A fösvény
|
|
Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
A Fösvény Molière, a 17.század francia író egyik legérettebb alkotása, a klasszicizmus szabályainak megfelelő, de prózai formájú – így saját korában kevésbé sikeres és befejezetlennek tekintett mű. 1668-ban mutatták be Párizs-ban. Egy vándorszínész csoport ismertette meg vele a művészet és a színjátszás örömét, ezért több művet is írt ennek a csoportnak, ezek közé tartozik a Fösvény című is Molière ennek a csoportnak írt számos művet, a Fösvény címűt is. A komédia megírásához Molière csak három forrást használt fel: az ókori komédiákat, az olasz commedia dell'arte rögtönzött, és a francia farce (vásári komédia) műveit. A műben a jellemkomikum van előtérben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Főszereplők
HARPAGON -Cléante és Élise apja: szerelmes Mariane-ba
CLÉANTE - Harpagon fia, Mariane szerelmese
ÉLISE - Harpagon lánya, Valere szerelmese
VALERE - Anselme fia, Élise szerelmese
MARIANE - Cléante szerelmese, Harpagon választottja
ANSELME - Valere és Mariane apja
FROSINE - intrikus nő
SIMON - pénzközvetítő
JACQUES - Harpagon szakácsa és kocsisa
LA FLECHE - Cléante inasa
CLAUDE ASSZONYSÁG - Harpagon cselédje
PASZULY, CSUKA - Harpagon szolgái
A RENDBIZTOS
ÉS AZ ÍRNOKA
[szerkesztés] A mű elemzése és a cselekmény összefoglalója
A mű 1668-ban íródott, Párizsban játszódik. Témája – a pénz imádatának torzító hatása, ennek bírálata – már más műveiben is megjelentek. A fösvénység motívumának azonos tünetekkel – szorongás, gyanakvás, vagyonféltés, elmagányosodás – ábrázolt kórképe minden korban foglalkoztatta az alkotókat a komédiairodalomban ez az egyik leggyakrabban kipellengérezett hiba, mert a problematika örökké aktuális: Mindig csak a pénz! Mintha mást nem is tudnának mondani, csak: pénzt, pénzt, pénzt! Olyan ez az egész mintha a Föld a pénz körül forogna csak.
A mű (a hármas egység klasszicista követelményének megfelelően) egy helyen, Harpagon párizsi polgár házában, egyetlen nap alatt játszódik; egyetlen család tagjai (és a személyzet) között bonyolódik. A cselekmény egységét a középponti jellem, a házassági pletyka adja.
[szerkesztés] A mű expozíciója
A kialakult szituációt mutatja be, a végkifejlethez szükséges néhány előzménnyel, információval. Valér eltűnt családja után nyomoz, de Eliz iránti szerelme miatt Harpagon titkárának állt; házasságkötésüknek csak a zsarnok apa fösvénysége az akadálya Cléante ugyan úgy szerelmes és ezt meg is osztja húgával, de az ő házassága is apja fösvénységébe akadt, mivel egy szegény lányt szeret.
[szerkesztés] A mű bonyodalma
Harpagon kikutatja Cléante szolgáját, mivel tízezer tallérhoz jutott egyik adósától, s retteg, hogy ellopják ( a fösvénység jelei már itt is megmutatkoznak, félti a pénzét még egy porszemtől is). Gyermekeit megelőzve – akik terveikről beszélnének vele – bejelenti, hogy mindkettőt kiházasítja (egy pénzes özvegyasszonnyal, ill. egy gazdag, meglett nemes úrral) még aznap este; ő maga meg elvesz egy szegény, fiatal lányt. Az ügyben döntőbírónak felkért, szerepet játszó Valér Harpagonnak ad igazat Elizzel szemben.
[szerkesztés] A mű kibontakozása
Cléante, Fecske (Cléante szolgálója) segédletével, kénytelen pénzt kölcsönözni egy kíméletlen uzsorástól, s amikor a pénzközvetítővel véletlenül találkoznak otthon, kiderül, hogy apja az uzsorás; így apa és fia leleplezik egymást. Amíg a Harpagon a kertben eldugott pénzét ellenőrzi, házasságközvetítője Fecskével róla beszélget, s az inas feltevése igazolódik miszerint, Harpagon-ból még az agyafúrt és hízelgő Fruzsina sem tud pénzt kicsikarni. A ház ura este díszlakomát” készül adni pénzkiadás nélkül. Ebben Valér támogatja, aki így magára haragítja Jacquest, a szakácsot. Előbb Harpagon, majd Valér botozza meg őszinte véleményéért. Fruzsinával megérkezik Marianne, aki szegény, özvegy anyja helyzetének javításáért kész Harpagonhoz feleségül menni, pedig mást szeret.
[szerkesztés] A mű tetőpontja
Cléanta apjával való beszélgetése, amikor is rájönn, hogy apja azt a lányt akarja feleségül venni akibe szerelmes.A lány első látásra el is retten Harpagon-tól, de Fruzsina bókol helyette. Marianne bemutatkozik Eliznek, majd meglepetten ismeri fel Cléante-ban szerelmét, aki apja nevében szerelmi vallomást tesz neki. Cléante újra felbőszíti apját, uzsonnát hozat apja számlájára majd gyűrűjét Marianne-ra erőszakolja. Valaki pénzt hozott, s amíg Harpagon intézkedik, Fruzsina cselt eszel ki. A fösvény viszont, aki meglátja választottja és fia meghitt jelenetét, lépre csalja Cléantét, s a fiú bevallja, hogy szereti Marianne-t. Jacquest ítélkezik apa s fia összetűzésében, mindkettőjüket rászedi: így kiengesztelődnek, de a dolgokat tisztázva újra összekapnak a lányért. Közben Fecske ellopja a fösvény féltve őrzött pénzét és Harpagon siratja életének egyetlen (elveszett) értelmét. A csendbiztos nyomozása eredménytelen; először Fecske a gyanúsított, ő bosszúból a titkárra tereli a figyelmet. Valér, aki titokban feleségül vette Elizt, félreérti a helyzetet: lopását – amit ő a lányra ért – beismeri Harpagon ezért a törvény elé akarja állítani, ám váratlanul kiderül, hogy Marianne és Valér az Eliz-hez érkező Anzelm gyermeke.
[szerkesztés] A mű megoldása
Cléante felajánlja: apja visszakapja eltűnt pénzét, ha lemond Marianne-ról; így a fiatalok boldogságának nincs több akadálya. A hétköznapi események, konfliktusok rendszerében a mániákus, végletekig torzított, de a hierarchia csúcsán álló figura önző elhatározása indítja a szerelmi-esküvői bonyodalmat, mely szorosan kapcsolódik monomániájához is.
A boldog vég, váratlanul, sokszorosan véletlenül következik be. Molière egy olyan történetet alkotott, amely a mű régiessége ellenére még napjainkban is humorosnak mondható.
[szerkesztés] Harpagon jellemzése, tulajdonságai, összehasonlítása
Harpagon kapzsi, szeretetre képtelen 50-es éveiben járó férfi, akit csak a pénz érdekel. Molière csak azokat a részleteket emeli ki, melyek Harpagon – minél több oldalról történő – nevetségessé tételét szolgálják. Igazából minden mozzanat Harpagon jellemét, helyzetét, szándékait minősíti; a 32 jelenetből 22-ben a színen is megjelenik, de a többiben is ő van a közép pontban mivel róla beszélnek, az ő fösvénységét emlegetik.
Harpagon elsősorban fösvény, majd özvegy és csak egy kicsit apa. A mű szerkezetében is így jelennek meg a motívumok – a pénzimádat legyőzi szerelmi érzéseit, elpusztítja gyerekei és a családjához fűződőket is.
Anzelm (Marianne és Valér apja) Harpagon teljes ellentéte, a fiatalok érzelmeit, szándékait tiszteletben tartja, tehát a józanságot, a természetességet képviselő apa képét jeleníti meg benne az író.
[szerkesztés] Magyarországi bemutatója
Magyarországon először a "ZSUGORI, VAGY A TEHETETLEN FÖSVÉNY EMBER" cím alatt 1793-ban került színre. "A Fösvény" Simai Kristóf fordításában, a Kelemen-féle társulat előadásában, a pesti Rondellában. A szereplők nevét sajnos nem őrizte meg a történelem.
1848-ban Komlóssy Ida jutalomjátékaként a Nemzeti Színház tűzte műsorára Erdélyi János fordításában, Fáncsy Lajossal a címszerepben. Szentpétery Zsigmond rendezésében.
1864-ben Kazinczy Gábor fordításában és Szigligeti Ede rendezésében újították fel. Harpagon Tóth József, Fruzsina Szentirmai Latkóczyné Lujza volt.
1869-ben Paulay Ede rendezte újra, a két főszerepet Benedek József és Latkóczyné játszotta.
1925-ben Ráday Dénes rendezésében a Nemzeti Színház Kamaraszínházában játszották Bartos Gyulával (Harpagon), Ligeti Juliskával (Fruzsina) a főszerepekben; 1948-ban újra a Nemzetiben adták elő Illyés Gyula fordításában (Illyés Gyula fordítását tartják a legjobb magyar fordításnak), Major Tamás rendezésében, Rátkay Mártonnal és Ladomerszky Margittal a főszerepekben.
A Nemzetin kívül csak 1848-ban az Állami Madách Színház (a mai Madách Kamara helyén) tűzte műsorra a vígjátékot.
[szerkesztés] A fösvény, mint film
1980-ban volt a francia országi premierje a filmnek. A film főszereplője és címszereplője Louis de Funès volt.
Érdekesség, hogy Harpagon és Jacques színen levésekor a lovakat az az Albert Uderzo festette aki Axterix-et kitalálta.
Eredetileg nem lett volna filmes feldolgozása a regénynek, de a szerkesztők felbuzdulva Louis de Funès sikerén válalták a bukás kockázatát. Végül meg is bukott a feldolgozás a filmpiacon.
[szerkesztés] Források
- Ez a szócikk részben vagy egészben a The Miser című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
- Kötelezők röviden tömören
- Magyar Elektronikus Könyvtár
- Színházestek, rövid leírások
- The internet movie database

