Nílusi víziló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nílusi víziló
Vízilócsorda, Luangwa Valley, Zambia
Vízilócsorda, Luangwa Valley, Zambia
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Cetancodonta
Család: Vízilófélék (Hippopotamidae)
Nem: Hippopotamus
Faj: H. amphibius
Tudományos név
Hippopotamus amphibius
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hippo distribution.gif
Hippopotamus amphibius range map.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nílusi víziló témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nílusi víziló témájú kategóriát.

A nílusi víziló (Hippopotamus amphibius) egy nagytestű, Afrikában élő, növényevő emlős; a vízilófélék (Hippopotamidae) valaha élt három-négy fajának egyike — a másik, ma is élő faj a törpe víziló.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevük ellenére nem a lovak a legközelebbi rokonai, de nem is a disznófélék, bár sokáig a legtöbben így vélték, egyebek közt a bikák röfögésre emlékeztető hangja miatt. A DNS-ek összehasonlításából meglepetésre kiderült, hogy legközelebbi rokonaik a cetek (Cetacea). (A legújabb genetikai alapú rendszertan a párosujjú patásokat és a ceteket a Cetartiodactyla nevű új rendbe sorolja, ez azonban még nem terjedt el eléggé, ezért a ceteket továbbra is a hagyományos Cetacea rendben tárgyaljuk.) Még meglepőbb azonban, hogy Ernst Häeckel 1866-ban kiadott törzsfája a vízilovakat a cetek közeli rokonaiként ábrázolja. Máig sem tudni, Häeckel hogyan jutott erre a (helyes) következtetésre.

Magyarországon négy állatkertben él nílusi víziló:

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Víz alá merült víziló
A víziló szeme a feje tetején van, így kémleléshez alig kell kidugnia a vízből

Az utolsó jégkorszak előtt Észak-Afrikában és Európában is sok helyütt éltek. Hidegebb éghajlaton is honosak voltak, ha a víz télen sem fagyott be. Ma már Egyiptomból is eltűnt, ahol a történelmi időkben még nagy számban megtalálható volt. Bár nílusi vízilónak hívjuk, mára már a Nílusból is kihalt. Ma már csak nagyobb tavakban, gyenge sodrású folyamokban él, illetve ezek partján.

Uganda, Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság északi részének, Etiópia, Gambia, Tanzánia, Mozambik, Botswana, Dél-afrikai Köztársaság, Zambia és Zimbabwe tavaiban, folyóiban lelhető fel.

Kolumbiába betelepítették.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagosan 3,5 m hosszú, 1,5 m marmagasságú és 1800 kg testtömegű állat. Az öregebb hímek ennél jóval nagyobbra is megnőhetnek, tömegük a 3200 kg-ot is elérheti. Nagyjából ugyanolyanok a méretei, mint a fehér orrszarvúnak, ezért vitatkozni lehet azon, hogy az elefánt után melyik a második legnagyobb szárazföldi állat. Teste csaknem teljesen csupasz, de a farok végén egyfajta szőrbojt figyelhető meg és erős szőrszálak vannak a szájnyílás környékén is. Hatalmas szájában több fog is agyarrá módosult, amelyek nem ritkán 25–30 cm hosszúra is megnőhetnek.

A hímek egész életük során nőnek, míg a nőstények 25 éves korukra általában elérik végleges méretüket. A tehenek kisebbek, mint a bikák, tömegük csak ritkán haladja meg az 1500 kg-ot. Nagy tömegük ellenére is gyorsabban futnak az embernél.

A szemük, a fülük és az orruk is a koponya tetején találhatók, így nem kell kiemelni a fejüket a vízből, hogy lássanak, halljanak, illetve levegőt tudjanak venni. Így védekeznek a napsütés ellen, valamint egyéb módon, amit szokás olykor „véres verejtéknek” nevezni, noha ez se nem vér, se nem verejték. Ez az anyag színtelenül választódik ki az állat testfelületére, ott narancssárgás-vöröses színű lesz percek alatt, majd végül bebarnul.

Sok jellemzőjük van, ami a speciális vízi életmódra utal. A csupasz test, a faggyúmirigyek hiánya, az úszóhártya stb.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két víziló és egy vízilóborjú a lisszaboni állatkertben

Nappal tipikusan alszanak, éjszaka aktívak, ekkor keresik táplálékukat. Szinte kizárólag növényeket esznek, de újabb kutatások szerint olykor állati eredetű táplálék is kerül a többrekeszes gyomrukba. Aszály idején képesek akár 50 km-t is megtenni naponta, hogy táplálékot keressenek. Átlagosan 50 kg-ot esznek naponta.

A sekély vizeket kedvelik, és bár úgy tűnik, hogy úsznak, többnyire állnak a vízfenéken.

A kifejlett állatok 3-5 percenként jönnek fel a felszínre levegőt venni, ez a borjak esetében 2-3 perc. Ez a folyamat automatikus, olyannyira, hogy a víz alatt alszanak, és ekkor is a felszínre bukkannak a megfelelő időközönként anélkül, hogy felébrednének. Víz alá merüléskor orrnyílásukat bezárják.

Általában ártalmatlan állatok, de veszélyessé válhatnak, ha elvágják a vízhez visszavezető útvonalukat, vagy veszélyeztetve érzik kicsinyüket.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egész év során képesek szaporodni, de februárban és augusztusban erősen megnő a teherbe esések száma, aminek következtében az esős időszakban, vagyis októberben és áprilisban legnagyobb a születések száma. A tehén 3 napig tüzel, ezalatt kell a bikának megtermékenyítenie.

A vemhesség 227-240 napig tart. Az újszülött a víz alatt jön a világra, 27 és 50 kg közti tömeggel. Torpedószerűen lökődnek ki anyjuk testéből. Szinte mindig egy utód születik, de megfigyeltek már ikerszülést is. A hímek 6 és 14, a nőstények 7 és 15 éves koruk között érik el az ivarérettséget. A borjak 6-9 hónapos korukig szopnak, többnyire a víz alatt, de megfigyeltek már parton szopó kicsiket is. A kis vízilovak rendszeresen láthatók a mamájuk hátán, ha a víz még túl mélynek bizonyul a számukra. Egyébként a víziló előbb tanul meg úszni, mint járni. Körübelül 40 évig élnek.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A víziló bumfordi alakja miatt szintén gyakori szereplője állatszereplős mesekönyveknek és rajzfilmeknek, ahol jellemző tulajdonságokként általában a nagy testmérete, tömege és szája van kihangsúlyozva.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vastag bőréből készül a hírhedt vízilóbőr korbács, amely sok afrikai ország rendőrségénél még ma is rendszeresítve van.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]