén a harmadik érintőnél fogott hang ’C’ lesz. A citerások azt a hangot mondják ’C’-nek, de ha a dallamhúrok alaphangolása eltér a ’G’ hangtól, akkor a játszott ’C’ hang helyett más hangzik. A legfontosabb, hogy az „üres” dallamhúr hangja és a mindig ’C’ hangnak mondott hang között T4 hangköz van. (Gyakori, hogy a dallamhúrok alaphangolása nem ’G’, hanem ’Gisz’ vagy ’A’, ekkor ha a citerás ’C’-t játszik, valójában ’Cisz’ vagy ’D’ szól.)

Az összes többi húr a dallamhúrokhoz viszonyítva van hangolva. A következő húrcsoport a basszushúrok. Ezek száma általában három, de ezek számában is lehetnek eltérések. Hangolásuk a következőképpen alakul: „kisbasszus”, ami a diatonikus fogólap harmadik érintőjén lévő (’C’) hangra van hangolva, ezt követi a „középbasszus”, ami a dallamhúrok alsó oktávjára, és a „nagy basszus”, ami a diatonikus fogólap harmadik érintőjén lévő (’C’) hang alsó oktávjára van hangolva.

A kísérőhúrok (vagy zengőhúrok) hangolása.

Ezek számában lehet a legnagyobb eltérés, mert 3-8 darab is lehet. Ennek száma függ az oldalfejek (kisfejek) számától és attól, hogy az egyes kisfejekre hány húrt tesznek (1-2 db). A hangolásuk tematikája követi a basszushúrokéit a következőképpen. (Itt most 4 darab zengőhúrt veszünk alapul.) A „nagybasszus húrt” követően általában van egy zengőhúr, ami még a főfejen található, ennek hangolása megegyezik a dallamhúrok alaphangolásával. Az ezt követő zengőhúr ennek felső kvartjára van hangolva, vagyis a diatonikus fogólap harmadik érintőjén lévő hangra (a leggyakrabban ’C’), az ezt követő zengőhúrt a dallamhúrok alaphangjának felső oktávjára, és azt ezt követő kísérőhúrt a diatonikus fogólap harmadik érintőjén lévő (általában ’C’) hang felső oktávjára hangolják.

A citerák pontos hangmagasságuk (alap - basszushúrok - zengőhúrok)
Prím citera (szoprán hangmagasság)
Primhangmagassag.png
Tenor citera (alt hangmagasság)
Tenorhangmagassag.png
Basszus citera (bariton hangmagasság)
Basszushangmagassag.png
Bőgő citera (basszus hangmagasság)
Bogohangmagassag.png

A "klasszikus" C-G hangolás mellett léteznek F-C hangolású hangszerek is, amelyek csak méretükben térnek el az előbb leírtaktól.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 435–437. o. ISBN 963-05-1286-6  Online elérés
  2. Gáts Tibor, citerakészítő mester

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap