Szakállas disznó

Szakállas disznó
	Kan
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Artiofabula;
Alrend:	Disznóalakúak (Suina);
Család:	Disznófélék (Suidae);
Alcsalád:	Suinae;
Nemzetség:	Suini;
Nem:	Sus; Linnaeus, 1758
Faj:	S. barbatus;
Tudományos név
	Sus barbatus; S. Müller, 1838
Szinonimák
Szinonimák
	a Sus barbatus barbatus alfaj szinonimái: Sus barbatus gargantua Miller, 1906; Sus barbatus longirostris Nehring, 1885; a Sus barbatus oi alfaj szinonimái: Sus barbatus branti Kloss, 1921; Sus barbatus edmondi Sody, 1937; Sus barbatus sumatranus Kelm, 1939;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szakállas disznó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szakállas disznó témájú médiaállományokat és Szakállas disznó témájú kategóriát.

A szakállas disznó (Sus barbatus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába és a Suinae alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Malajzia, Szumátra, Bangka és Borneó esőerdeiben és mangroveerdeiben él. A Fülöp-szigeteken élő állatokat ma már külön fajba sorolják.

Alfajai[szerkesztés]

A szakállas disznónak hagyományosan két alfaját szokták elkülöníteni.

Az egyik az alapfaj vagy más néven borneói szakállas disznó (Sus barbatus barbatus) Müller, 1838, amelyik csak Borneó szigetén él.

A másik alfaj a maláj szakállas disznó (Sus barbatus oi) Miller, 1902, amelyik a Maláj-félszigeten és Szumátrán honos.

A Palawan szigetén és a Fülöp-szigetek egyéb szigetein honos állatokat, különálló fajként ismerik el Palawani szakállas disznó (Sus ahoenobarbus) néven.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 100-160 centiméter, farokhossza 20-30 centiméter, marmagassága 72–85 cm, testsúlya 150 kilogramm. Szőrzete szürkés vagy sötétbarna. A többi disznóhoz hasonlítva keskeny feje és teste, vékony lába van. Jellegzetes bélyege a világos pofaszőrzete. Az arcán két pár szemölcs található, az elsőt elfedi a pofaszakáll. A farok szőrzete két sorba rendezett.

Életmódja[szerkesztés]

A szakállas disznó érzékeny orrával a laza talajban turkál férgek és gyökerek után, de hajtások, gyümölcsök, valamint döglött halak is szerepelnek az étrendjében.

Borneón a szakállas disznók érdekes módon a foglyokkal rokon rulrulokkal (Rollulus roulroul) élnek együtt. A madarak a szakállas disznók által feltúrt földben férgeket és lárvákat találnak, ellenszolgáltatásként kiszedik a kullancsokat a disznók bőréből. A szakállas disznók a rululok figyelmeztető kiáltásaira is reagálnak. A disznók gyakran követik a fákon élő gibbon vagy makákó csapatokat és az azok által elhullajtott gyümölcsöket fogyasztják.

A disznók családokban élnek, de alkalmanként nagy csordákba is összeverődnek, amelyek hosszú vándorutakat tesznek meg. Az ilyen csordákat éjszakánként idős kanok vezetik, nappal minden állat elrejtőzik a bozótosban. De mivel vonulásuk során meghatározott útvonalakat tartanak be és minden évben ugyanakkor vándorolnak, ezért könnyű rájuk vadászni.

Szaporodása[szerkesztés]

A szakállas disznó mintegy négy hónapig vemhes. Az almonként 4-8 utód Szumátrán az esős évszakban, november és január között egy ágakból és páfrányokból készült fészekben születik.

A malacok három hónapos korukig szopnak, és egyéves korukig maradnak együtt az anyjukkal. A fiatal állatok 18 hónapos korukra lesznek ivarérettek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Délkelet-Ázsia egyes részein a szakállas disznó fontos szerepet tölt be az ott élő emberek táplálkozásában. Elsősorban a vándorlási időszakban vadásznak rájuk, amikor évenkénti megszokott útvonalukat követik. Ilyenkor évente egy alkalommal jelentős zsákmányt lehet elejteni közülük. Mivel évközben többnyire kisebb családokban élnek, ilyenkor a vadászat sikeressége gyakran nagyon kicsi.