Manióka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Manióka
A manióka gumói
A manióka gumói
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Rend: Malpighiales
Család: Kutyatejfélék (Euphorbiaceae)
Alcsalád: Crotonoideae
Nemzetség-
csoport
:
Manihoteae
Nemzetség: Manihot
Faj: M. esculenta
Tudományos név
Manihot esculenta
Crantz
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Manióka témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Manióka témájú kategóriát.

A manióka (más néven tápióka vagy kasszáva, latinul Manihot esculenta) a kutyatejfélék családjába tartozó növényfaj. Ehető gumós gyökere a világ negyedik legjelentősebb kalóriaforrása az emberiség számára a rizs, a cukor és a kukorica után. A 21. század elején a világon körülbelül 200 millió tonnát termeltek belőle évente.[1] Eredetileg Közép- és Dél-Amerikából származik, de ma már világszerte termesztik.[2]

Gazdasági jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 21. század elején a világon körülbelül 200 millió tonna maniókát termeltek évente, de a termelés évről évre több millió tonnával növekszik. A hektáronkénti termésátlag 11–12 tonna körüli, Ázsiában a legmagasabb (18 tonna feletti), Afrikában az átlagnál alacsonyabb. Egyetlen növény gyökérzete átlagosan 1–3 kg-ot nyom, de elérhetik akár az 5 vagy 10 kg-os tömeget is. A manióka termőterületének mintegy 50–65%-a Afrikában, 20–30%-a Ázsiában és 15–20%-a Latin-Amerika országaiban található.[2]

A legnagyobb maniókatermelő országok Nigéria, Brazília, Thaiföld és a Kongói Demokratikus Köztársaság: ezen országok a világtermelés közel felét adják. A legnagyobb termésátlagot Indiában érik el. A manióka legnagyobb részét saját fogyasztásra használják fel, exportra csak néhány ország termel: Thaiföld a világ összes exportált maniókájának 88%-át állítja elő. A legfőbb importőrök Kína, Hollandia, Spanyolország és Belgium.[3]

A manióka gyökérgumóját alapvetően négyféle célra használják: frissen vagy feldolgozva közvetlen emberi fogyasztásra, élelmiszeripari alapanyagként (maniókaliszt gyártásához), állati takarmányként és nem élelmiszeripari célokra is. Brazíliában lisztjét a búzaliszthez keverik, hogy csökkentsék az ország függőségét a gabonaimporttól. A belőle kinyert keményítőt pedig főként a textil- és a papíripar hasznosítja, de előállítható belőle akár ragasztó vagy alkohol is, melyet szintén Brazíliában üzemanyagként is használnak. Afrikában levelét is előszeretettel fogyasztják, mivel az is jelentős fehérjeforrás: szárazanyag-tartalmának mintegy 18–22%-a fehérje.[1]

A növény leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A növény

Maga a manióka növény egy fás szárú, örökzöld, egylaki cserje. Magassága 1–5 m, de leggyakrabban 3 m alatt marad.

Szára hengeres keresztmetszetű, 2–6 cm átmérőjű, színe fajtától és életkortól függően ezüstszürke, lila vagy zöldessárga is lehet.

Egyszerű levelei tenyeresen hasadtak, ujjaik száma 3 és 9 között változik, hosszuk 4–20, szélességük 1–6 cm, a középsők nagyobbak, mint a szélsők. A növény életének első 3–4 hónapjában nagyobb, később kisebb leveleket hoz. Színe is a fajtától és az életkortól függ, lilástól kezdve a sötétzöldön át a világoszöldig sokféle lehet. A vékony levélnyél hossza 9 és 20 cm között változik, színe zöld vagy lilás árnyalatú. A száraz évszakokban a levelek nagy része lehull, de fajtától függően akár 60%-uk is a növényen maradhat.

