Kris Kristofferson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kris Kristofferson
Krisatcalifornia.jpg
Kris Kristofferson
Életrajzi adatok
Születési név Kristoffer Kristofferson
Született 1936. június 22., (77 éves)  Amerikai Egyesült Államok, Texas, Brownsville
Pályafutás
Műfajok country, outlaw country, progressive country
Aktív évek 1963 -
Együttes Borderlords, The Highwaymen
Hangszer gitár, akusztikus gitár, szájharmonika
Hang bariton
Kiadók Monument, Epic Records, Columbia Records, New West, Polygram

Kris Kristofferson weboldala

Kristoffer „Kris” Kristofferson (Texas, Brownsville, 1936. június 22. - ) amerikai dalszövegíró, énekes és színész, az amerikai countryzene meghatározó alakja. Olyan slágereket írt, mint a Me and Bobby McGee, a Sunday Morning Coming Down és a Help Me Make it Through the Night. Kris egyedül írja dalszövegeit, de pályája során több híres szövegíróval dolgozott együtt, például Shel Silversteinnel és Fred Fosterrel.

Korai évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja katona volt, ezért sokat utazott fiatalkorában, és végül családjával San Mateo városában telepedett le, ahol elvégezte a helyi középiskolát. Édesapja tábornok volt az Amerikai Légierőnél és szándékában állt Krist is katonai pályra küldeni. Hírnévre akkor tett szert, amikor kiváló sporteredményei miatt a fényképe megjelent a Sports Illustrated című lapban.

Kristofferson elnyerte a Rhodes-ösztöndíjat, és az oxfordi Merton College-ban kezdte meg tanulmányait. Mialatt Angliában tanult, elkezdett dalokat írni, és keresett magának egy menedzsert is, Larry Parnest. Több dalt vett fel akkoriban a Top Rank Records előadójaként Kris Carson álnéven, de nem aratott sikert. 1960-ban angol irodalomból szerzett MA fokozatot.

Kristofferson végül belépett a hadseregbe, és századosi rendfokozatot ért el. Az alabamai támaszponton kapott kiképzést, helikopterpilóta lett. Az 1960-as évek elején Nyugat-Németországban állomásozott. Innen visszatérve az Amerikai Egyesült Államokba megalapította első zenekarát. 1965-ben éppen akkor lépett ki a seregből, hogy dalszövegeket írhasson, amikor a West Point Akadémia irodalom-professzori állást ajánlott neki.

Zenei karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nashville-be költözött, miután leszerelt 1965-ben. Alkalmi munkákat végzett, mialatt azért küzdött, hogy elismerjék a zenész szakmában. Padlót söpört a Columbia Stúdióban, amikor először találkozott Johnny Cash-sel. Akkoriban helikopterpilótaként is dolgozott egy déli cégnek, Petroleum Helicopters Internationalnak. Kris így emlékezett azokra az időkre: „Ez még három évvel azelőtt volt, hogy énekes lettem volna és az emberek elkezdték feldolgozni a dalaimat. Egy hetet dolgoztam pilótaként, aztán visszamentem Nashville-be, hogy eladjam a dalaimat, aztán megint visszamentem délre pilótának. Így teltek a hónapok. Sok dalt írtam akkoriban, hogy csak kettőt említsek: a Help Me Make It Through The Night-ot és a sokak által kedvelt Me and Bobby McGee -t.”

1966-ban kiadta az első kislemezét Viet Nam Blues címmel. A következő évben Kristofferson az Epic Records lemezkiadóhoz szerződött. Itt adta ki a Golden Idol/Killing Time című kislemezt, de nem ért el túl nagy sikereket vele. Ám a következő évben számos Kristofferson-sláger került fel a toplisták élére, többek között a Jody and the Kid, a Once More with Feeling, a Your Time’s Comin’, a Best of all Possible Worlds és a Darby’s Castle.

Kris maga is sikereket ért el előadóművészként, miután Johnny Cash bemutatta őt a nagyközönségnek a Newport Folk Fesztiválon. Akkor keltette fel az érdeklődését, amikor váratlanul leszállt Cash kertjében helikopterrel, és átnyújtotta neki néhány felvételét, és a Sunday Morning Coming Downt.

1970-ben a Fred Foster által vezetett Monument Recordshoz szerződött le. Debütáló albuma Kristofferson névre hallgatott, amelyen régi és új slágerek is megtalálhatóak voltak.

Az albumot nem vették, habár a következő évben sikerrel adták ki újra Me and Bobby McGee címmel. Ekkora már dalai iránt nagy volt az érdeklődés. Olyan előadók énekelték a dalait, mint Ray Price (For the Good Times), Waylon Jennings (The Taker), Bobby Bare (Come Sundown), Johnny Cash (Sunday Morning Coming Down) és Sammi Smith (Help Me Make It Through the Night).

Az Academy of Country Music a For the Good Times című dalt 1970-ben az év dalának választotta, ugyanebben az évben a Country Music Association a Sunday Morning Coming Downnak ítélte ugyanezt a címet. Ez máig az egyetlen olyan alkalom, amikor ugyanaz a dalszövegíró ugyanazt a címet nyerte el két különböző dallal, két különböző társaságtól.

A Me and Bobby McGee világhírnévre Janis Joplin posztumusz albumán (Pearl) tett szert. 1971-ben a Rolling Stone az 500 legjobb dal közé sorolta, és több hétig maradt a listák első helyén.

Kris 1971-ben kiadta második albumát, The Silver Tongued Devil and I címmel, a lemez sikere alapozta meg Kris további karrierjét. A következő évben szerepelt először filmben, a Dennis Hopper által rendezett Az utolsó mozifilm című alkotásban. Megjelent harmadik albuma Border Lord címmel. 1972-ben számos dalát Grammy-díjra jelölték, néhányat meg is kapott. Ekkor jelent meg a következő lemeze Jesus Was a Capricorn címmel.

Az 1970-es években[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő néhány évben a színészetre koncentrált. Szerepet kapott a Paul Mazursky által rendezett Szerelmes Blumeban, és a Sam Peckinpah által rendezett Pat Carrett és Billy, a Kölyökben. 1973-ban Rita Coolidge-dzsel, közös albumot adtak ki Full Moon néven. Ez az album hatalmas siker lett, és számos Grammy-jelölést is kapott.

Habár ötödik albuma, a Spooky Lady's Sideshow nagy bukás volt, ám más előadók továbbra is sikeresen dolgozták fel dalait.

Ezekben az években több filmben is játszott: a Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét!-ben, a nálunk is híres Konvojban (1978), az Alice már nem lakik ittben.

1976-ban Barbra Streisanddal közösösen forgatták a Csillag születik című filmet. A film sikere ellenére Kris karrierje az immáron hatodik sikertelen albummal – Shake Hands with the Devil – egyre lejjebb csúszott. Mindeközben egyre több zenész dolgozta fel a dalait, többek között Willie Nelson is, aki ekkor adta ki a Willie Nelson Sings Kris Kristofferson nagy sikerű lemezét.

Az 1980-as években[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1982-ben, Willie Nelsonnal, Dolly Partonnal és Brenda Leevel megalakították a The Winning Hand nevű bandát, amely country körökben sikeresnek számított, ám mégsem került a listák élére. Feleségül vette Lisa Meyerst, és újra a filmezés felé fordult. Olyan filmekben kapott szerepet, mint a Kathryn Beck elveszett becsülete, a Flashpoint és a Songwriter, amelyben Willie Nelson is szerepelt.

Krist Oscar-díjra jelölték legjobb filmzene kategóriában a Music from Songwriter című albumért.

A Highwaymen időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nelson és Kristofferson a kezdeti nehézségek ellenére is együtt maradtak, és felkérték Waylon Jenningset és Johnny Casht,hogy csatlakozzon hozzájuk, hogy megalakíthassák a The Highwaymen nevű country együttest. Az első albumuk, a Highwayman nagy siker volt, így a kvartett együtt maradt és további albumokat adtak ki.

1985-ben kiadta a Repossessed című, politikai témákkal foglalkozó albumát, amely nagy sikert aratott country körökben, különösen a They Killed Him című dal, amelyben Kristofferson olyan hősöknek állított emléket, mint Martin Luther King, Jr., John F. Kennedy és Mahátma Gandhi.

A Higwaymen 2 album sikere ellenére 1990-ben szólókarrierje nem állt jól, ezért Kris ismét a színészet felé fordult, és a Penge, Penge 2., Penge – Szentháromság, a Tűz a mélyben és a Visszavágó című filmekben kapott szerepet, 2001-ben a Tim Burton által újrarendezett A majmok bolygójában is feltűnt.

1999-ben kiadta az The Austin Sessions című albumát, amelyen kedvenc dalait barátaival vette fel. Néhány név a közreműködők listájáról: Mark Knopfler, Allison Krauss, James Taylor és Jackson Browne. 2003-ban kiadta a Broken Freedom Song: Live from San Francisco című albumát.

Jelenleg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben Kris a Country Music Hall of Fame tagja lett, 2006-ban megkapta a Johnny Mercer Award díjat a Songwriters Hall of Fame-től, és tizenegy év után ismét lemezt adott ki This Old Road címmel, amelyen új dalok is helyet kaptak.

2007. április 21-én a Country Music Television-től a Johnny Cash Visionary Award díjat nyerte el. A díjat Johnny Cash lánya, Rosanne Cash adta át neki.

„Mielőtt John a barátom lett, a példaképem volt, és bármit is kapok, ami az ő nevét viseli, az nagy megtiszteltetés számomra – mondta egy telefonos interjú alkalmával. – Visszaemlékszem arra, amikor először találkoztam vele, és ha valaha is tudtam volna, hogy egyszer olyan díjat fogok kapni, ami a nevét viseli, akkor sok dolgot könnyebben tudtam volna elviselni életem során."

2007 júliusában felkerült a CMT honlapjára, ahol a „Studio 330 Sessions” szekcióban adta elő dalait. Nemcsak a klasszikus Kristofferson-dalokat hallgathatjuk meg, de Kris el is meséli, hogy miként született a ma már örökzöldnek számító Sunday Morning Coming Down, Me and Bobby McGee és a Take The Ribbon From Your Hair.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960-ban Kristofferson feleségül vette középiskolai szerelmét, Frances Beert. Két gyermekük született: egy lány, Tracy és egy fiú Kris. 1969-ben váltak el.

Ezután Janis Joplinnal élt az énekesnő haláláig, majd Barbra Streisanddal találkozgatott.

1973-ban vette nőül Rita Coolidge énekesnőt, akitől egyetlen gyermeke született, Casey. 1979-ben váltak el.

1983-ban nősült újra. Új feleségétől, Lisa Meyerstől öt gyermeke született: Jesse Turner, Jody Ray, Johnny, Kelly Marie és Blake Cameron.

Lemezei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Album Kiadó Megjegyzés
1970 Kristofferson Monument újra kiadták 1971-ben Me & Bobby McGee címmel
1971 The Silver Tongued Devil and I Monument
1972 Border Lord Monument
1972 Jesus Was a Capricorn One Way
1973 Full Moon Monument Rita Coolidge közreműködésével.
1974 Spooky Lady's Sideshow One Way
1974 Breakaway Monument Rita Coolidge közreműködésével.
1975 Who's to Bless and Who's to Blame One Way
1976 Surreal Thing One Way
1978 Easter Island One Way
1978 Natural Act A&M Rita Coolidge közreműködésével.
1979 Shake Hands with the Devil One Way
1981 To the Bone One Way
1982 The Winning Hand Monumnet Dolly Parton, Willie Nelson és Brenda Lee közreműködésével.
1984 Music from Songwriter Columbia Willie Nelson közreműködésével.
1986 Repossessed Mercury
1990 Third World Warrior Mercury
1991 Singer/Songwriter Sony
1992 Live at the Philharmonic Monument
1995 A Moment of Forever Buddha
1999 The Austin Sessions Atlantic
2003 Broken Freedom Song: Live from San Francisco Oh Boy!
2006 This Old Road New West
2009 Closer To The Bone New West
2010 Please Don't Tell Me How the Story Ends - The Publishing Demos Light in the Attick
2012 Feeling Mortal KK Records

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Kislemez Kiadó Megjegyzés
1967 Golden Idol/Killing Time Epic
1970 To Beat the Devil/Blame It on the Stones Monument
1970 Jody and the Kid/The Other Side of Nowhere Monument
1971 Loving Her Was Easier/Epitaph Monument
1971 The Pilgrim, Chapter 33/The Taker Monument
1972 Josie/Border Lord Monument
1972 Jesus Was a Capricorn/Enough for You Monument
1973 Jessie Younger/Give It to Me Tender Monument
1973 Why Me/Help Me Monument
1974 I May Smoke Too Much/The Lights of Magdala Monument
1974 Rain/Watcha Gonna Do Monument Rita Coolidge közreműködésével.
1975 LoverPlease/Slow Down Monument Rita Coolidge közreműködésével.
1975 Easy Come On/Rocket to Stardom Monument
1975 Sweet Susannah/We Must've Been Out Of… Monumnet Rita Coolidge közreműködésével.
1975 The Year 2000 Minus 25/If It’s All the Same to You Monument
1976 It’s Never Gonna Be/The Prisoner Monument
1976 Watch Closely Now/Crippled Down Columbia
1978 Forever in Your Love/The Fighter Monument
1979 Prove It to You One More Time/Fallen Angel Monument
1980 I’ll Take Any Chance I Can/Maybe You Heard Monument
1981 Here Comes That Rainbow/Bandits of Beverly Hills Monument
1981 Nobody Loves Anybody Anymore/Maybe You Heard Monument
1984 How Do You Feel About/Eye of the Storm Monument Willie Nelson közreműködésével
1985 Highwayman Columbia Willie, Johnny és Waylon közreműködésével
1985 Despereadoes Waiting for the Train Columbia Willie, Johnny és Waylon közreműködésével
1987 They Killed Him/Anthem 84 Polygram
1987 Love Is the Way/This Old Road Polygram
1987 El Coyote/They Killed Him Polygram
1990 Silver Stallion/American Remains Columbia Willie, Johnny és Waylon közreműködésével
1991 Born And Raised/American Remains Columbia Willie, Johnny és Waylon közreműködésével
1991 American Remains Columbia Willie, Johnny és Waylon közreműködésével
2006 This Old Road New West

