David Fjodorovics Ojsztrah

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
David Fjodorovics Ojsztrah
Bundesarchiv Bild 183-23447-0001, Dresden, Konzert David Oistrach (crop).jpg
Életrajzi adatok
Születési név Давид Фёдорович Ойстрах
Született 1908. szeptember 30.
Odessza
Elhunyt 1974. október 24. (66 évesen)
Amszterdam
Pályafutás
Hangszer hegedű
Díjak Lenin-rend
Tevékenység zeneművész

David Fjodorovics Ojsztrah (oroszul: Давид Фёдорович Ойстрах) (Odessza, 1908. szeptember 30.Amszterdam, 1974. október 24.), a 20. század egyik legnagyobb hegedűművésze, Igor Ojsztrah édesapja. Ukrajnából származott.

Korai évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegény zenészcsaládba született, mostohaapja könyvkereskedő és amatőr hegedűs, anyja énekes és színész volt. Ötéves korában kapta élete első (negyedes) hegedűjét. Pjotr Sztoljarszkij fedezte fel tehetségét, aki az odesszai zeneiskolába vitte, ahol ingyen tanította (ő azon kevés emberek közé tartozott, akik nem foglalkoztak azzal, ha a szülők nem fizettek). 15 évesen a konzervatórium kiemelt osztályába került, ahol megtanult brácsázni is. Első zenekari állása brácsás volt az odesszai zenekarban, de hamarosan koncertmester lett, majd előadhatta Johann Sebastian Bach a-moll hegedűversenyét. Ezután koncertkörútra indult a mai Ukrajna területén. 1927-ben Kijevben Glazunov Hegedűversenyét játszotta a szerző vezényletével. Itt kapott meghívást, hogy eljátszhassa Csajkovszkij Hegedűversenyét a Leningrádi Filharmonikus Zenekarral.

Egy évvel később Moszkvába költözött, itt ismerte meg Tamara Ivanova zongoristát, akit 1930-ban feleségül vett. Egy évre rá megszületett egyetlen fiuk, Igor Ojsztrah, aki később apja nyomdokaiba lépett a hegedűművészi pályán.

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ojsztrah 1935-ben második lett a nemzetközi Wieniawski-versenyen (megosztott második díjat kapott Magyar Tamással), majd ettől fogva folyamatosan nyerte a versenyeket szerte a Szovjetunióban. 1937-ben személyes jóbarátja, a belga királyné, megajándékozta egy Stradivariusszal. 1939-ben a moszkvai konzervatórium professzora lett. Sok jó tanítvány került ki a kezei közül, többek közt saját fiát is tanította.

Koncertezett a második világháború alatt is. Egyik emlékezetes koncertje, ahol Csajkovszkij Hegedűversenyét adta elő Leningrádban, 0 °C-os hőmérséklet, tűzriadó-szirénák és lövések zaja mellett… (eközben ostromolták a németek a várost). A világháború után karrierje csúcspontján nem igazán engedték külföldre, háború utáni első külföldi szereplése az 1946-os, első Prágai Tavaszi Fesztiválon volt. Ezután nem állíthatta meg semmi a világhírnévtől, koncertezett Japánban, Nyugat-Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, és Magyarországon is.

Rendkívül sok lemezfelvétel őrzi játékát.

1974-ben halt meg Amszterdamban, sírja a moszkvai Novogyevicsi temetőben van.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap