Pekarifélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pekarifélék
Evolúciós időszak: Késő eocén – jelenkor
Örvös pekari (Pecari tajacu)
Örvös pekari (Pecari tajacu)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Pekarifélék (Tayassuidae)
Palmer, 1897
Nemek
Elterjedés
Peccary range.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pekarifélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pekarifélék témájú kategóriát.

A pekarifélék (Tayassuidae) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjének egy családja. 3 nem és 4 ma élő faj tartozik a családba.

A pekariféléknél a disznófélékhez hasonlóan a hímet, nőstényt és fiatal állatot a kan, koca és malac szavakkal jelöljük.

A pekarifélék közepes méretű párosujjú emlősök, amelyek a disznóalakúak (Suina) alrendjéhez tartoznak, így rokonságban álnak a disznófélékkel, amelyekre egyébként hasonlítanak. E család fajai megtalálhatók Észak-Amerika délnyugati részén és Közép- és Dél-Amerika egész területén. Az állatok általában 90-130 centiméter hosszúak, és egy felnőtt pekari 20-40 kilogrammot nyomhat fajtól függően.

Az emberek sokszor összetévesztik a pekariféléket, amelyek az amerikai kontinensek endemikus élőlényei a disznófélékkel, amelyek Afro-Eurázsiából származnak. Az összetévesztést az elvadult házisertések is okozzák.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pekarifélék közepes méretű állatok, amelyek igen hasonlítanak a disznófélékre. Mint a disznóknak, a pekariknak is porcos lemezben végződik az orruk, szemük pedig nagyon kicsi a fejükhöz képest. A disznókhoz hasonlóan a pekarik is a két középső ujjukon járnak, de eltérően az előbbiektől nekik a két szélső ujj hiányozhat. A pekarik gyomra három kamrás, de azért nem kérődzők, és bonyolultabb, mint a disznóké.[1]

Az állatok mindenevők, táplálékuk között szerepelnek kisebb állatok, de főképp gyökerek, füvek, magok és gyümölcsök. Felső állcsontjában ülő rövid, barázdált agyarai segítségére vannak a növényzet feltúrásában, amikor kis gerinctelen állatokra vadászik. A vaddisznó agyarával ellentétben, a pekarik agyara rövidebb és lefelé áll. Az állatok állkapcsa és agyara alkalmas a magok szétzúzására és a gyökerek felvágására.[1] Az agyarakat védelem céljából is használják. A pekarik fogképlete a következő: Felső: 2.1.3.3, alsó: 3.1.3.3

Ha egymáshoz dörzsölik agyaraikat, csikorgó hang jönn ki, és ez távol tartja legtöbbször a ragadozókat. A pekarik agressziv állatok, eltérően a disznóktól, őket nem lehet szelídíteni, mivel valószínűleg rátámadnának gondozóikra. Beszámolások vannak arról, hogy Bolívia északnyugati részén Madidi National Park mellett nagyobb pekari csordák embereket sebeztek és öltek meg.[2]

A pekarifélék társas állatok és csordákba verődnek. Észrevettek már 100 tagú fehérajkú pekari (Tayassu pecari) csordát is, a Chaco-pekari (Catagonus wagneri) és az örvös pekari (Pecari tajacu) kisebb csordákban járnak. A kövületek azt mutatják, hogy a kihalt pekari-fajok is csordákban éltek.

A háton és mindkét szem alatt egy-egy mirigy található; a háti mirigy az óriás pekarinál (Pecari maximus) alig fejlett. A szagmirigyeket a terület megjelzésére használják, a terület 2,8 négyzetkimlométeres is lehet. Egymáshoz dörzsölödve, a csorda tagjai egymást is megjelölik szagmirigyeikkel, így megerősítve a családi köteléket. A szag fontos az állatok számára, mivel látásuk eléggé gyenge. A mirigyekből áradó szag elég erős, hogy az ember is megérezze, emiatt a pekarikat „büdös disznóknak” is nevezik.

Kifejlődésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pekarifélék először a késő eocénben vagy a korai oligocénben jelentek meg Európa területén. A későbbi korok rétegeiben, minden kontinensen találhatók pekari kövületek, kivéve Ausztráliát és Antarktiszt. A miocén után az Óvilágban kihaltak a pekarik.

Habár manapság gyakoriak Dél-Amerikában, a pekarifélék körülbelül 3 millió éve élnek ott, amiután a Panama-földhíd összekötötte a két Amerikát, és megkezdődött a nagy amerikai faunacsere. Ekkor sok észak-amerikai állat a déli kontinensre költözött, köztük a pekarifélék, a lámák és a tapírok. Néhány délen lakó pedig északra költözött - így tett az óriáslajhár is.Pearce's Peccary - Platygonus Pearcei. Hagerman Fossil Beds' CRITTER CORNER by Dr. Greg McDonald, 27 March 1999.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család az alábbi nemeket és fajokat foglalja magában:

  • Kihalt nemek és fajok:[3]
    • Albanohyus
    • Antaodon
      • Antaodon cinctus
    • Argyrohyus
    • Cynorca
      • Cynorca hesperia
      • Cynorca occidentale
      • Cynorca sociale
    • Dyseohyus
      • Dyseohyus fricki
    • Floridachoerus
      • Floridachoerus olseni
    • Hesperhys (szinonimái: Desmathyus, Pediohyus)
      • 'Desmathyus siouxensis
      • Hesperhys antiquus
      • Hesperhys ferus
      • Hesperhys pinensis
      • Hesperhys vagrans (szinonimája: Desmathyus validus) - típusfaj
    • Macrogenis
      • Macrogenis crassigenis
    • Mylohyus
      • Mylohyus elmorei
      • Mylohyus floridanus
      • Mylohyus fossilis (szinonimái: Dicotyles lenis, Dicotyles nasutus, Dicotyles pennsylvanicus, Mylohyus browni, Mylohyus exortivus, Mylohyus gidleyi, Mylohyus tetragonus)
      • Mylohyus longirostris
    • Platygonus
      • Platygonus compressus (szinonimái: Platygonus alemanii, Platygonus leptorhinus, Hyops depressifrons, Protochoerus prismaticus) - típusfaj
      • Platygonus bicalcaratus (szinonimája: Platygonus texanus)
      • Platygonus brachirostris
      • Platygonus oregonensis
      • Platygonus pearcei
      • Platygonus vetus (szinonimái: Platygonus cumberlandensis, Platygonus intermediatus)
    • Portheodon
    • Prosthennops (szinonimája: Hesperopithecus)
      • Prosthennops niobrarensis
      • Prosthennops serus (szinonimája: Prosthennops graffhami)
      • Prosthennops xiphodonticus (szinonimája: Dyseohyus stirtoni)
    • Selenogonus
      • Selenogonus narinoensis
    • Thinohyus
      • Thinohyus lentus
Fehérajkú pekari (Tayassu pecari)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Castellanos, Hernan.szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 504–505. o (1984). ISBN 0-87196-871-1 
  2. http://www.sartorestock.com/adventure/madidi.php
  3. PaleoBiology Database: Platygonus, basic info

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]