Euróérmék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az euró jelenleg 22 európai ország közös pénzneme, így az Európai Unió 16 tagállamának, 4 törpeállamnak illetve Montenegrónak és Koszovónak; közülük érmék előállításra 19 államnak van joga. Euróövezeti szinten minden pénzérmékkel kapcsolatos kérdést az Európai Bizottság koordinál. Az euró készpénz – így érmék és bankjegyek – formájában elsőként 2002. január 1-jén került forgalomba. A közforgalmú érmék címletei az 1, 2, 5, 10, 20 és 50 centesek illetve az 1 és 2 eurósok.

Az érmék mint fizetőeszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Euró- és eurócentérmék kibocsátására a 16 eurózónabeli állam, továbbá Monaco, San Marino és a Vatikánváros jogosult. Az érmék minden eurót használó országban érvényes fizetőeszköznek minősülnek, függetlenül előállítási helyüktől.

Luc Luycx, az euróérmék tervezője

Az érmék megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érmék nyolc különböző névértékben készülnek, ezek az 1, 2, 5, 10, 20 és 50 centesek, továbbá az 1 és 2 eurósok.

Az érmék kinézetéről és az érvényes címletekről a Tanács 975/98/EK rendelete rendelkezik.[1]

Az azonos névértékű ércpénzek megjelenése egységes: alapvető tulajdonságaik – a 2 euróst leszámítva – (méret, súly, szín, ötvözet, élminta), illetve írásoldali véseteik megegyeznek (függetlenek az előállítás helyétől). Az érmék fejoldali vésete az előállító országra jellemző, nemzeti jellegű.

Az írásoldal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az euróérmék két oldala az érme címletét tartalmazó úgynevezett egységes oldal és az úgynevezett nemzeti oldal. Előbbi az ugyanazon címletű érméknél mindig azonos, függetlenül attól, hogy az euróérmét melyik ország nemzeti bankja állította ki. Az egységes oldalakat a belga Luc Luycx tervezte.

Az 1, 2 és 5 centes érmék Európa helyzetét mutatják a földgolyón. A 10, 20 és 50 centesen az Európai Uniónak a 2004-es bővítés előtti tagállamai láthatók külön-külön (tehát például Magyarország nem szerepel). Az 1 és 2 eurós az Uniót ábrázolja, szintén az újonnan csatlakozott államok nélkül. Az új tagállamok nem kerültek föl automatikusan az érmékre a 2004-es bővítés után; 2007-től kerülnek forgalomba az új érmék, amelyeken már egész Európa látható. Ekkor viszont az EU egész területén megváltoztatják az érmék egységes oldalát. A régi írásoldallal ellátott érmék továbbra is forgalomban maradnak.

Szlovénia belépésével végleg szükségessé vált az érmék írásoldalának megváltoztatása, az új tagállamok feltüntetésére. Néhány ország ezt már 2007-ben megtette, mások 2008-ban tértek át az új írásoldalra.

A fejoldal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fejoldal kialakítása országonként eltérő, így ez alapján azonosítható az előállító állam (ezért a fejoldalt hívják „nemzeti oldalnak” is); 2007 elején összesen 16 ország 19 (a verdejeles különbségekkel együtt 25) érmesorozata, azaz – az emlékérméket nem számítva – 144 különböző érme van forgalomban.

A fejoldalon mindig szerepel a tizenkét csillag, egy keltezési dátum és egy szimbolikus ábra vagy portré; a görög érméken feltüntetik továbbá a pénznem nevét görög betűkkel. A dátumozás rendszerint a forgalomba hozatal évére utal, de a belga, finn, francia, holland és spanyol fémpénzekre – a helyi hagyományoknak megfelelően – a készítés éve kerül. Így a legkorábbi keltezésű közforgalmú euróérme 1999-es.

A kép egy helyi vonatkozású szimbólum vagy egy neves személy (király, királynő vagy egyházfő) arcképe. A nemzeti oldalak vésetei névértékhez kötöttek. A legtöbb ország három különböző mintát veret a nyolc érmére; Belgium, Írország és a Vatikán egy vésetet használ; Ausztria, Görögország, Olaszország és San Marino pedig mind a nyolc címlethez különböző fejoldalat rendel, így ez utóbbi országok érméinek névértéke pusztán a fejoldal alapján is megmondható. A monarchiák érméin (Spanyolország és Monaco kivételével) az uralkodó arcképe szerepel.
A motívumok eloszlását mutató táblázatokban az országokra kattintva a szimbólumok háttere is megismerhető.


A nemzeti oldal mintáit az egyes országok szabadon választhatják, illetve változtathatják meg; a változtatás életbe léptetése előtt az Európai Bizottságon keresztül célszerű tájékoztatniuk a valutaunió többi tagállamát.[2] Mindazonáltal a 2002-ben forgalomba hozott első sorozathoz képest eddig csak két állam: a Vatikán és Monaco módosította érméi fejoldali vésetét. Az egyházi állam ércpénzei alapján beazonosítható a mindenkori egyházfő: az első sorozaton (2002–2005) a néhai II. János Pál pápa portréja, a második sorozaton (2005) az ő halála után ideiglenes államfő szerepét betöltő bíboros kamarás (camerlengo) címere és az Apostoli Kamara emblémája, míg a harmadik sorozaton (2006–2014) XVI. Benedek pápa arcképe szerepel. Ezt a Ferenc arcképeivel készült negyedik sorozat (2014–) követi. Az érmék kizárólag forgalmi sorokban jelennek meg; ez a gyakorlat 2008-ig nem változott.[3]

