Szakállas disznó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szakállas disznó
Kan
Kan
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Disznófélék (Suidae)
Alcsalád: Suinae
Nemzetség: Suini
Nem: Sus
Linnaeus, 1758
Faj: S. barbatus
Tudományos név
Sus barbatus
Müller, 1838
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szakállas disznó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szakállas disznó témájú kategóriát.

A szakállas disznó (Sus barbatus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába és a Suinae alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Malajzia, Szumátra, Bangka és Borneó esőerdeiben és mangroveerdeiben él. A Fülöp-szigeteken élő állatokat ma már külön fajba sorolják.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szakállas disznónak hagyományosan két alfaját szokták elkülöníteni.

Az egyik az alapfaj vagy más néven borneói szakállas disznó (Sus barbatus barbatus) Müller, 1838, amelyik csak Borneó szigetén él.

A másik alfaj a maláj szakállas disznó (Sus barbatus oi) Miller, 1902, amelyik a Maláj-félszigeten és Szumátrán honos.

A Palawan szigetén és a Fülöp-szigetek egyéb szigetein honos állatokat, különálló fajként ismerik el Palawani szakállas disznó (Sus ahoenobarbus) néven.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 100-160 centiméter, farokhossza 20-30 centiméter, marmagassága 72–85 cm, testsúlya 150 kilogramm. Szőrzete szürkés vagy sötétbarna. A többi disznóhoz hasonlítva keskeny feje és teste, vékony lába van. Jellegzetes bélyege a világos pofaszőrzete. Az arcán két pár szemölcs található, az elsőt elfedi a pofaszakáll. A farok szőrzete két sorba rendezett.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sus barbatus 2007-09-01 267.jpg

A szakállas disznó érzékeny orrával a laza talajban turkál férgek és gyökerek után, de hajtások, gyümölcsök, valamint döglött halak is szerepelnek az étrendjében.

Borneón a szakállas disznók érdekes módon a foglyokkal rokon rulrulokkal (Rollulus roulroul) élnek együtt. A madarak a szakállas disznók által feltúrt földben férgeket és lárvákat találnak, ellenszolgáltatásként kiszedik a kullancsokat a disznók bőréből. A szakállas disznók a rululok figyelmeztető kiáltásaira is reagálnak. A disznók gyakran követik a fákon élő gibbon vagy makákó csapatokat és az azok által elhullajtott gyümölcsöket fogyasztják.

A disznók családokban élnek, de alkalmanként nagy csordákba is összeverődnek, amelyek hosszú vándorutakat tesznek meg. Az ilyen csordákat éjszakánként idős kanok vezetik, nappal minden állat elrejtőzik a bozótosban. De mivel vonulásuk során meghatározott útvonalakat tartanak be és minden évben ugyanakkor vándorolnak, ezért könnyű rájuk vadászni.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sus barbatus 2007-09-01 269.jpg

A szakállas disznó mintegy négy hónapig vemhes. Az almonként 4-8 utód Szumátrán az esős évszakban, november és január között egy ágakból és páfrányokból készült fészekben születik.

A malacok három hónapos korukig szopnak, és egyéves korukig maradnak együtt az anyjukkal. A fiatal állatok 18 hónapos korukra lesznek ivarérettek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Ázsia egyes részein a szakállas disznó fontos szerepet tölt be az ott élő emberek táplálkozásában. Elsősorban a vándorlási időszakban vadásznak rájuk, amikor évenkénti megszokott útvonalukat követik. Ilyenkor évente egy alkalommal jelentős zsákmányt lehet elejteni közülük. Mivel évközben többnyire kisebb családokban élnek, ilyenkor a vadászat sikeressége gyakran nagyon kicsi.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]