Termős virágai nagyobbak, a fürtös vagy bugás virágzat alsó részén helyezkednek el és kevesebben vannak, mint a porzós virágok, amik kisebbek és főként a virágzat felső részén nyílnak. A virágok öt csészelevelet és tíz porzót tartalmaznak, nincs sem csészéjük, sem pártájuk, virágtakarójuk öt sárga, vöröses vagy lila levélkéből áll, melyek átmenetet képeznek a csésze- és a sziromlevél között.[forrás?]

Termése egy 1–2 cm-es tok (gubó) hat éllel, magja 1 cm hosszú, 6 mm széles és 4 mm vastag. A magok felülete sima, fekete, szürkés foltokkal.[1][2]

Termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A manióka nagy előnye, hogy jelentős tűrőképességgel rendelkezik, sokféle körülményt elvisel. Megterem a nedves, meleg trópusi alföldeken vagy középmagas hegyvidékeken és a hideg telű, csapadékos nyarú szubtrópusi éghajlaton is, elviseli a kevésbé termékeny, savas talajt és a hosszabb szárazságokat is, bár az esetlegesen víz alá kerülő növények gyorsan elpusztulnak, és nem él meg sós talajban sem. Legjobban a 20–30 °C-os hőmérsékletet kedveli (a 24 °C a legoptimálisabb), az 50–90%-os páratartalmat (72% a legjobb számára) és az évi 600–3000 mm csapadékot (1500 az ideális). Az alacsonyabban fekvő, melegebb területeken az ültetéstől számított 7–12 hónap után lehet betakarítani, a magasabb, hűvösebb vidékeken 12 vagy több hónap múlva.[3]

A maniókaültetvényeket magasságuk szerint három típusra oszthatjuk: az alacsony ültetvények legfeljebb 1,5 méteres növényekből állnak, a közepesek 1,5–2,5 méteresekből, a magasak ennél nagyobbakból. Azok a fajták, amelyek felső elágazása magasan, például több mint egy méteres magasságban található, megkönnyítik a gyomirtást az ültetvényben.

Tápértéke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A manióka gyökérgumójának 100 grammja 132–160 kcal energiatartalmú, szárazanyagtartalmának legnagyobb része szénhidrát. Sokféle vitamint tartalmaz, de például D- vagy B12-vitamintartalma elhanyagolható. Nincs benne koffein és koleszterin sem. Mivel azonban bizonyos körülmények között olyan enzimek lépnek működésbe, amelyek a növény glükozidtartalmából erősen mérgező hidrogén-cianidot állítanak elő (főként a keserű maniókaváltozat), mindenképpen célszerű fogyasztás előtt a gumókat feldolgozni valahogy: vagy mosással-préseléssel lecsökkenteni a glükozidtartalmat, vagy valamilyen eljárással az enzimeket eltávolítani belőle.[4][2]

Anyag 100 g gumóban
Víz 60–65 g
Szénhidrát 32,8–38,1 g
Zsír 0,28–0,4 g
Fehérje 1–1,36 g
Rostanyag 1–1,8 g
Cink 0,34 mg
Foszfor 27–34 mg
Kalcium 16–40 mg
Kálium 271 mg
Magnézium 21 mg
Nátrium 14 mg
Vas 0,27–1,4 mg
A-vitamin 1 µg
C-vitamin 19,0–20,6 mg
B1-vitamin 0,05–0,087 mg
B2-vitamin 0,04–0,048 mg
B3-vitamin 0,6–0,85 mg
B6-vitamin 0,088 mg
B9-vitamin 27 µg
E-vitamin 0,19 mg
K-vitamin 1,9 µg

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Lorenzo Suárez, Víctor Mederos: Apuntes sobre el cultivo de la yuca (Manihot esculenta Crantz). Tendencias actuales. (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 24.)
  2. ^ a b c d El cultivo de la yuca (spanyol nyelven). infoagro.com. (Hozzáférés: 2014. június 25.)
  3. ^ a b La yuca (spanyol nyelven) (PDF). FAO. (Hozzáférés: 2014. június 25.)
  4. Az amerikai mezőgazdasági kutatóintézet adatbázisa (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 25.)