Alekszandr Petrovics Dovzsenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszandr Petrovics Dovzsenko
Dovzsenko emlékműve Berlinben Bismarckstraße
Dovzsenko emlékműve Berlinben Bismarckstraße
Született 1894. szeptember 10.
Ukrajna, Csernyigovi terület, Szosznyica
Elhunyt 1956. november 25. (62 évesen)
Moszkva
Foglalkozása filmrendező

Alekszandr Petrovics Dovzsenko az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Petrovics Dovzsenko témájú médiaállományokat.

Alekszandr Petrovics Dovzsenko (orosz: Александр Петрович Довженко, ukrán: Олександр Петрович Довженко) (Ukrajna, Csernyigovi terület, Szosznyica, 1894. szeptember 10.; a juliánus naptár szerint: augusztus 29. – Moszkva, 1956. november 25.), szovjet (ukrán) filmrendező.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A némafilm korszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paraszti családban született. 1914-ben tanítóképzőt végzett. Volt falusi tanító és karikaturista is. 1926-ban felkereste az ogyesszai filmgyárat azzal, hogy filmes akar lenni. Két rövid komédiában és egy kalandfilmben szerepelt, majd 1928-ban leforgathatta a Zvenyigora (Звенигора) c. költői szépségű filmet, amelyben csodálatosan egyesíti az ukrán történelem egyes epizódjait a modern korral, a polgárháború eseményeivel. A filmet eredeti, újszerű formanyelv, emelkedett költőiség, nagyszerű képzőművészeti szépségű fotográfia jellemzi.

Következő filmje, az Arzenál (Арсенал, 1929) az 1918-as kijevi nacionalista kormány elleni munkásfelkelésről szól. A filmben az első világháború rettenetének bemutatása az ukrán nacionalizmus ironikus ábrázolásával vegyül, a felkelést pedig patetikus tónusban mutatja meg.

1930-ban készült A föld (Земля) c. filmje, mellyel örökre beírta nevét a filmtörténetbe. A film a brüsszeli tizenkettő néven felállított 1958-as rangsorban a világ legjobb filmjei között a tizedik helyen áll. A film a kommunisták és a kulákok harcát ábrázolja az ukrán faluban. Történetében egy gyilkos kezétől meghal egy fiatal traktorista. A temetésén az egész falu ott van. A ma már mindenestül naivnak, elavultnak tekinthető történet ellenére a film patetikus költőisége, panteista szemlélete, kifejező ereje a filmet halhatatlanná teszi.

A hangosfilm korszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első hangosfilmje, az Ivan (Иван) a Dnyeperen folyó hatalmas vízerőmű építésének, az emberi alkotóerőnek állít emléket. Következő filmje nem az ismerős Ukrajnában, hanem a Távol-Keleten játszódik. Az Aerograd (Аэроград) egy fiktív szovjet város neve, melyet japán ügynökök mesterkedései közepette valahol az óceán partján építenek. A film egyik legnagyobb erénye a szibériai táj szépségének, éltető erejének lírai ábrázolása. A felvételeket Eduard Tissze, Eisenstein operatőre készítette. A háború előtt Dovzsenko még egy filmet rendezett, melynek témáját személyesen Sztálintól kapta. A Scsorsz (Щорс), az „ukrán Csapajev”-ről szóló film állandó ellenőrzés mellett készült el.

A második világháború idején Dovzsenko a front számára röplapokat, újságcikkeket írt, valamint szépirodalmi műveken dolgozott. Eközben több dokumentumfilm készítésében vett részt, megosztva a rendezői munkát feleségével, Julia Szolncevával.

Első színes filmje, a Micsurin (Мичурин), a híres növénynemesítő újító tevékenységét mutatja be és magasztosítja fel. Micsurin személye ekkor már politikailag „kényes” kérdésnek számított, és a film bemutatója után Dovzsenko hét évig semmit nem forgatott. A Dal a tengerről (Поэма о море) című filmet egy trilógia részének tervezte, melyben korábbi témájához, egy víztározó építkezéséhez tért volna vissza. Elkészítésére azonban nem maradt ideje, a felvételek előtt szívrohamban meghalt, tervei alapján a filmet felesége készítette el.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dovzsenko emlékbélyeg
  • 1926: Szerelmes virágszálam (Ягодка любви)
  • 1926: Vaszja, a reformer (Вася реформатор), (forgatókönyvíró)
  • 1927: A diplomáciai futár táskája (Сумка дипкурьера)
  • 1928: Zvenyigora (Звенигора)
  • 1928: Arzenál (Арсенал)
  • 1930: A föld (Земля)
  • 1932: Ivan (Иван), (első hangosfilmje)
  • 1935: Aerograd (Аэроград) [1] teljes film
  • 1939: Scsorsz (Щорс)
  • 1939: Bukovina, Ukrajna földje (Буковина, земля Украинская)
  • 1940: Felszabadulás (Освобождение), (dokumentumfilm)
  • 1943: Harc Szovjet Ukrajnánkért, (Битва за нашу Советскую Украину), (dokumentumfilm, társrendező: Julia Szolnceva)
  • 1945: A drága haza (Страна родная)
  • 1945: Győzelem a jobbparti Ukrajnában és a német rablók kiűzése a szovjet ukrán földről (Победа на Правобережной Украине и изгнание немецких захватчиков за пределы украинских советских земель), (játékfimes elemekkel kevert dokumentumfilm, társrendező: Julia Szolnceva)
  • 1948: Micsurin (Мичурин), (színes)
  • 1959: Dal a tengerről (Поэма о море), (a felvételek és az utómunkák rendezője Julia Szolnceva, Dovzsenko felesége)

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Élniakarás

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közterület viseli nevét Moszkvában, Kijevben, Odesszában.
  • Berlinben a Bismarckstraße-n emléket állítottak tiszteletére.
  • 1994-ben az Ukrán Posta emlékbélyeget adott ki születésének 100. évfordulója alkalmából.
  • A kijevi filmstúdió a nevét viseli.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]