MSc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az MSc (Master of Science) egy diploma- és felsőoktatás-típus a bolognai folyamaton belül, így Magyarországon is. A kialakult rendszer célja az volt, hogy Európán belül közös felsőoktatási rendszert hozzanak létre. Így a tanulók könnyen, különbözeti vizsgák nélkül átjelentkezhetnek külföldi egyetemekre a magasabb képzési posztokra, illetve szintén könnyebb a külföldi munkavállalás.

Az MSc szintje a felsőoktatásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bolognai rendszerben az a lépcsőfok képezi a másodikat, azok a hallgatók, akik végigjárták az alapszintű, BSc-rendszert, átjelentkezhetnek a második ciklusba, a mesterképzésre, ahol másfél-két év alatt mesterdiplomát, úgynevezett Master (MSc, MA stb.) fokozatot szerezhetnek. Ez a mesterfokozat felel meg a régi rendszerben lévő egyetemi diplomának. A diploma után elhelyezkedhetnek a munkaerőpiacon, vagy jelentkezhetnek a doktori, PhD-képzésre is.

MSc diploma hivatalos feltételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felsőfokú mester fokozatot olyan hallgatók kapják, akik:

A képzés során az ismereteket illetően bizonyították:

  • tanulmányi területükön az ismeretek rendszerezett megértését és elsajátítását, illetve a többnyire tudományáguk vagy megszerzett szakmai tapasztalatuk ismereti határairól származó információk, felmerülő új problémák, új jelenségek kritikus feldolgozására való felkészültségüket;
  • saját kutatásaikhoz vagy tudományos munkáikhoz szükséges, széles körben alkalmazható problémamegoldó technikák alapos megismerését;
  • eredeti látás- és gondolkodásmódjukat a megszerzett tudás alkalmazásában és gyakorlati hasznosíthatóságában, valamint a problémamegoldó technikák felhasználhatóságában; továbbá a tudományág mélyebb összefüggéseinek megértéséhez és magyarázatához szükséges megfelelő információk beszerzésének eljárásaiban;
  • a fogalmi gondolkodás és az absztrakció értő használatát, mely képessé teszi a végzettet
    • a tudományágban az aktuális kutatások és a tudományos munka kritikus értékelésére,
    • a különböző módszertanok értékelésére, önálló kritika kifejlesztésére és szükség esetén alternatív megoldások felvetésére.

Ismereteik alkalmazását illetően alkalmasak:

  • rendszerszerűén és kreatívan új és összetett témakörökkel foglalkozni, a rendelkezésre álló adatok hiányosságai ellenére is a lehetőségek szerint helytálló bírálatot vagy véleményt megfogalmazni, döntést hozni, és az ebből adódó következtetéseket szakmai és nem szakmai közönség számára közérthetően bemutatni;
  • a megoldandó problémák megértése és megoldása terén önálló tevékenységre és eredeti ötletek felvetésére;
  • szakmailag magas szinten önállóan megtervezni és végrehajtani feladatokat;
  • saját tudásukat magasabb szintre emelni, képzési területük belső törvényszerűségeinek megértését elmélyíteni és önműveléssel, önfejlesztéssel folyamatosan új képességeket kialakítani.

A szakmai attitűdök és magatartás terén rendelkeznek:

  • olyan munkakörökhöz szükséges tulajdonságokkal és más területekre is átvihető ismeretekkel, valamint együttműködési készséggel, melyek megkövetelik
    • a kezdeményezés és személyes felelősség gyakorlását,
    • a döntéshozatalt összetett és előre kiszámíthatatlan helyzetekben,
    • a szakmai továbbképzéshez szükséges önálló tanulási képességeket;
  • saját tevékenységük kritikus értékelésének képességével, valamint értékek kialakítására és megtartására törekvő céltudatos magatartással.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]