Rab (sziget)
| Rab (Otok Rab) | |
 |
|
| A Rab sziget a Velebiti-csatorna felől | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Rab, Lopar |
| Székhely | Rab |
| Legnagyobb település | Banjol |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 9480 fő (2001. jan 1.)[1] +/- |
| Banjol népessége | 1971 fő (2001. jan 1.)[2] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Kvarner-öböl, Adriai-tenger |
| Terület | 93,6 km² |
| Legmagasabb pont | Kamenjak (408 m) |
| Elhelyezkedése | |
 |
|
 Rab
Pozíció Horvátország térképén
|
|
| é. sz. 44° 45′ 22″, k. h. 14° 45′ 40″ | |
| Rab weboldala | |
Rab sziget vagy egyszerűen csak Rab (horvátul Otok Rab vagy Rab, olaszul Isola Arbe vagy Arbe) sziget Horvátország tengerpartjának északi részén, a Kvarner-öböl déli részén, Tengermellék-Hegyvidék megyéhez tartozik.
Tartalomjegyzék |
Földrajz[szerkesztés]
A sziget 22 km hosszú, legnagyobb szélessége 11 km, területe 93,6 km², lakosainak száma 9480 fő (2001). A szárazföldtől a Velebiti-csatorna választja el. Legmagasabb pontja a Kamenjak (408 m). A sziget alapjában véve karszthegység, egy része mediterrán fenyőerdőkkel borított, másik része kopár kőrengeteg. A délnyugati Kalifront-félsziget majdnem teljes területe fenyvesekkel borított, ez a sziget legérintetlenebb területe. A mezőgazdaság a kisebb-nagyobb völgyekre (Lopari-síkság, Kampori-síkság, Supetari-völgy) összpontosul. Itt a gazdaságokban szőlőt, olajbogyót, zöldségeket és gyümölcsöket termelnek.
Rab klímája mediterrán, ezért a nyarak nagyon melegek (a szigetet éves szinten 2500 óra napsütés éri), a telek viszont enyhék. A szigeten végighúzódó Kamenjak vonulata megvédi a délnyugati területeket a szárazföld felől érkező bórától.
Települések[szerkesztés]
A sziget két községre (općina) van osztva, az egyik Rab (Grad Rab), a másik Lopar. Rabhoz tartozik az összes település Lopar kivételével. Ez utóbbi egyetlen településből áll.
A települések népességük sorrendjében:
| Ssz. | Név | Népesség (fő, 2001) |
|---|---|---|
| 1. | Banjol | 1971 |
| 2. | Palit | 1593 |
| 3. | Kampor | 1293 |
| 4. | Barbat na Rabu | 1205 |
| 5. | Lopar | 1191 |
| 6. | Supetarska Draga | 1164 |
| 7. | Rab, a sziget fővárosa | 554 |
| 8. | Mundanije | 509 |
Történelem[szerkesztés]
A sziget története i. e. 360-ra nyúlik vissza, ekkor illírek éltek a területen. Ez után i. sz. VI. századig a Római Birodalom része volt, Augustus szerezte meg i. e. 10-ben. Ez volt az első római város Dalmáciában, mely megkapta a felix előnevet. San Marino megalapítója, Marinus Rabon született.
A középkorban Rab a Bizánci Birodalom része volt, aztán egy rövid ideig a Horvát Királysághoz tartozott, majd 1358-ban az Anjou I. Lajos uralma alá került. A Reneszánsz idején a Velencei Köztársasághoz tartozott. Később az Osztrák–Magyar Monarchiához csatolták, később az Olasz Királysághoz került, végül Jugoszlávia része lett.
A II. világháború alatt a fasiszta Olaszország koncentrációs tábort alapított a szigeten, ahol több mint ezer embert öltek meg 1942-ben és 1943-ban. A tábor helyén 1953-ban emelt emlékhely Kampor faluban található.
Nevének eredete[szerkesztés]
A sziget eredeti neve Arba volt (jelentése "sötét, erdővel borított"), melyet az itt élő liburniai törzsek adták a szigetnek. Ezt vették át később a görögök és a rómaiak is, térképeiken is ezt használták. Később, a középkorig készül latin nyelvű dalmát szövegekben a következő alakok fordultak elő: Arbe, Arbia, Arbiana, Arbitana vagy leggyakrabban Arbum.
A XV. században a velenceiek az Arbe alakot használták, ami ma is az olasz neve a szigetnek.
A ma használatos Rab nevet a szigeten először a VII. században letelepült szlávok használták, de első hivatalos említése ebben a formában csak a XV. században került papírra, a ferences Sv. Eufemija kolostor alapításakor.
Közlekedés[szerkesztés]
A sziget csak hajóval és komppal közelíthető meg. Rendszeres kompjárat közlekedik Jablanac és a sziget déli csücske között (Mišnjak), valamint az északi Lopar és a Krk szigeti Baška között.
Látnivalók[szerkesztés]
A sziget napjainkban a turizmusból él, mivel számos gyönyörű, majdnem érintetlen tengerparti stranddal rendelkezik, de itt, Lopar településen található az ország legnagyobb homokos strandja is (Rajska Plaža – „Paradicsom-part”). Ezen kívül Európa szerte ismert a középkori fesztiváljáról (Rapska fjera), ahol a helyi íjászok mérik össze tudásukat (az itt használt speciális, helyi számszeríjakat arbalestnek hívják).
A sziget fővárosát szintén Rabnak hívják. 554 állandó lakosa van (2001) és egy kis félszigeten található a sziget délnyugati oldalán.
Mind a város, mind a sziget jelképe a négy harangtorony, melyek közül a legidősebb a 11. században épült.
Számos templom található a városban, a legnagyobb közülük a Szűz Mária, mely a 13. századra datálható. A Szent Jusztina templom ma vallási művészeti múzeum, a Szent Kristóf (mely a város védőszentje) pedig lapidárium.
A legnagyobb katasztrófa, mely a szigetet érte az 1456-os pestisjárvány volt, mely megtizedelte a lakosságot.
Rab főszigetéhez közigazgatásilag tartozó kisebb nagyobb szigetek mind lakatlanok, de turisztikai célból látogathatóak. Ezek közül a legismertebb a Goli Otok és a Sveti Grgur.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ STANOVNIŠTVO PREMA SPOLU I STAROSTI, PO NASELJIMA, POPIS 2001. (horvát nyelven) (HTML). Državni zavod za statistiku, 2001. január 1. (Hozzáférés: 2011. november 22.)
- ↑ STANOVNIŠTVO PREMA SPOLU I STAROSTI, PO NASELJIMA, POPIS 2001. (horvát nyelven) (HTML). Državni zavod za statistiku, 2001. január 1. (Hozzáférés: 2011. november 22.)
