Disznófélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Disznófélék
Evolúciós időszak: Oligocén - jelen
Szakállas disznó  (Sus barbatus)
Szakállas disznó (Sus barbatus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Disznófélék (Suidae)
Gray, 1821
Alcsaládok és Nemek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Disznófélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Disznófélék témájú kategóriát.

Szavannai varacskosdisznó (Phacochoerus africanus)
Bojtosfülű disznó (Potamochoerus porcus

A disznófélék (Suidae) a párosujjú patások rendjének egy családja. 3 alcsalád, 6 nem és 19 faj tartozik a családba. Ezekhez hozzá tehető még 7 kihalt nem is.

A disznófélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a kan, koca és malac szavakkal jelöljük.

A disznófélék Ázsiában jelentek meg először, az oligocén idején. Utódaik a miocén korban Európa területén is szétterjedtek.[1] Már ismernek néhány ősdisznófajt, ezeknek a fogazatuk változatos étrendre utalnak, a teljesen növényevőktől a dögevőkig (Toconodon esetében).[2]

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A disznóféléket, sokan az őspárosujjú patásokhoz hasonlítják. Eltérően a rend többi tagjától, a disznóféléknek mindegyik lábán négy ujj található, habár csak a két középsőn járnak. Az emésztőrendszerük is sokkal egyszerűbb, mint a kérődzőké.[3]

A méretük igen változatos: az 58-66 centiméter hosszúságtól és 6-9 kilogramm súlytól, a törpedisznó esetében, a 130-210 centiméter hosszúságig és 130-275 kilogramm súlyig, az erdei disznó esetében. Jellemzőik a rövid nyak és a nagy fej, amelyen kis szemek és kiemelkedő fülek ülnek. Az orrüregük, kerek orrban végződik. Szőrzetük durva tapíntású, rövid farkuk rojtban végződik. A kanok hímvesszője dugóhúzó alakú.

Az állatok hallása igen fejlett, és sokféle hangot képesek kiadni. Finom szaglásuk segítségével sokféle táplálékot tudnak megkeresni: füveket, leveleket, gyökereket, rovarokat, gilisztákat, sőt békákat és egereket is. Vannak válógatosabb és teljesen növényevő fajok is.[3]

A fogazatuk az étrendjükről tanúskodik. Eltérően a többi párosujjú patástól, a disznófélék megtartják a felső metszőfogaikat. A szemfogak megnagyobbodtak és agyarrá alakultak, amelyekkel az állatok túrnak és verekednek. Két fog között nagyon kicsi a hely. A fogak száma fajtól függően változik, de az átlag számozás a következő: Felső: 1-3.1.2-4.3, alsó: 3.1.2.3

Életmódjuk és szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az „ősi” megjelenésük ellenére, az állatok okosak és alkalmazkodó képesek. A felnőtt kocák és malacaik kondákban járnak, míg a kanok magányosak vagy kisebb legénycsapatokban élnek. Általában nem területvédők, az összetűzésekre csak a szaporodási időszak alatt kerül sor.

Az alomnagyság fajtól függően változik 1 és 12 között. A koca fűből készít fészket vagy kis gödröt ás, ezt csak 10 nap után hagyják el a malacok. Az elválasztás körülbelül 3 hónap után következik be, és az ivarérettséget 18 hónaposan érik el. A kanok nem párosodhatnak négyéves korukig, amig el nem érik teljes kifejlettségüket. Mindegyik fajnál a kanok mérete és agyara nagyobb, mint a kocáké.[3]

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család az alábbi élő, illetve kihalt nemeket és fajokat foglalja magában.[2]

Babyrousinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Babyrousinae alcsaládba 1 nem 3 élő és 1 kihalt faj tartozik.

  • Babyrousa (Perry, 1811) – 4 faj
    • Babirussza (Babyrousa babyrussa)
    • Babyrousa bolabatuensis
    • Babyrousa celebensis
    • Babyrousa togeanensis

Phacochoerinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Phacochoerinae alcsaládba 1 nem és 2 faj tartozik.

Suinae[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Suinae alcsaládba 4 nem és 13 faj tartozik.

  • Kihalt nemek

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 269. o (1999). ISBN 1-84028-152-9 
  2. ^ a b Savage, RJG, & Long, MR. Mammal Evolution: an illustrated guide. New York: Facts on File, 212–213. o (1986). ISBN 0-8160-1194-X 
  3. ^ a b c Cumming, David.szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 500–503. o (1984). ISBN 0-87196-871-1 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]