Goli otok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Goli otok
Goli otok.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország Horvátország
Megye Primorsko-Goranska
Község Lopar
Székhely lakatlan
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Kvarner-öböl, Adriai-tenger
Terület 4,54 km²
Legmagasabb pont Glavina (227 m)
Elhelyezkedése
Goli mapa.jpg
Rab  (Horvátország)
Rab
Rab
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 50′ 53″, k. h. 14° 49′ 26″Koordináták: é. sz. 44° 50′ 53″, k. h. 14° 49′ 26″
A Goli otok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Goli otok témájú kategóriát.

Goli otok (IPA: [gɔ̂liː ɔ̌tɔk], olaszul Isola Calva, jelentése „csupasz sziget”) egy sziget Horvátország partjainál, az Adriai-tengerben, a Kvarner-öbölben, Rabtól északnyugatra.

A sziget teljesen kopár – erre utal a neve is –, csak a déli oldalán található némi növényzet. A sziget partvonala meglehetősen tagolt, számos kis öblöcske található itt, de ezek általában kikötésre alkalmatlanok. A sziget éppen ezért lakatlan.

A börtön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Börtönépületek a szigeten

A szigetet a 20. század előtt csak a helyi pásztorok használták legeltetésre. Az első világháború idején a Monarchia küldött ide orosz hadifoglyokat a Keleti frontról.

1949-ben a sziget hivatalosan is titkos állami férfi börtönné és munkatáborrá vált a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság irányítása alatt, hasonlóan a szomszédos Sveti Grgurhoz, ahol női foglyokat tartottak. 1956-ig elsősorban politikai foglyokat őriztek itt. A bebörtönzöttek között sokak sztálinistáknak tartottak voltak, de olyan egyszerű állampolgárok is, akik a barátilag viszonyultak a Szovjetunióhoz. Az idők folyamán számos jugoszláv antikommunistát és nacionalistát is deportáltak ide. Rajtuk kívül nem politikai foglyokat is őriztek a szigeten, az egyszerű köztörvényes bűnözőktől[1][2] kezdve a gyilkosokig. Egyes foglyok zsidók, vagy olyanok voltak, akik visszatértek a náci koncentrációs és haláltáborokból, de hazatérve a jugoszláv kommunista hatóságok azzal kezdték gyanúsítani őket, hogy konspiráltak a nácikkal, ezért kerülhettek ki azokból a táborokból. A foglyok és kivégzettek száma ismeretlen, a források eltérő számokat említenek, a pontos szám 4000 és 32 000[3] között lehet.

A foglyokkal nehéz munkákat végeztettek (kőtörés a kőbányában, famunkák, stb.) az időjárási viszonyoktól függetlenül - nyáron a hőmérséklet akár 35-40 °C is lehet, télen a hideg bóra miatt nem ritkák a fagyok. Nem voltak ritkák a fogolyverések, vagy az egymás közti verekedések. Az őrök általában nem ölték meg a foglyokat, de azt nem gátolták meg, hogy egymást megöljék[4].

Miután Jugoszlávia kapcsolata normalizálódott a Szovjetunióval, a sziget a Horvát Szocialista Köztársaság által felügyelt börtönné vált. Ettől függetlenül, a börtön továbbra is tabu maradt Jugoszláviában. Antonije Isaković által 1979-ben a börtönről írt Tren („Pillanat”) című regénye is csak Tito halála után, 1980-ban jelenhetett meg, bár azóta is bestseller maradt[5].

A börtönt 1988-ban zárták be, de véglegesen csak 1989-ben hagyták el. Azóta nem törődik senki az állagmegóvással, ezért jelenlegi állapota igen romos. Manapság a szigete csak turisták látogatják hajókirándulások keretében, valamint ismét helyi pásztorok legeltetik a nyájaikat itt. Az egykori rabokat Horvátországban és Szerbiában különböző társaságok, szövetségek[6][7] kapcsolják össze.

Ismertebb rabok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalmi alkotások a szigetről, a rabokról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Branko HofmanNoč do jutra („Éjszaka hajnalig”), 1981
  • Drago JančarBrioni
  • Dragoslav MihailovićKad su cvetale tikve („Amikor a tökök virágoztak”), 1968 – egy ökölvívóról szól, akinek a családja megjárta a szigetet
  • Giacomo ScottiGoli Otok: Italiani nel Gulag di Tito („Goli Otok: Olaszok Tito gulágában”)
  • Igor TorkarUmiranje na obroke („Meghalni részletekben”), 1984 – önéletrajzi regény
  • Ligio ZaniniMartin Muma, 1990 – önéletrajzi regény a szigeten töltött börtönévekről
  • Rade Panić - Tito's Hawaii
  • Radovan HrastČas, ki ga ni („Az idő, ami nem”), 1991 – önéletrajzi regény a szigeten töltött börtönévekről
  • Venko MarkovszkiGoli Otok: The Island of Death („Goli Otok: A halál szigete”), 1984

Dokumentumfilmek a szigetről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Goli Otok (rendezte: Darko Bavoljak[8]), 2007
  • STRAHOTA — Gefangnisinsel Goli otok (Reinhard Grabher és Franz Schweighofer, ORF, az egykori rabok elbeszélései alapján)[9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Goli otok témájú médiaállományokat.