Köcsögduda
| Köcsögduda | |
 | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 23 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Köcsögduda témájú médiaállományokat. | |
A köcsögduda (más néven: hüppögtető, hüppögő, köpü vagy huhogó döfü[1] szötyök, bika, burrogatató) egy dörzsöléssel megszólaltatott membranofon hangszer.[2] A magyar népzene egyik meghatározó hangszere.
A köcsögduda valójában egy cserépköcsög, amelyre disznóhólyagot húznak, amiben hangkeltéskor egy nádszálat húzogatnak.[1]
A kisebb-nagyobb vödörnagyságú fa-, cserép-, fémedények (köcsögök, újabban akár nagyobb konzervdoboz is), feszes dobja hólyagon kívül készülhet bőrből is, a középre erősített nádszálon kívül pár arasznyi lószőrcsomót is használnak. Az utóbbit nevezik bikának a moldvai csángók, akik hejgetéshez – újévi köszöntéséhez – használták/használják.
A köcsögduda fontos eszköze a dunántúli regösöknek is, akik nedves ujjal vagy kézzel húzogatva a nádszálat vagy lószőrt szólaltatják meg, amely hüppöget, röfög, burrog, vagy bikabőgésszerű hangot ad.
A hangszer a táncházmozgalom idején nem volt túl népszerű. Feltűnik a Másfélmillió lépés Magyarországon (1979) című filmsorozat Sümegtől az Alpokaljáig című 13. részében is.
Hasonló hangszerek[szerkesztés]
- Rokona a Kelet-Európában elterjedt zsinóros frikciós dob, a bika, ám felépítésében különbözik tőle.[3]
- Olaszország déli részén szintén megtalálható a hangszer, melyet sok néven illetnek, így pl. caccavella, puti-puti, pignato, cute-cute, cupellone, bufù és cupa-cupa. Utóbbi Puglia tartományban használatos, mely több más elnevezéshez hasonlóan hangutánzó szó.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Ősi magyar népi hangszerek eredete és párhuzamai. kiszely.hu. [2016. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
- ↑ Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon
- ↑ Brauer-Benke József: A frikciós dobok története és típusai (PDF). MTAK. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
|
Ez a hangszerről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |