Örvös pekari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Örvös pekari
Sárban turkálva
Sárban turkálva
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Pekarifélék (Tayassuidae)
Nem: Pecari
Reichenbach, 1835
Faj: P. tajacu
Tudományos név
Pecari tajacu
Linnaeus, 1758
Szinonimák

Tayassu tajacu
Dicotyles tajacu

Elterjedés
Tayassu tacaju distribution map.PNG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Örvös pekari témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örvös pekari témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örvös pekari témájú kategóriát.

Az örvös pekari (Pecari tajacu) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a pekarifélék (Tayassuidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az örvös pekari nedves és száraz trópusi erdők, chaparral (keménylombú és tüskés cserjékből álló növényállomány) és prérik az USA délnyugati résztől Dél-Amerikán át egészen Észak-Argentínáig megtalálható. Trinidad és Tobago szigetein is vannak állományai. Jól alkalmazkodott az emberi településekhez is; számbavevő állományai vannak az arizonai Phoenix és Tucson külvárosaiban, ahol termesztett- és dísznövényeket fogyasztanak.[1][2] Az örvös pekarikat életterük elpusztítása (erdő- és cserjeirtások mezőgazdasági célból) és a mezei termények védelmére szervezett helyi irtóhadjáratok veszélyeztetik.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pecari tajacu angulatus
  • Pecari tajacu bangsi
  • Pecari tajacu crassus
  • Pecari tajacu crusnigrum
  • Pecari tajacu humeralis
  • Pecari tajacu nanus
  • Pecari tajacu nelsoni
  • Pecari tajacu niger
  • Pecari tajacu nigrescens
  • Pecari tajacu patira
  • Pecari tajacu sonoriensis
  • Pecari tajacu tajacu
  • Pecari tajacu torvus
  • Pecari tajacu yucatanensis

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az örvös pekari marmagassága 51-61 centiméter, testtömege 16-27 kilogramm, hossza 100-150 cm,[3] farokhossza 1-5 cm. A hím és a nőstény mérete nagyjából azonos. A kifejlett egyedek szőrzete sötétszürke, a malacoké vöröses, egy keskeny fekete csíkkal a háton. Törzse súlyos és testes, zömök, jellegzetes szürkésfehér szőrgallérral. Hátán, 20 centiméterre a faroktól szagmirigy van. Mindkét szeme alatt mirigy található, a szagokkal történő kommunikáció céljaira. Felső állcsontjában ülő rövid, barázdált agyarai segítségére vannak a növényzet feltúrásában, amikor kis gerinctelen állatokra vadászik. Anatómiája lehetővé teszi, hogy állkapcsát 90 fokban kitátsa. A vaddisznó agyarával ellentétben, a pekari agyara rövidebb és lefelé áll. Minden szájnyítás és -csukásnál élesedik az agyar. A pekari gyomra bonyolultabb, mint a vaddisznóé: négyrészes és lehetővé teszi a cellulóz nagy részének megemésztését.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogazata Knight Sketches in Natural History című művéből

Az örvös pekari társas lény, 14 főt elérő családközösségben, ritkán akár 50 egyedből álló csapatokban él. A csapatokban vegyesen élnek kanok, kocák és malacok. A kondák területe 0,5 és 8 négyzetkilométer között változhat. Ezen a területen belül a nagyobb köveket, fákat, ágakat háti mirigyük váladékával megjelölik. Nappali állatok, de reggel és estefelé a legaktívabbak. Éjszaka üregekben, vagy a fák gyökerei alatt alszanak. Arizona közepén gyakran éjjel is járnak táplálék után. Fejük egymáshoz dörzsölésével tisztogatják egymást.

Tápláléka gyökerek, gumók, hagymák, füvek, hajtások, bimbók, gyümölcsök, magvak, kaktuszok gerinctelenek és kisebb gerincesek. Még a mérgeskígyókat is levadássza. Lakott területeken dísznövényeket, például tulipánhagymákat is eszik, és a terményt is megdézsmálja.[1][2] Fogságban akár 24, szabad természetben 8-10 évig él.

Fő ellenségei a nagy termetű macskafélék, a puma és a jaguár. Emellett északon a farkasok, délen a kajmánok a legfontosabb ragadozói. A malacok a hiúzok, ocelotok, kojotok, óriáskígyók, és a ragadozó madarak zsákmányául is eshetnek.

Az embert általában figyelmen kívül hagyja. Azonban, ha fenyegetve érzi magát, akkor agyarával védekezik, és egy bűzbombát is megereszt. Ha jaguár vagy puma támadja meg a csapatot, a vezér kan, a támadó és családja közé áll, hogy az utóbbiak tért nyerhessenek a menekülésben.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koca 8-14, a kan 11 hónapos korban éri el az ivarérettséget. A párzási időszak ősszel van. A koca több kannal is párzik. A vemhesség 142-150 napig tart, ennek végén a koca 2-3 malacot ellik, amelyek már ekkor képesek lábra állni és futni. Szülés előtt a koca félrevonul a kondától, és a malacokkal tér vissza. A malacokat az egész családközösség gondozza. A pekari-malacok 2-3 hónapig szopnak, de már három hét után némi szilárd táplálékot is fogyasztanak.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az örvös pekari legközelebbi rokona és a Pecari nem másik faja, az óriás pekari (Pecari maximus).

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az IUCN elterjedtsége és alkalmazkodóképessége miatt nem tartja veszélyeztetettnek. Azonban fontosnak tartja a faj populációinak felügyeletét, mivel élőhelyének pusztulása és a vadászat miatt esetlegesen a besorolás változtatása is indokolttá válhat.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Friederici, Peter (Hiba: érvénytelen idő). „Winners and Losers”. National Wildlife Magazine 36 (5), Kiadó: National Wildlife Federation.  
  2. ^ a b Sowls, Lyle K.. Javelinas and Other Peccaries: Their Biology, Management, and Use, 2, Texas A&M University Press, 61–68. o (1997). ISBN 978-0-89096-717-1 
  3. Collared Peccary: Javelina ~ Tayaussa ~ Musk Hog. Digital West Media Inc.. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  4. Sablon:Citation error

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Halsbandpekari című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Collared peccary című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.