Latin Unió
A Latin Unió (spanyolul Unión Latina, portugálul União Latina, franciául Union Latine, románul Uniunea Latină, katalánul Unió Llatina) az 1954-es Madridi Megegyezés[1] nyomán létrehozott kormányközi szervezet, melynek célja az újlatin nyelvű népek identitásának ápolása és kulturális örökségük értékesítése és terjesztése.
Tartalomjegyzék |
A szervezet jellege [szerkesztés]
A Latin Unió csak 1983 óta működik ténylegesen. Azóta tagjainak száma, a Madridi Megegyezés ratifikálása útján vagy utólagos csatlakozás révén, 12-ről 36-ra nőtt. Ma csaknem az összes olyan országot csoportosítja, amelyek a tagjai lehetnek. Ezek a következő, 1992-ben leszögezett követelményeknek legalább egyikét teljesítik:
- nyelvi követelmények:
- újlatin hivatalos nyelv
- újlatin tanítási nyelv
- újlatin nyelv a mindennapi kommunikáció eszközeként és a tömegkommunikációban
- nyelvi és kulturális követelmények:
- számottevő újlatin nyelvű irodalom
- többségében újlatin nyelvű írott sajtó, úgy a példányszámot, mint a kiadványok számát illetően
- nagyarányú újlatin nyelvű televíziós adások
- nagyarányú újlatin nyelvű rádióadások
- kulturális követelmények:
- közvetlen vagy közvetett ókori római kulturális hagyaték, amelyhez a tagállamok hűségesek, és amelyet gyarapítanak, főleg a latin nyelv és az idegen újlatin nyelvek tanítása útján
- a társadalom szervezettsége, főleg a jogrendszer terén
- a alapvető szabadságok, az emberi jogok, a demokrácia, a tolerancia és a vallásszabadság általános elveinek tiszteletben tartása
A Latin Unió eleinte Spanyolországra, Portugáliára, Latin Amerikára és más volt spanyol és portugál gyarmatokra korlátozódott, de ma a világ minden részén jelen van. 36 állam a tagja és négy kormánynak (Argentínának, Mexikónak, a Szuverén Máltai Lovagrendnek és a Vatikánnak) van megfigyelői státusza. Székhelye Párizsban van. A Latin Unió költségvetését a tagországokra kirótt kötelező hozzájárulások táplálják.
A szervezet sokoldalú, minden tagállamot érintő projekteket fejleszt ki, és képviseleti hálózattal rendelkezik húsz országban.
Az alábbi területeken tevékenykedik:
- a közös hagyaték értékállandóságának biztosítása, terjesztése és védelme, az alkotás és a kulturális cserék támogatása, a latinitás eszméjének fejlesztése és elmélyítése
- az újlatin nyelvek (spanyol, portugál, francia, olasz, román és katalán) tanításának és tanulásának fellendítése jelenlétük biztosításával a tanügyi rendszerek kínálatában és újító tananyagok kifejlesztésével
- az újlatin nyelvek tudományos és technikai terminológiáinak gazdagítása, a tagországok közötti közreműködés fejlesztése a nyelvipar terén, a telematikai hálózatok fejlődésének és használatának az elősegítése a latinitás keretén belül.
Hivatalos nyelvek [szerkesztés]
A Latin Unió hivatalos nyelvei a spanyol, a francia, az olasz, a portugál, a román és a katalán. Az első négyet használja munkanyelvként. Minden általános elterjedésű szöveget lefordítanak erre a négy nyelvre, és egyeseket románra is.
Tagállamok [szerkesztés]
A Latin Unió négy földrészen van jelen. Tagállamai a következők:
Megfigyelők [szerkesztés]
Jegyzet [szerkesztés]
- ↑ A Madridi Megegyezés szövege (spanyolul).
Forrás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Union latine című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Külső hivatkozás [szerkesztés]
|
||||||||||
