Tristan da Cunha
| Tristan da Cunha | |||
| Tristan da Cunha | |||
|
|||
| Nemzeti himnusz: God Save the Queen | |||
| Fővárosa | Edinburgh of the Seven Seas | ||
| d. sz. 37° 6′, ny. h. 12° 17′ | |||
| Államforma | Az Egyesült Királyság tengerentúli területe | ||
| Vezetők | |||
| Királynő | II. Erzsébet brit királynő | ||
| Kormányzó | Andrew Gurr | ||
| Adminisztrátor | David Morley | ||
| Hivatalos nyelv | angol | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen +/- | ||
| Becsült | 270[1] fő | ||
| Népsűrűség | 1.3 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 207 km² | ||
| Időzóna | GMT (UTC+0) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Font sterling (GBP) |
||
| Internet TLD | .sh | ||
|
|
|||
 |
|||
Tristan da Cunha vulkanikus szigetcsoport, illetve annak főszigete a dél-Atlanti-óceánon, 2816 kilométerre Dél-Afrikától és 3360 kilométerre Dél-Amerikától. Tristan da Cunha legmagasabb pontja: Queen Mary's Peak, 2062 m. A világ legelszigeteltebb lakott településének számít, a legközelebbi falu 2460 kilométerre északra, Szent Ilona szigetén van.[2]
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
- Tristan da Cunha a következő szigetekből és szigetcsoportokból áll:
- Tristan da Cunha (fősziget) (d. sz. 37° 6′ 44″, ny. h. 12° 16′ 56″) (terület: 98 km²)
- Inaccessible-sziget (d. sz. 37° 19′ 00″, ny. h. 012° 44′ 00″) (terület: 14 km²)
- Nightingale-szigetek (terület: 3,4 km²)
- Nightingale-sziget (d. sz. 37° 25′ 58″, ny. h. 12° 28′ 31″) (terület: 3,2 km²)
- Middle-sziget (terület: 0,1 km²)
- Stoltenhoff-sziget (terület: 0,1 km²)
- Gough-sziget (d. sz. 40° 20′, ny. h. 10° 0′) (Diego Alvarez) (terület: 91 km²)
Földrajza [szerkesztés]
A fősziget egy 2062 méter magas, 11 kilométeres átmérőjű kör alaprajzú vulkáni kúp. Oldalai meredekek, speciális felszerelés nélkül csak néhány helyen lehet rá felkapaszkodni. A kúp tövénél másodlagos vulkáni kitörések nyomán kisebb platók keletkeztek. A legnagyobb sík terület 6 kilométer hosszú és 600 méter széles. Itt élnek a sziget lakosai az Edinburgh of the Seven Seas nevű faluban, amit általában csak „a településnek” neveznek.[2] Éghajlata hűvös, viharos, csapadékos, de igazán hideg soha nincsen. A növényzet ezért szinte szubtrópusi. A fauna viszont az Antarktisz „közelsége” miatt szubarktikus, fókák, pingvinek, albatroszok élnek a szigeten. Több endemikus, röpképtelen madárfaj is kialakult az elszigeteltség körülményei között.[2]
Története [szerkesztés]
A szigetcsoportot Tristão da Cunha portugál admirális fedezte fel 1506-ban, partraszállását azonban a viharos tenger nem tette lehetővé. Az Atlanti-óceán viharainak gyakran kitett, lakatlan szigetcsoportot elsőként 1767-ben francia hajósok térképezték fel. Első állandó lakosa és egyben tulajdonosa, az 1810-ben idetelepedett amerikai Jonathan Lambert volt, akinek 1812-ben bekövetkezett halálát követően 1816-ban Nagy-Britanniához csatolták. A Szent Ilona szigeten száműzetésben élő Bonaparte Napóleon őrzésére az angolok helyőrséget telepítettek Tristan da Cunha szigetre, de a száműzött 1821-ben bekövetkezett halálát követően a helyőrséget áthelyezték, csak néhány telepes, William Glass és felesége valamint két társa maradtak a szigeten. Lakóinak száma 1897-ben 64-re, 1909-ben 95-re emelkedett.
Közigazgatás [szerkesztés]
Közigazgatásilag Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha brit tengerentúli terület autonóm része.
Gazdaság [szerkesztés]
A helyi lakosság halászatból és hajójavításból él, valamint jelentős bevétele származik a bélyegkibocsátásból. A lakók önellátásra rendezkedtek be.
Demográfia [szerkesztés]
A szigetek népessége 271 fő, őseik az Egyesült Királyságból, Hollandiából, az Amerikai Egyesült Államokból és Olaszországból származtak.[3] Legnépesebb város (egyben az egyetlen település): Edinburgh of the Seven Seas. A lakosok összesen 7 családnevet viselnek, mindenki rokona egymásnak.
Vallások [szerkesztés]
Legfőbb vallások az anglikán és a katolikus kereszténység.
Nyelvek [szerkesztés]
Hivatalos nyelv az angol.
Népsűrűség [szerkesztés]
A szigetcsoport népsűrűsége 1,3 fő/km².
Közlekedés [szerkesztés]
Egyetlen kikötő létesít kapcsolatot a külvilággal.
Jegyzetek [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz (Nyír Kartal & Topográf, Nyíregyháza, 2004) ISBN 963 951663 5
- Meurs, Rinie van. Polar Odyssey. Haarlem: GMB Uitgeverij. ISBN 90-7434531-X (2000)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||
