Vörös ásólúd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vörös ásólúd
Ruddy Shelduck 489.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Tarkalúdformák (Tadorinae)
Nemzetség: Ásóludak (Tadorini)
Nem: Tadorna
Faj: T. ferruginea
Tudományos név
Tadorna ferruginea
(Pallas, 1764)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vörös ásólúd témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös ásólúd témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös ásólúd témájú kategóriát.

A vörös ásólúd (Tadorna ferruginea) a madarak (Aves) osztályába a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eurázsia déli részén és Észak-Afrikában él. Európában ritka fészkelő. Elterjedési területének nyugati részén nagyon megritkult, mivel egyre több füves puszta vált szántófölddé, keleten helyenként még gyakori.

Sztyeppi édesvizű, sós vagy keserű tavaknál, tengerparton és hegyvidékeken is költ. Egyike a hegyvidékeken legmagasabbra is előforduló réceféléknek. Akár 5000 méteres magasságban is költhet.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes hossza 61-67 centiméter, a szárnyfesztávolsága 120-145 centiméter, testtömege 950-1600 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. Repülés közben szárnyai nagyon kontrasztos fekete-fehérnek hatnak. A hímet fekete nyakgyűrűjéről lehet felismerni. Gyakran hallani „ang-ang”-nak hangzó kiáltásait.

Hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényi táplálékon él, de nem veti meg a puhatestűeket és a rákokat sem. Az északi részekről elvonul, de délen állandó madár. Nyáron párban, télen csapatosan él. Ahol nem üldözik, ott a vörös ásólúd nagyon bizalmas az emberekkel. A marokkói vörös ásóludak állandó madarak, az ázsiaiak a telet a Földközi-tenger medencéjének déli részén, Szaúd-Arábia déli részén, Iránban és Észak-Indiában töltik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gácsér szokatlan nászrepüléssel védelmezi tojóját: nagy magasságból, szárnyait testéhez szorítva, hangosan kiabálva, zuhanórepüléssel vágódik a mélybe. Nem tűr vetélytársakat partnere közelében. A nászidőszakban a tojó is elüldöz minden vízimadarat a gácsér közeléből. A vörös ásólúd leleményes, üregben költő madár: elhagyott róka-, borz- és pusztai mormota-kotorékokban költ, a rókát még szomszédként is elviseli. Üreges fákban, romokon, maga ásta, akár 4 m hosszú üregekben fészkel, meredek, sziklás hegyoldalakat is elfoglal Ide rakja 8-12 tojásból álló fészekalját, melyen 27-29 napig kotlanak. A fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz.

A család

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon ritka vendég.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]