Koboz
| Koboz | |
 |
|
|
|
|
| Más nyelveken | |
| román: cobză | |
| Besorolás | |
| húros → lant pengetős, fogólapos |
|
| Hangolás | g'g – d'd – a'a – d'd, avagy dd' - Aa - dd' - Gg |
| Rokon hangszerek | nyugati lant, guiterne, komuz, pi-pá |
| Hangszerjátékos | kobzos, kobzás, cobzar |
A koboz hangszernév különböző változataiban sokféle népnél fordul elő, többféle húros, pengetős hangszert jelöl. Napjainkban magyar nyelven leginkább a moldvai csángók lantszerű hangszerére, a kobzára használjuk.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Neve
A koboz szó a magyar nyelvbe valószínűleg valamelyik török nyelv közvetítésével (kirgiz kobuz, komuz) került. A rá vonatkozó első nyelvtörténeti adat a Kobzos személynév a 14. század elejéről. Ahogy a koboz névváltozatai nemzetközileg sokféle hangszert jelölhetnek, úgy a név a századok során is többféle hangszerre vonatkozhatott. Valószínűleg ezt a hangszernevet is, több másikkal együtt történelmileg gyűjtőnévként érdemes értelmezni.
[szerkesztés] A kobza
A kobza Moldvában, Munténiában és néhány dél-erdélyi faluban romániai cigánybandák jellemző kísérő hangszere volt a 19. században és részben a 20. században is. A hétfalusi (Brassó környéki) csángók hangszerét Orbán Balázs A székelyföld leírása (1868–1873) című művében így jellemzi: „A kobza egy gitárszerű hangszer, melynek öt bordája, rövid nyaka és nyolc húrja van, ezt tollal pengetik s a zenekarban a nehezen hordozható cimbalmot helyettesíti.”
A moldvai csángók kobzája fél körtére hasonlít, teste öblös; sajátos kialakítású szelvényekből, „bordákból” van összeragasztva. Nyaka rövid, teljesen egybesimul a test felső, fokozatosan keskenyedő végével. A hangolófej a reneszánsz lantokhoz hasonlóan hátratörik, egyenes, vályús rendszerű, a húrok oldalsó állású fakulcsokra tekerednek. Fogólapja a tetővel egy síkban áll, bundozatlan. A húrtartó a tetőre van ragasztva, a húrok egy ezzel párhuzamos húrlábon törnek meg. A tetőn több apró hangnyílás van.
Gyári hangszer. Legtöbbször négy pár acélhúrja van, változatos hangolással, egy-egy kórus húrjai oktávpárhuzamban szólnak. A húrkórusok állhatnak három húrból is, ekkor a hangszernek összesen 10, 12 húrja lehet. Lúdtollal pengetik.
A hegedű–kobza duó a moldvai csángóknál megszokott hangszeregyüttes volt lakodalmakon, táncalkalmakon, kocsmában. Dallamjátékra a kobza nemigen alkalmas, inkább a ritmikus akkordjáték a jellemző. A kobzás egy-egy dallam kíséretekor két-három akkordot használ, a dúr és moll hármashangzatok mellett ritkán domináns szeptim típusú harmóniát is. A zenészek legtöbbször cigányok, de akad köztük csángó is.
[szerkesztés] Források
- Sárosi Bálint: Hangszerek a magyar néphagyományban. Budapest: Planétás. [1998]. ISBN 963 9014 35 4
- Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 227. o. ISBN 963-05-1288-2 Online elérés
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Kobzos Kiss Tamás: A kobozról
- Moldvai hangszerek
- Koboziskola.hu Online Koboz Kurzus
- Jack Campin: The Romanian Cobza
- Koboz.hu - Népzene és Régizene
