Alekszandr Petrovics Dovzsenko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszandr Petrovics Dovzsenko
O Dovzenko Berlin.jpg
Dovzsenko emlékműve Berlinben Bismarckstraße
Született 1894. szeptember 10.
Ukrajna, Csernyigovi terület, Szosznyica
Elhunyt 1956. november 25. (62 évesen)
Moszkva
Foglalkozása filmrendező

Alekszandr Petrovics Dovzsenko az IMDb-n

Alekszandr Petrovics Dovzsenko (orosz: Александр Петрович Довженко, ukrán: Олександр Петрович Довженко) (Ukrajna, Csernyigovi terület, Szosznyica, 1894. szeptember 10.; a juliánus naptár szerint: augusztus 29. – Moszkva, 1956. november 25.), szovjet (ukrán) filmrendező.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A némafilm korszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paraszti családban született. 1914-ben tanítóképzőt végzett. Volt falusi tanító és karikaturista is. 1926-ban felkereste az ogyesszai filmgyárat azzal, hogy filmes akar lenni. Két rövid komédiában és egy kalandfilmben szerepelt, majd 1928-ban leforgathatta a Zvenyigora (Звенигора) c. költői szépségű filmet, amelyben csodálatosan egyesíti az ukrán történelem egyes epizódjait a modern korral, a polgárháború eseményeivel. A filmet eredeti, újszerű formanyelv, emelkedett költőiség, nagyszerű képzőművészeti szépségű fotográfia jellemzi.

Következő filmje, az Arzenál (Арсенал, 1929) az 1918-as kijevi nacionalista kormány elleni munkásfelkelésről szól. A filmben az első világháború rettenetének bemutatása az ukrán nacionalizmus ironikus ábrázolásával vegyül, a felkelést pedig patetikus tónusban mutatja meg.

1930-ban készült A föld (Земля) c. filmje, mellyel örökre beírta nevét a filmtörténetbe. A film a brüsszeli tizenkettő néven felállított 1958-as rangsorban a világ legjobb filmjei között a tizedik helyen áll. A film a kommunisták és a kulákok harcát ábrázolja az ukrán faluban. Történetében egy gyilkos kezétől meghal egy fiatal traktorista. A temetésén az egész falu ott van. A ma már mindenestül naivnak, elavultnak tekinthető történet ellenére a film patetikus költőisége, panteista szemlélete, kifejező ereje a filmet halhatatlanná teszi.

A hangosfilm korszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első hangosfilmje, az Ivan (Иван) a Dnyeperen folyó hatalmas vízerőmű építésének, az emberi alkotóerőnek állít emléket. Következő filmje nem az ismerős Ukrajnában, hanem a Távol-Keleten játszódik. Az Aerograd (Аэроград) egy fiktív szovjet város neve, melyet japán ügynökök mesterkedései közepette valahol az óceán partján építenek. A film egyik legnagyobb erénye a szibériai táj szépségének, éltető erejének lírai ábrázolása. A felvételeket Eduard Tissze, Eisenstein operatőre készítette. A háború előtt Dovzsenko még egy filmet rendezett, melynek témáját személyesen Sztálintól kapta. A Scsorsz (Щорс), az „ukrán Csapajev”-ről szóló film állandó ellenőrzés mellett készült el.

A második világháború idején Dovzsenko a front számára röplapokat, újságcikkeket írt, valamint szépirodalmi műveken dolgozott. Eközben több dokumentumfilm készítésében vett részt, megosztva a rendezői munkát feleségével, Julia Szolncevával.

Első színes filmje, a Micsurin (Мичурин), a híres növénynemesítő újító tevékenységét mutatja be és magasztosítja fel. Micsurin személye ekkor már politikailag „kényes” kérdésnek számított, és a film bemutatója után Dovzsenko hét évig semmit nem forgatott. A Dal a tengerről (Поэма о море) című filmet egy trilógia részének tervezte, melyben korábbi témájához, egy víztározó építkezéséhez tért volna vissza. Elkészítésére azonban nem maradt ideje, a felvételek előtt szívrohamban meghalt, tervei alapján a filmet felesége készítette el.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dovzsenko emlékbélyeg
  • 1926: Szerelmes virágszálam (Ягодка любви)
  • 1926: Vaszja, a reformer (Вася реформатор), (forgatókönyvíró)
  • 1927: A diplomáciai futár táskája (Сумка дипкурьера)
  • 1928: Zvenyigora (Звенигора)
  • 1928: Arzenál (Арсенал)
  • 1930: A föld (Земля)
  • 1932: Ivan (Иван), (első hangosfilmje)
  • 1935: Aerograd (Аэроград) [1] teljes film
  • 1939: Scsorsz (Щорс)
  • 1939: Bukovina, Ukrajna földje (Буковина, земля Украинская)
  • 1940: Felszabadulás (Освобождение), (dokumentumfilm)
  • 1943: Harc Szovjet Ukrajnánkért, (Битва за нашу Советскую Украину), (dokumentumfilm, társrendező: Julia Szolnceva)
  • 1945: A drága haza (Страна родная)
  • 1945: Győzelem a jobbparti Ukrajnában és a német rablók kiűzése a szovjet ukrán földről (Победа на Правобережной Украине и изгнание немецких захватчиков за пределы украинских советских земель), (játékfimes elemekkel kevert dokumentumfilm, társrendező: Julia Szolnceva)
  • 1948: Micsurin (Мичурин), (színes)
  • 1959: Dal a tengerről (Поэма о море), (a felvételek és az utómunkák rendezője Julia Szolnceva, Dovzsenko felesége)

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Élniakarás

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közterület viseli nevét Moszkvában, Kijevben, Odesszában.
  • Berlinben a Bismarckstraße-n emléket állítottak tiszteletére.
  • 1994-ben az Ukrán Posta emlékbélyeget adott ki születésének 100. évfordulója alkalmából.
  • A kijevi filmstúdió a nevét viseli.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]