Grigorij Vasziljevics Alekszandrov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grigorij Alekszandrov
Születéskori neve Grigorij Vasziljevics Alekszandrov
Született 1903. január 23.
Szverdlovszk (ma: Jekatyerinburg)
Elhunyt 1983. december 16. (80 évesen)
Moszkva
Nemzetisége orosz
Házastársa Ljubov Orlova
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró, színész, egyetemi tanár
Aktív évek 1925-1983

Grigorij Alekszandrov az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Grigorij Vasziljevics Alekszandrov (Szverdlovszk (ma: Jekatyerinburg), 1903. január 23.Moszkva, 1983. december 16.) szovjet filmrendező, forgatókönyvíró, színész, egyetemi tanár. A Szovjetunió népművésze (1947), kétszeres Állami díjas.

Életpályája és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában ismerkedett meg a színházzal. Előbb díszlet- és kosztümtervező volt az Operánál, majd rendezői tanfolyamra iratkozott be. Hamarosan Moszkvába költözött, s a színi pályát választotta. 1921-ben a Proletkult Színház szerződtette, 1923-ban már végérvényesen a stúdiók világában élt. Fridrich Ermlerrel és Mikhail Kirilovval megalapította a KEM filmstúdiót. A néma korszakban Szergej Mihajlovics Eisenstein legbensőbb munkatársa, asszisztense, társrendezője volt; 1929-ben Eduard Kazimirovics Tissze operatőr társaságában külföldi útjára is elkísérte. Németországban, az USA-ban és Mexikóban járt. 1932-ben tért vissza hazájába. 1933-tól önállóan dolgozott. A második világháború alatt többek között Bakuban dolgozott. Ezt követően a Moszfilm stúdió kollektívájának tagja, és a Filmművészeti Főiskola (VGIK) rendezői tanszékének tanára volt (1951-1957). 1967-ben a Cirkusz című film felújítása alkalmával Budapesten is járt.

Munkásságát ötletgazdagság, szatirikus humor jellemezte. A szovjet zenés vígjáték megteremtője és máig utolérhetetlen mestere. Legkiemelkedőbb műve a derűs dzsesszkomédia, a Vidám fickó (1934) és a faji előítélet ellen hatásosan küzdő, humanista mondanivalójú, látványos Cirkusz (1936). Alkotásai közül a szovjet nézők különösen a bürokráciát kigúnyoló Volga - Volgát (1938) szerették. A drámai hangulatú Találkozás az Elbán (1949) a szovjet-amerikai viszony elmérgesedésének attraktív feldolgozása. Fejlődése az 1950-es években megtorpant. Több műfajjal próbálkozott: drámával, életrajzzal, majd az ún. vándormaszk eljárás alkalmazásával technikai formai megoldásokkal igyekezett új utat találni (Ember az embernek, 1958), de korábbi sikereit nem tudta megismételni. Forgatókönyveket is írt, és színészként is kamera elé állt. Többek között az immár klasszikus Patyomkin páncélosban (1925) vállalt feladatokat.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Ljubov Orlova (1902-1975) színésznő volt.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmrendezőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forgatókönyvíróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezőasszisztensként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 24. old.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]