Monacóban 2001 óta vernek euróérméket, de III. Rainier herceg 2005-ös halála után 2006 végén bocsátották ki az II. Albert monacói herceg uralma alatt forgalomba kerülő érméket. 2006-ig még csak rendkívül kis pédányszámban, díszdobozban és Proof (tükörfényes) minőségben vertek ilyen érméket, mivel 2004-től 2006-ig csak Proof érmék készültek Monacóban. 2007-ben 64 286 darab 1 eurós érmét készítettek, valamint emlék 2 euróst, mindkettőt verdefényes kivitelben. 2003-ban csak 10, 20, 50 centes, 1 és 2 eurós, 2005-ben csak 1, 2 és 5 centes jelent meg. 2008-as kiadásról még nem érkezett hír.


A folytonosság jegyében néhány ország euróérméinek fejoldalán a korábbi nemzeti valuták érméin is használatos ábrákat használják.

Hasonlóság régi és új érmék között
1 Finnish mark (face).jpg 2 French Franc (face).jpg
1 ír font 1 finn márka 1 holland gulden 2 francia frank
2 ír euró 20 finn eurócent 1 holland euró 50 francia eurócent


Fizikai paraméterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Címlet Átmérő Vastagság Súly Anyag Perem Mágneses-e?
1 cent 16,25 mm 1,67 mm 2,30 g vörösréz-bevonatú acél sima igen
2 cent 18,75 mm 3,06 g sima, hornyolt
5 cent 21,25 mm 3,92 g sima
10 cent 19,75 mm 1,93 mm 4,10 g „északi arany” (89% réz, 5% alumínium, 5% cink, 1% ón) durván recézett, formázott nem
20 cent 22,25 mm 2,14 mm 5,74 g sima, „spanyol virág” alakú
50 cent 24,25 mm 2,38 mm 7,80 g durván recézett, formázott
1 euró 23,25 mm 2,33 mm 7,50 g külső rész: sárgaréz–nikkel 75% réz, 20% cink, 5% nikkel)
belső rész: vörösréz–nikkel, nikkel, vörösréz–nikkel rétegek
szakaszosan recézett gyengén
2 euró 25,75 mm 2,20 mm 8,50 g külső rész: vörösréz–nikkel (75% réz, 25% nikkel)
belső rész: sárgaréz–nikkel, nikkel, sárgaréz–nikkel rétegek
feliratos, finoman recézett

Érmehamisítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-ban a forgalomban levő közel 68 milliárd közforgalomú euróérméből becslések szerint 10 millió volt hamis.[4] Ezek többsége 1 és 2 eurós; a centeket – a viszonylag magas előállítási költség miatt – nem éri meg hamisítani. A hatóságok 2006 áprilisáig 365 ezer hamis érmét vontak ki a forgalomból; az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) ez alapján úgy becsüli, hogy „500 000 forgalomban lévő valódi érmére kevesebb mint egy hamis érme jut”.[5][6] A hatóságok évről évre növekvő számú esetben lelnek érmeutánzatokra. Mindazonáltal az eddig kiszűrt hamisítványok mennyisége még mindig jóval alacsonyabb, mint a korábbi nemzeti valuták forgalomban volt hamis érméinek száma.[7] A hamisítványok kiszűrését nehezíti, hogy a legtöbb utánzat a német 2 euróst mintázza, amely egyébként is a leggyakoribb euróérme, illetve hogy az érmékre kevésbé figyelnek oda az elfogadóhelyeken.[8] A jól beállított automaták mindazonáltal nem fogadják el a hamis érméket.

Emlékérmék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges érméken túl az egész valutaközösségben legális fizetőeszköznek minősülnek az emlékérmék (commemoratives), amelyek alkalmi fejoldallal készített 2 eurósok. Egy állam egy félévben egy emlékérmét mutathat be, tehát egy évben kettőt (korábban csak egyet adhattak ki évente); az egy típusú érmékből kiadható maximális példányszámot előre meghatározzák, ám közös kiadás alkalmával és a klasszikus verettel együtt akár háromféle 2 eurós is készülhet egy országban egy évben. Az első emlékérme a 2004-es athéni olimpiai játékok tiszteletére készült, azóta minden ország bocsátott ki ilyen pénzdarabokat.[9]

Az emlékérmék írásoldala Néhány emlékérme fejoldala
Ugyanaz, mint a közönséges 2 eurós érméken Kiadva: az Unió 25 tagúvá bővülésének emlékére Kiadva: az osztrák államszerződés aláírásának 50. évfordulójára Kiadva: a Don Quijote első kiadásának 400. évfordulójára Kiadva: Grace Kelly monacói hercegnő halálának 25. évfordulójára
Eurózóna Finnország Ausztria Spanyolország Monaco
2004 2005 2005 2007


Gyűjtőknek szánt érmék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyűjtők számára kibocsátott finn 10 eurós

A gyűjtőknek szánt érmék (collector coins) kifejezetten csak a készítő országban funkcionálnak legális fizetőeszközként. Közönséges érmék névértékeiben nem készülhet ilyen pénzdarab, nem lehet rajtuk a közönséges érmékhez tartozó ábra, és azoktól színük, méretük vagy súlyuk alapján még legalább két jellemzőjükben el kell térjenek. A készítő ország neve kötelezően szerepel rajtuk. Anyaguk arany, ezüst vagy platina.[10]

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Euróérmék témájú médiaállományokat.