Sárga gyűrűstinóru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sárga gyűrűstinóru
Suillus grevillei2.JPG
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes)
Alosztály: Agaricomycetidae
Rend: Tinórugomba-alkatúak (Boletales)
Család: Gyűrűstinórufélék (Suillaceae)
Nemzetség: Suillus
Tudományos név
Suillus grevillei
(Klotzsch) Singer
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sárga gyűrűstinóru témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárga gyűrűstinóru témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárga gyűrűstinóru témájú kategóriát.

Sárga gyűrűstinóru
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ehető
Tox Edible icon.svg
Életmód
Tráma
Spórapor
Mycorrhizal ecology icon.png
mikorrhizás
Pores icon.png
csöves
Brown spore print icon.png
barna
Kalap
Lemezek
Tönk
Convex cap icon.svg
domború
Flat cap icon.svg
vagy lapos
No gills icon.svg
nincsenek
Ring stipe icon.svg
galléros

A sárga gyűrűstinóru (Suillus grevillei) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályában a tinórugomba-alkatúak (Boletales) rendjéhez, ezen belül a gyűrűstinórufélék (Suillaceae) családjához tartozó, ehető gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Suillus grevillei3.JPG

A sárga gyűrűstinóru közepes termetű gombafaj, amely kizárólag vörösfenyők közelében terem, kora nyártól őszig. Kalapja a sárga különböző árnyalatait viseli magán, kezdetben domború, majd laposra szétterül. Bőre nedvesen nyálkás, szárazon fénylő, könnyen lehúzható a kalapról. Jellemző átmérője 4–10 cm.

Termőrétege csöves, sárga, amelyet fiatal korában fehéres fátyol borít, ez a növekedés során leszakad. Tönkje keskeny, puha, gallér díszíti, amely alatt a tönk sötétebb. A gallér könnyen leeshet. Jellemző magassága 5–11 cm. Húsa sárga, puha, amely sérülésre általában kissé megzöldül, íze a barackra emlékeztet.

Semmilyen más gombával nem téveszthető össze. Gombás ételnek nem lehet elkészíteni, mivel, nyálkássá és jellegzetes barackillatúvá teszi az ételt. Egyes vidékeken azonban lekvárt készítenek belőle, Bulgáriában pedig kompótként fogyasztják.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Veress Magda: Gombáskönyv, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982.