A 'The Highwaymen' együttessel közösen kiadott albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Album Kiadó
1985 Highwayman Columbia Records
1990 Highwayman 2 Columbia Records
1995 The Road Goes On Forever Liberty Records
2005 The Road Goes on Forever: 10th Anniversary Edition Capitol Records/EMI

Filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Provinces of Night (2010)
  • Yohan: The Child Wanderer (2009)
  • The Last Rites of Ransom Pride (2009)
  • 13 - A gyilkos száma (2009)
  • Nem kellesz eléggé (2009)
  • Hókölykök (2008)
  • Lords of the Street (2008)
  • Jump Out Boys (2008)
  • I'm Not There - Bob Dylan életei (2007)
  • The best of the Johnny Cash Show (2007)
  • Megetetett társadalom (2006)
  • A Szeszcsempész meg a fia (2006)
  • Az álmodó (2005)
  • A fiók (2005)
  • A Wendell Baker balhé (2005)
  • Trudell (2005)
  • Ők sem voltak szentek (2005)
  • Kormányzóválasztás (2004)
  • Penge: Szentháromság (2004)
  • Sam Peckinpah's West: Egy hollywoodi lázadó öröksége (2004)
  • D-Tox (2002)
  • Penge 2. (2002)
  • Kergebirkák (2001)
  • A majmok bolygója (2001)
  • Tökéletes gyilkos, tökéletes város (2000)
  • Jég hátán (1999)
  • Komputerzsaruk (1999)
  • Molokai - Az átok szigete (1999)
  • Visszavágó (1999)
  • Író és hős (1998)
  • Ketten Texasért (1998)
  • Mindenem a tánc (1998)
  • Műszak után, Las Vegas! (1998)
  • Penge (1998)
  • Tűz a mélyben (1997)
  • Lone Star - Ahol a legendák születnek (1996)
  • Fáraóhadsereg (1995)
  • Gyulladásveszély (1995)
  • Végzet a segédem (1994)
  • Nincs kiút (1993)
  • Nyolc emelet mélység (1993)
  • Karácsony Connecticutban (1992)
  • Két ász egy pár (1991)
  • Millennium (1989)
  • Ha a forgószél hazarepít (1989)
  • Éjfél után (1988)
  • Élve vagy halva (1988)
  • Pee Wee nagy kalandja (1988)
  • Amerika (1987)
  • Dalszerző (1984)
  • Milliárdos bankbetétek (1981)
  • A Mennyország kapuja (1980)
  • Konvoj (1978)
  • Majdnem futball (1977)
  • Csillag Születik (1976)
  • A város ura (1976)
  • Alice már nem lakik itt (1975)
  • Leszámolás Mexikóban - Hozd el nekem Alfredo Garcia fejét (1974)
  • Pat Garrett és Billy, a kölyök (1973)
  • Szerelmes Blume (1973)

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grammy-díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1973 Grammy Best Country Performance by Duo/Group W/Vocals
  • 1975 Grammy Best Country Performance by Duo/Group W/Vocals
  • 1971 Grammy Best Country Song

BMI díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2009 BMI Icon Award
  • 1974 BMI Songwriters/Publishers of the Year
  • 1972 BMI Song of the Year
  • 1972 BMI Songwriters/Publishers of the Year
  • 1971 BMI Songwriters/Publishers of the Year

Music City díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1973 Music City News Country Song of the Year
  • 1973 Music City News Country Songwriter of the Year
  • 1972 Music City News Country Songwriter of the Year
  • 1971 Music City News Country Song of the Year

Egyéb elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2014 Grammy Lifetime Achievement Award
  • 2010 Leadership Music Dale Franklin Award
  • 2009 Stephen Bruton Award
  • 2007 'Why Me' Christian Music Hall of fame
  • 2007 CMT Music Awards Johnny Cash Visionary Award
  • 2006 Academy of Country Music Pioneer Award
  • 1985 Academy of Country Music Single of the Year

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap