Babirussza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Babirussza
Hím és nőstény
Hím és nőstény
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Disznófélék (Suidae)
Alcsalád: Babyrousinae
Nem: Babyrousa
Faj: B. babyrussa
Tudományos név
Babyrousa babyrussa
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Babirussza témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Babirussza témájú kategóriát.

Babirussza kan

A babirussza (Babyrousa babyrussa) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjához és a Babyrousinae alcsaládjához tartozó faj.

Nagyon különálló faj a disznófélék családján belül, a többi disznóhoz csak távoli rokonság fűzi. Egymaga alkotja a Babyrousa nemet, sőt alcsaládi szinten is elkülöníthető a többi disznótól.

Korábban az összes babirusszát egyetlen fajba sorolták, melyen belül megkülönböztettek négy alfajt. Mára ezeket többnyire különálló fajként fogadják el. Ezek közül egy mára kihalt.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajt szinte mindenütt az eredeti őshazájának nyelvén nevezett nevén ismerik. A „babirussza” szó az indonéz nyelvből ered, és a „szarvas” és a „disznó” szavak összevonásából alakult ki. Mindez érthető, hiszen a babirusszák agyarai valóban emlékeztetnek inkább a szarvasok fejdíszére, mint a disznók agyarára.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Celebesz szigetén és a szomszédos Togian-szigeteken endemikus faj. A közelben fekvő Maluku-szigetek kisebb tagjain él. Hogy itt őshonos-e vagy a szigetekre elsőként betelepült emberek hozták-e magukkal, még vitatott.

Nedves erdőkben, nádasokban, tó- és folyópartok környékén fordul elő.

Rendszertani helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg a következő négy fajt különböztetik meg:

  • Babyrousa babyrussa , ez a faj Buru szigetén és a szomszédos Sula-szigeteken őshonos. Mivel nem biztos, hogy őshonosak a szigeten elképzelhető, hogy egy mára már kihalt Sulawesi szigeti faj leszármazottai, melyek az első emberekkel kerületek mai elterjedési területeükre.
  • Babyrousa bolabatuensis Celebesz déli részén élt, mára valószínűleg kihalt.
  • Babyrousa celebensis, ez a faj él ma egyedül Celebesz szigetén.
  • Babyrousa togeanensis ez a faj kizárólag a Togian-szigeteken őshonos.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Daru
Hím és nőstény babirussza

Testhossza 88–106 cm, farokhossza 28–32 cm, marmagassága 61–80 cm, testsúlya 100 kg.

Hátán a bőr durva és barnás-szürke vagy puha és fehéresszürkétől sárga színűig terjedő szőrökkel borított; hasa világos színű. Pofája rövid. Lábai feltűnően hosszúak és vékonyak.

Hímeknél a felső szemfogak átszúrják a szájpadlást és groteszk módon a homlok felé hajlanak; az alsó szemfogak erőteljesen görbült, hosszú agyarrá alakulnak. Agyarai a leghosszabbak a disznófélék családján belül, hosszuk olykor a 30 centimétert is elérheti. A nőstények agyarai jóval rövidebbek és semmiben nem különböznek a többi disznóféle agyaraitól.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kan

A hím babirussza alsó agyarait a riválisokkal folytatott harcban használja. A felső szemfogak ezzel szemben könnyen letörnek, fegyverként semmit sem érnek, inkább hatalmi jelvények.

A babirussza gyors futó, és alkalmanként messzire kiúszik a tengerre, hogy kis szigeteket érjen el.

Nappal aktív. Nem túrja orrával a talajt, leveleket és gyümölcsöket eszik. A babirusszák kis csoportokban vonulnak, jelenlétüket röfögésükkel jelzik egymásnak. Egy-egy csoport többnyire egyetlen nőstényből és annak utolsó malacaiból áll. A felnőtt kanok többnyire magányosan élnek.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzási időszakban a hímek heves harcok árán döntik el, hogy melyiküknek van joga párosodni a nőstényekkel. A harcok során a sérülések viszonylag ritkák, mert a babairusszák agyarai nem igazán alkalmasak sebek ejtésére, inkább csak hatalmi jelvények.

A nőstény babirusszák évente 2 almot vetnek, egy-két malaccal. Vemhességi ideje öt hónapig tart. A fiatal malacok a disznófélék többségével ellentétben nem csíkosak. Csak az első néhány hétben rejtőznek valamilyen biztonságos helyen és születésük után 10 nappal már képesek követni anyjukat akár hosszabb utakra is. A fiatal állatok öt vagy hat hónapos korukban már kifejlettnek számítanak. Fogságban ezidáig 24 évig élt legtovább babirussza.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy régi ábrázolás a babirusszáról

A bennszülöttek vadásznak rájuk mindenütt. Olykor elfognak fiatal állatokat, és azokat felnőtt korukig otthon nevelik, de tényleges háziasításról nincs szó e faj esetében.

Vadon élő állományuk nagyjából 4000 állatból áll. A Természetvédelmi Világszövetség a fajt a „sérülékeny” kategóriába sorolta.

Különös megjelenése és ritka volta miatt a babirussza kedvelt állatkerti állatnak számít. Magyarországon egyedül a Budapesti Állatkertben él egy kisebb család e fajból.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999. ISBN 0-8018-5789-9
  • D. E. Wilson & D. M. Reeder: Mammal Species of the World. Johns Hopkins University Press, 2005. ISBN 0-8018-8221-4

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]