Hosszú furulya
| Hosszú furulya | |
| Besorolás | |
| aerofon → fúvós → ajaksípos dugós furulya |
|
| Csőhossz | 85–100 cm |
| Hangolás | e és g között |
| Rokon hangszerek | egykezes furulya, hatlyukú furulya |
| Hangszerjátékos | furulyás |
A hosszú furulya, vagy ahogy szűkebb hazájában nevezik: hosszi furugla az ajaksípos fúvós hangszerek családjába tartozik. Felépítése, fúvókája a hatlyukú furulyáéhoz hasonló, de teste annál két-háromszor hosszabb és csak öt hangképző nyílás van rajta (de létezik háromlyukú változata is). Szerepe azonos a közönséges furulyáéval, főleg pásztorok hangszere. A dél-dunántúl (Tolna, Baranya, Somogy, Zala megyék) jellegzetes népi hangszere.
Tartalomjegyzék |
Felépítése [szerkesztés]
A hosszú furulya hossza a közönséges furulyákénak két-háromszorosa, 85–100 cm. Öt hangképző nyílása a hangszer testének alsó részénél csoportosul, de a lyukak egymástól nem egyforma távolságra vannak: az alsó kettő és a felső három lyuk közelebb van egymáshoz, mint a második és a harmadik lyuk közötti távolság.
A hangszer főbb méreteit Herman Ottó a 19. század végén így írta le: hossza két és fél sukk és négy ujj. Alulról fél sukkra van az első lyuk, egy sukkra a legfelső. Az alsó két lyuk között két ujjnyi, a felső három között egy-egy hüvelykujjnyi a távköz. A maradék a második és a harmadik lyuk közötti nagyobb távolságot adja.[1]
Legjellemzőbb építési anyaga a többi népi furulyaféleséghez hasonlóan a bodzafa. Vagy hosszú, egyenes ágat fúrnak ki a két vége felől, vagy két-három kifúrt darabból csapolják össze a hangszer testét. Kívülről vékony falúra ledolgozzák, majd a felső végétől egy mutatóujj íznyi távolságra elkészítik a félhold alakú szélhasító nyílást, a holdlikat. Dugóját, a nyelvet fagyöngyből készítik. A hosszú furulya testének átmérője, sípszerkezetének méretei azonosak a nagyobb méretű közönséges furulyákéval. A befúvó nyílás itt is a hangszer hátoldalánál, a hangképző nyílásokkal átellenben van.
Használata [szerkesztés]
Hosszú furulyán legkényelmesebben állva vagy hanyatt fekve lehet játszani. Hosszúsága miatt álló helyzetben felemelt fejjel, lefelé kinyújtott karokkal, a testtel párhuzamosan lehet csak tartani. A legalsó két lyukat a jobb kéz középső, néha gyűrűsujja és a mutatóujja fedi, majd a bal kéz gyűrűs-, középső és mutatóujja következik. Mivel a jobb kéz a hangszer hosszúsága miatt szinte függőleges helyzetben van, a második lyukat a jobb kéz mutatóujjának nem az első, hanem a harmadik íze fedi.
A hosszú furulya alaphangja e és g között van. Ha alaphangja f, akkor alaphangsora f g a b h c', de ez nagyon halkan, nehezen szólaltatható meg. A játékosok általában csak az első átfújástól, az f'-től g''-ig terjedő részt használják. A hangszer repertoárját alkotó diatonikus vagy pentaton dallamok esetén ehhez elegendő a hangszer három alsó hangképző nyílásának használata, hiszen a következő átfújás kvinttel emeli meg a hangmagasságot, ennek kitöltéséhez pedig elegendő az így rendelkezésre álló négy hang.
Források [szerkesztés]
- Sárosi Bálint: Hangszerek a magyar néphagyományban. Budapest: Planétás. [1998]. ISBN 963 9014 35 4
- ↑ Sárosi Bálint 1998. szerint Herman Ottó: Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet. In: Az ezredéves kiállítás eredményei V. Szerk. Matlekovics Sándor. Budapest, 1898. 84. o.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||
|
||||||||||||||
