Bal parti Ukrajna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bal parti Ukrajna és a Zaporizzsjai szecs, 1751

Bal parti Ukrajna (Лівобережна Україна (ukránul); Левобережная Украина (oroszul); Lewobrzeżna Ukraina (lengyelül)) Ukrajna a Dnyeper bal partján (a Dnyepertől keletre) elterülő területének történelmi elnevezése.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elnevezés 1663-ra nyúlik vissza, Ivan Brjuhoveckij (Іван Брюховецький) hetmanná választásának idejére. A terület a 17. század közepéig a Lengyel–Litván Unióhoz tartozott. 1654-ben a Perejaszlavi szerződés értelmében került orosz fennhatóság alá. Ezt erősítette meg 1686-ban a Lengyel–Litván Unió képviselői és az orosz cárt képviselő Galicin herceg (Голицын, Василий Васильевич) által Moszkvában aláírt Örök béke szerződés. A szerződés értelmében orosz fennhatóság alá kerültek a Dnyeper bal partján elterülő területek, beleértve Kijev városának bal parti része is. Az így kialakított autonóm területhez tartozott még a Zaporizzsjai szecs (Запоро́жская Сечь (oroszul) Запорiзька Січ (ukránul)). Csernyihiv, Sztaradub és Szmolenszk területe is. Az ekkor kialakitott határok Lengyelország első felosztásáig voltak érvényesek.[1]

Kulturális gyökerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz államiság kezdetei Kijevhez kapcsolódnak. Vlagyimir nagyfejedelem 988-ban vette fel a bizánci rítusú kereszténységet, és hozta létre az első orosz államot, a Kijevi Ruszt. Azonban 1238 és 1240 között a Batu kán által vezetett mongol seregek elfoglalták a későbbi ukrán területeket – köztük Kijevet is –, azok az Arany Horda fennhatósága alá kerültek, ez véget vetett a Kijevi Rusz fennállásának.

Ezt követően a mai Ukrajna területe a 17. század közepéig a Lengyel–Litván Unióhoz tartozott. A lengyel uralom idején, elsősorban lengyel hatásra, végbement a katolizáció. Ezt a katolizációs folyamatot állította meg a Bal parti Ukrajna területén annak orosz fennhatóság alá kerülése. A Moszkvai Patriarchátus minden eszközt bevetett a pravoszláv hit helyreállításának érdekében. A Bal parti Ukrajna irányításában vezető szerepet játszó kozák hetmanok gyermekei rendre Moszkvában tanultak, és sokan közülük jelentős kormányzati, illetve katonai pozíciót töltöttek be az Orosz birodalomban.

1596-ban az orosz pravoszláv egyház legősibb kolostorát, a Pecserszka Lavrát is megpróbálták katolikus birtokba venni. A kolostor Bal parti Ukrajna létrejöttét követően, 1688-ban került végleg a Moszkvai Patriarchátus fennhatósága alá.

1772-ben, Lengyelország első felosztásakor Galícia a Habsburg Birodalomhoz, Ukrajna többi része pedig Oroszországhoz került. Ez tovább erősítette a pravoszláv hitet Ukrajna nagyobb részén, kivéve a Jobb parti Ukrajnához tartozó Galíciát, ahol a Habsburgok mindent megtettek a katolicizmus erősítésének érdekében.

Ez az évszázados fejlődés a Balkánról ismert szerb–horvát vallási megosztottsághoz hasonlóan osztja ketté Ukrajnát. Kelet-Ukrajna lakosságának többsége pravoszláv hitű, ellentétben Nyugat-Ukrajnával, ahol a lakosság többsége görög katolikus.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Orest Subtelny; Ukraine History; University of Toronto Press; 2000. ISBN 0-8020-8390-0. pp 117-145-146-148

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]