Legkevésbé fejlett országok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A legkevésbé fejlett országok kékre színezve láthatók

A legkevésbé fejlett országok (least developed country, LDC) azon országok csoportja, melyek az ENSZ adatai szerint a legalacsonyabb szocioökonómiai fejlettségi mutatókkal, a legalacsonyabb emberi fejlettségi indexszel rendelkeznek az összes ország közül.

Fogalma, ismérvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legkevésbé fejlett országok fogalma az 1960-as évek végén jelent meg, az ENSZ 2768-as számú (XXVI) határozatában 1971. november 18-án listázta először az akkor még 51 országból álló LDC-csoportot.[1] Három feltétel teljesülése esetén tekintenek egy országot az LDC-csoportba tartozónak[2][3]:

Az LDC-kritériumok alapján a listát háromévente újraértékeli az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (Economic and Social Council, ECOSOC) fejlesztéspolitikai bizottsága (Committee for Development Policy, CDP). Az indikátorok változásával az országok „kitörhetnek” a legkevésbé fejlett országok kategóriából a fejlődő országok közé.

Az Egyesült Nemzetek a legkevésbé fejlett országok, tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok és a fejlődő kis szigetországok számára kijelölt főképviselőjének Hivatala (United Nations Office of the High Representative for the Least Developed Countries, Landlocked Developing Countries and Small Island Developing States, UN OHRLLS) koordinálja az LDC-országok ENSZ-támogatását és látja el érdekképviseletüket. Jelenleg (2011. január) 48 ország van LDC-státusban.[4][5]

A lista 1971-es létrehozása óta mindössze három országnak sikerült kitörnie az LDC-státusból. Botswana 1994-ben, a Zöld-foki Köztársaság 2007-ben[6], a Maldív-szigetek 2011. január 1-jén került át a fejlődő országok közé.[7] 2011-ben az ENSZ Egyenlítői-Guineát, Szamoát, Tuvalut és Vanuatut valószínűsítette a három év múlva esedékes előre sorolás jelöltjeiként.[8] Szamoa végül 2014-ben feljebb is lépett.

Az ENSZ tízévente hív össze LDC-konferenciát. A legutóbbit 2011 májusában, Isztambulban tartották, ahol az eddig lassú haladást kárhoztatva úgy határoztak, az oktatási és szociális programokra való eddigi összpontosítás helyett a hangsúlyt a hatékonyság növelésére és a munkahelyteremtésre teszik. A fejlett országok 2013-ig bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,15%-át, ezután 0,2 százalékát fordítanák az LDC-államok támogatására (az eddigi összeg dupláját), és folytatni kívánják az adósságok egy részének vagy egészének leírását. A célkitűzés szerint tíz éven belül a felére csökkentenék az LDC-államok számát.[9][10]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LDC-csoport 2011-ben a világ népességének 12%-át alkotja, a világkereskedelemben súlya mindössze 1%; lakosságának 75%-a napi két dollárnál kevesebből él, csaknem 34%-a nem jut elegendő táplálékhoz; az itt szülő nők közül minden 16. komplikációk miatt meghal.[10]

A jelenlegi LDC-k[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afrika (34 ország)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]



Ázsia (9 ország)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Óceánia (4 ország)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak- és Dél-Amerika (1 ország)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi LDC-k[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]